Tetszett a cikk?

Számszerűsítette a Habitat for Humanity, hány ember van az országban, akik rettenetes körülmények között élnek, vagy annyi pénzüket viszi el a lakhatás, hogy másra alig tudnak költeni. Arra is kitértek, hogy a gazdasági akcióterv nagyrészt csak a régi programok újracsomagolása, de a kormány legalább már beszél arról, hogy lakhatási válság van.

Évek óta vártunk erre, de végre valami elindult: a kormány elkezdett foglalkozni a lakhatási válsággal. Ezzel kezdte a Habitat for Humanity idei lakhatási jelentésének bemutatóját Szegfalvi Zsolt, a szervezet magyarországi ügyvezető igazgatója: mint mondta, azt még nem tudjuk, hogy mi a kampányígéret és miből lesz tényleg valami, de állóvíz, ami eddig a lakhatást övezte, végre megmozdult. A kormány gazdaságélénkítő csomagjának 21 pontja közül 10 a lakhatással foglalkozik, és a fővárosi közgyűlés is foglalkozik a témával.

Igaz, a kormányzati narratíva szerint Budapesten van lakhatási válság, miközben a Habitat szerint valójában országos szintű a probléma.

A szervezet idei jelentésében egy nagy frissítéssel találkozhatunk: a népszámlálás és az elmúlt évek más magyar, illetve EU-szintű felmérései alapján a magyar ingatlanhelyzetről és a lakhatási szegénységről lehetett friss számokat bemutatni. Lukács György, a Habitat szakpolitikai munkatársa mutatta be ennek a részleteit.

Négy mutatót határoztak meg, amely alapján valakit lakhatási szegénységben élőnek minősíthetünk. Ezeket összesítve kiderül, hogy

2,8 millió olyan ember él az országban, akire a lakhatási szegénység négy mutatója közül legalább egy mutatója igaz.

Ezek részletesebben a következők:

90 160 háztartásban 232 ezer ember él olyan háztartásban, ahol nincs fürdő, zuhany vagy benti WC – ez még mindig nagyon sok, de a lakhatás fő mutatói közül ez volt az egyetlen olyan, amely nagyon nagyot javult a legutóbbi, tíz évvel ezelőtti részletes számok óta, hiszen akkor még 660 ezren éltek ilyen helyen.

475 ezer olyan háztartás van az országban az Eurostat szerint, ahol a tető beázik, penészesek a falak vagy rothad a padló, ezeken a helyeken 1,2 millióan élnek. 328 ezer háztartást pedig a lakói nem tudnak kellőképp felfűteni, annyira nincs pénzük.

Az országban 1 millió 670 ezer ember él túlzsúfolt ingatlanban – a 4-5 fős családok nagy része ilyen helyen lakik, a 6 fős vagy még nagyobb háztartások pedig gyakorlatilag kivétel nélkül ide tartoznak.

Azt is megmérték, hogy a háztartás összes jövedelmének mekkora részét viszi el a lakás fenntartása – azaz a rezsi, a hiteltörlesztés vagy a lakásbérlés. Ahhoz, hogy lakhatási szegénységben élőnek számítson valaki, az kellett, hogy az összes bevétel minimum 40 százaléka a lakhatásra menjen el, ez 106 ezer háztartást jelentett. De ha kicsit szigorúbbak lennénk, és 30 százalékban határoznánk meg ezt a határt, akkor máris az ország harmada ide tartozna.

A Habitat idézett egy Eurostat-felmérést is, amely szerint a lakáshitelek törlesztőrészleteit nagyon fegyelmezetten fizetik a legtöbben. A lakbérrel vagy a lakáshitellel az emberek 9,7 százaléka csúszott meg az adatfelvétel előtti egy évben, a rezsivel vagy közös költséggel 7,2, míg az áruhitelnél vagy személyi hitelnél már 20 százalék fölötti ez az arány.

De mi lehet a megoldás? Azt, hogy baj van, a Habitat már sokszor megállapította, most viszont az az új helyzet állt elő, hogy a kormány minimum a szavak szintjén olyan ötletekkel állt elő, amelyek részben összevágnak a szervezet javaslataival – tette hozzá mindehhez Szegfalvi Zsolt. Azt most már a kormány is elismeri, hogy bérlakásfejlesztésre van szükség, a lakásbérleti piacot kifehérítő szabályozás és az energetikai felújításokhoz minél több magyar, illetve EU-s forrást kellene elérhetővé tenni. Amiben nem értenek egyet, az az, hogy a Habitat szerint az utóbbi évek bankhiteleken keresztüli támogatásai helyett szociálisan célzott támogatásokra volna szükség.

Az jó, hogy a kormány beszél a lakhatási válságról, de a szakpolitikai eszköztárban nincs lényeges fordulat – mondta Czirfusz Márton, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont munkatársa. Az ő gyűjtése szerint a szakpolitikai változások vagy nem céloznak a lakhatási szegénységben élőkre, vagy egyenesen még növelik is a lakhatási szegénységet azzal, hogy a legrosszabb helyzetben lévőket kiszorítják a támogatottak köréből. Ő az új kormányzati tervek kapcsán sem túl optimista: mint mondta, amit eddig megismertünk ezekből, azok inkább a már korábban is meglévő tervek és programok újracsomagolt változatai.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!