Utolsó pillanatos rekordok, nagy pofára esések és egy fasiszta diktátor dédunokája – az átigazolási időszak legvadabb sztorijai

Rendkívüli átigazolási időszakot hagytunk magunk mögött a szeptember 1-jei zárónappal. Mindenképpen örömteli, hogy véget ért, hiszen újra a játéké a főszerep, kedvenc csapataink visszatérnek a nappali képernyőjére, ami persze nem jelenti azt, hogy az elmúlt hónapok nem voltak a maguk módján szórakoztatók.

Pletykák, tárgyalások, aláírások, rekordok és óriási pénzmozgás. Csak a Premier League-klubok több mint 3 milliárd eurót költöttek el, nem meglepő módon ők uralták ezt az átigazolási időszakot, így elsősorban az ő költekezésükkel foglalkozunk majd ebben a cikkben, mindamellett, hogy felidézzük a 2025-ös nyár legvadabb átigazolási pillanatait.

Rekord rekord hátán

A legtöbb topligában hétfőn este véget ért az átigazolási időszak egy újabb őrült deadline day, azaz a zárónap után. Az utolsó nap legnagyobb kaliberű üzlete egyértelműen az volt, hogy pont került az Isak-saga végére, a svéd játékos 145 millió euróért lett a Liverpool játékosa, ami új Premier League-rekordot jelent.

https://hvg.hu/sport/20250901_liverpool-alexander-isak-newcastle-atigazolas-rekord

A transzferek iránt érdeklődőknek azonban tartogat még néhány érdekes napot a török Süper Lig és a szaúdi Pro League, ezeknek a bajnokságoknak a csapatai továbbra is igazolhatnak játékosokat. Ezek a piacok fontos célállomásai a nagyok között feleslegessé vált futballistáknak, így került például a Manchester City brazil kapusa, Ederson is a Fenerbahcéhez.

Rekordot döntött a 2025-ös nyár, összesen több mint 9 milliárd eurót költöttek el a klubok világszerte, ezzel felülmúlva a 2023/24-es szezon 8,86 milliárd eurós csúcsát. Érdekesség, hogy a tíz legtöbbet költő klub közül kilenc az angol Premier League-ben szerepel. Liverpoolban nyúltak leginkább a pénztárca mélyére, az angol bajnok 482 millió euróért szerződtetett új játékosokat, a három legdrágább igazolás pedig kivétel nélkül az Anfield Roadon kötött ki:

• Alexander Isak – 145 millió euró,
• Florian Wirtz – 125 millió euró,
• Hugo Ekitiké – 95 millió euró.

Bár a Liverpoolnak 220 millió euró folyt be az eladásokból, így is –262 millió euróval abszolválta az átigazolási szezont, ennél negatívabb mérleggel (–282 millió euró) csak az Arsenal zárta ezt az ablakot. A Meglepetésre a frissen feljutott Sunderland is bekerült a tíz legtöbbet költő klub közé, a Bayer Leverkusen az egyetlen nem angol klub a listán, míg a nagy múltú Barcelona csupán a 80. helyen végzett a kiadások terén.

Az Isak–Wissa-saga összefonódása

Az átigazolási időszak nem csupán egymástól független események sorozata, inkább egy olyan óriási mozaik, ahol egyik igazolás hatással van a másikra – olyannyira, hogy egymástól látszólag teljesen független játékosok karrierje is jelentősen befolyásolhatja a másikét. Így volt ez Alexander Isak és Yoane Wissa esetében is. Első ránézésre nem sok közös vonással bírnak, azt leszámítva, hogy 1.) mindketten a Premier League-ben támadók, 2.) mindketten jó játékosok. A 2025-ös nyár mindenesetre gondoskodott arról, hogy kettejük karrierje összefonódjon.

https://hvg.hu/sport/20250825_alexander-isak-newcastle-united-liverpool-atigazolas-csatar-eddie-howe-richard-hughes-ebx

Isak a bajnoki szünetben döntötte el, hogy három idény után elhagyja a Newcastle-t a Liverpoolért, a Szarkák vezetősége viszont nem akarta elengedni, addig semmiképp sem, amíg nem találnak megfelelő utódot a helyére. Ez lett volna Yoane Wissa.

Wissa viszont Newcastle-be vágyódott, lezárva ezzel a négyéves brentfordi időszakát. A helyzetet nehezítette, hogy az angol kiscsapat, hasonlóan a Newcastle-höz, nem akart megválni egyik legjobb góllövőjétől, pláne miután az előző szezonban 20 találatot jegyző Bryan Mbeumóra lecsapott a Manchester United. Patthelyzet.

Mindkét játékos „sztrájkba” kezdett, külön edzettek csapatuktól, mindeközben az értük versengő klubok igyekeztek a legkisebb anyagi ráfordítással megúszni az üzletet. Ez végül nem jött be, így a Liverpoolnak és a Newcastle-nek is zsebbe kellett nyúlnia, hogy szerződtetni tudják a hőn áhított támadókat. Isak 145, Wissa pedig közel 58 millió euróért váltott csapatot. Hogy az egész csak egy időhúzó, feleslegesen elnyújtott huzavona volt, amit sokkal gyorsabban is le lehetett volna zárni? Nos, erre már nem mi adunk választ.

Marc Guéhi csalódása

Maradjunk még egy kicsit Liverpool környékén, egy olyan játékossal folytatva, akinek nem jött össze a szintlépés. Marc Guéhi, a Crystal Palace védője összességében nem járt tragikusan rosszul azzal, hogy idén nyáron nem tudott elszerződni az angol bajnokhoz, de annyi biztos, hogy ezt a sztorit nehéz lenne úgy eladni, mint ahol a sportoló érdeke érvényesült.

Míg Isak és Wissa megkapták, amit akartak, addig Guéhi nem. A Crystal Palace nem tudott megfelelő helyettest találni a védő pótlására, így a Liverpoolba igazolása az utolsó pillanatban hiúsult meg. Az angol válogatott focista láthatóan nem boldogtalan a Palace-nál, így ott is marad – legalább januárig, vagy a jövő nyárig –, amikor minden bizonnyal tényleg klubot vált majd, és vélhetően a Liverpoolhoz csatlakozik.

Addig is olyan szurkolók előtt játszhat, akik továbbra is szeretik őt. De amikor pár hét múlva a Liverpool ellátogat a Selhurst Parkba, lehet, hogy egy pillanatra átnéz majd a másik öltözőbe, és eltűnődik azon, „mi lett volna, ha...” Mondjuk egy trófeát már nyert idén, éppen a Liverpool ellen.

Marc Guéhi magasba emeli az FA Community Shield-trófeát, miután a Crsytal Palace tizenegyesekkel legyőzte a Liverpoolt

GLYN KIRK / AFP

A lúzerség netovábbja – így maradt le a Tottenham Eberechi Ezéről

Ha egy szurkolót, aki történetesen az angol főváros környékéről választott magának csapatot, megkérdeznek, melyik a kedvenc klubja, jó eséllyel az Arsenalt vagy a Chelsea-t mondja. A „lúzerségtől” éppenséggel ez a két csapat sem áll távol az utóbbi években. Az Arsenal zsinórban két évben is második lett a Premier League-ben, legalább egy lépéssel lemaradva az éppen aktuális rivális Manchester Citytől és a Liverpooltól, mindezt úgy, hogy a keret ereje alapján joggal reménykedhetnének a szurkolók egy bajnoki aranyban. A Chelsea pedig a 2023-as pénzszórás óta sem tudott beleszólni a „nagyok dolgába”. Az idei lehet a nagy áttörés éve, az Arsenal jelenleg második, a Chelsea a harmadik a tabellán.

A Tottenhamnél azonban egészen más a helyzet. Az előző bajnokságban nyújtott, csalódást keltő eredmények után egy Európa-liga-sikerrel feledtette a balul sikerült idényt, de a nyáron komoly szívfájdalom volt valamennyi szurkoló számára a csapatkapitány Szon Hungmin távozása. Na meg az Eze-ügy alakulása.

https://hvg.hu/sport/20250802_szon-hungmin-tottenham-tavozas-csapatkapitany

Nem csak arról volt szó, hogy a Tottenham lemaradt egy kiszemelt játékosról, és nem is csak arról, hogy a legnagyobb riválisa szipkázta el előle. Hanem arról, hogy pontosan úgy maradt le Eberechi Ezéről, ahogy azt a Spurs-drukkerek a rémálmaikban elképzelik. Éppen úgy, ami miatt a klubvezetést bírálók már régóta hallatják a hangjukat.

A megállapodás lényegében már megszületett. Hosszú tárgyalások után úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben, a szerződésről már csak Eze aláírása hiányzott. Aztán jött a tétovázás. Túl sokáig húzták a dolgot, éppen annyira, hogy kényelmetlenné váljon. Ekkor megjelent az Arsenal, nagyobb költségvetéssel, határozottabb fellépéssel, és azzal az érzelmi húzással, hogy Eze gyerekkora óta Arsenal-szurkoló. Az Ágyúsok vezetősége könyörtelenül lecsapott, és elhappolta a fiatal angol tehetséget – ráadásul ez már nem először történt meg ezen a nyáron.

Eberechi Eze bemutatása az Arsenalnál

HENRY NICHOLLS / AFP

Gibbs-White és az a bizonyos videó, majd egy nagy húzás

Amikor a Nottingham Forest azt állította, hogy a Tottenham megkeresése Morgan Gibbs-White szerződtetésére nem volt teljesen tisztességes, és hogy a 60 millió fontos ajánlat valójában nem aktivált semmilyen kivásárlási záradékot a játékos szerződésében, az egész inkább tűnt egyfajta figyelemelterelésnek vagy üzleti fogásnak, mintsem valós felháborodásnak.

A Forest éppen akkor adta el Anthony Elangát a Newcastle-nek, így a vezetőség vélhetően csak időt akart nyerni, a szurkolók felé egy kis ellenállást mutatni az ügyben, vagy szimplán kicsikarni még pár millió fontot legértékesebb játékosáért.

A legtöbben úgy gondolták, majd megállapodnak 65 millió környékén, mindenki elégedett lesz, és az egész csak egy apró lábjegyzetként kerül bele a történelemkönyvekbe. Aztán megjelent egy videó a Forest közösségi oldalán, amely egy portugáliai felkészülési meccs után, a pálya szélén készült: Gibbs-White kissé zaklatott arccal állt a klubtulajdonos Evangelos Marinakis mellett. Az üzenet világos volt: Gibbs-White marad. Új szerződést írt alá, és arról beszélt, mekkora ambíciói vannak Marinakisnak. Mindenki ledöbbent és a fejét kapkodta az érthetetlen események után – legfőképp a Tottenhamnél.

Mindezek ellenére úgy tűnik, a londoni klub átvészelte a zaklatott időszakot, sőt, az átigazolási időszak végén gyorsan leigazolta Xavi Simonst a Red Bull Leipzigtől. Egész nyáron úgy tűnt, Simons a Chelsea-nél köthet ki, aztán a tárgyalások megrekedtek, majd a Tottenham megmutatta a magabiztos arcát, és elvitte a fiatal holland tehetséget. A Spurs így hiába vált kétszer is nevetség tárgyává a nyáron, végül jól jött ki az átigazolási hercehurcákból, és nagyobbat profitálhat, mintha sikerült volna elhoznia két legfőbb célpontját, Gibbs-White-ot és Ezét. Simons fiatalabb, olcsóbb és nemzetközi szinten nagyobb tapasztalattal bíró játékos, mint a két angol, papíron tökéletesen passzolt a Spurs játékstílusához.

Xavi Simons köszöntése a Tottenhamnél

IAN KINGTON / AFP

Mi volt a terv a Bayer Leverkusennél?

A 2023/2024-es év meglepetéscsapata és német bajnoka, a Bayer Leverkusen egészen sajátos taktikát alkalmazott az átigazolási időszak alatt. A csapat legjobb játékosait, Florian Wirtzet és Jeremie Frimpongot elpasszolták a Liverpoolnak, a szélső Amine Adli a Bournemouthba, a középhátvéd Odilon Kossounou az Atalantába, a védekező-középpályás Granit Xhaka a Sunderlandbe szerződött, és aprópénzért adták tovább a rutinos kapus Lukas Hradeckyt a Monacónak, valamint Johnatan Taht a nagy rivális Bayern Münchennek. További két fiatal tehetség, a védő Piero Hincapié és a csatár Victor Boniface kölcsönben szerepel majd ebben a szezonban az Arsenal, illetve a Werder Bremen csapatában, mindemellett távozott a sikerkovács Xabi Alonso is, aki ebben az évben már a Real Madrid csapatát irányítja. A fentebbi játékosok értékesítéséből közel 230 millió euró folyt be a csapat kasszájába, az viszont már kevésbé érhető, hogy mire ment el 198 millió.

A keret megerősítésére sikerült leigazolni Angliából a védő Jarell Quansaht a Liverpooltól, valamint a kapus Mark Flekkent a Brentfordtól, illetve 20 és 40 millió közötti összegért a támadó-középpályás Malik Tillmant a PSV-től, a balszélső Eliesse Ben Seghirt a Monacótól, a középhátvéd Löic Badét a Sevillától, valamint a védekező-középpályás Ezequiel Fernándezt a szaúdi al-Kvadszijától – az embernek mégis az az érzése, hogy jelentősen meggyengültek a gyógyszergyáriak.

Erre erősít rá az a tény, hogy a német bajnokságot egy döntetlennel és egy vereséggel indító Leverkusen mindössze 3 meccs után – az idényt egy 4–0-s győzelemmel kezdte a csapat a negyedosztályú Sonnenhof Grossaspach ellen a Német Kupában – kirúgta a nyáron két évre szerződtetett Erik ten Hagot. „Egy új edző megérdemli a teret, hogy megvalósítsa a vízióját, mércét állítson, formálja a keretet és nyomot hagyjon a játékstíluson. Teljes meggyőződéssel és energiával kezdtem bele ebbe a munkába, de a vezetőség nem volt hajlandó megadni nekem a szükséges időt és bizalmat, amit mélységesen sajnálok” – nyilatkozta menesztése után a holland tréner. Öltetünk sincs, mi volt a terv a német együttesnél, de eddig nagy kapufa az eredménye. Ha a Tottenhamnél lúzerséget emlegettünk, akkor itt keményebb kifejezéseknek is helye lenne.

A Bayer Leverkusen három meccs után kivágta Erik ten Hagot

JÜRGEN FROMME / FIRO SPORTPHOTO / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP

Jamie Vardy, aki egy fasiszta diktátor dédunokájával vezethet le

Amikor Jamie Vardy hosszú idő után elköszönt a Leicester Citytől, nehéz volt megjósolni, merre vezet majd az útja. Szóba került a Ryan Reynolds tulajdonában lévő angol csodacsapat, a Wrexham, a Celtic logikus választás is lett volna a Brendan Rodgershez fűződő szoros viszony miatt, felmerült a Rangers is – pusztán azért, mert a gondolat, hogy Vardy feszültséget szíthat a skót bajnokság két legikonikusabb csapata között, túlságosan csábító volt ahhoz, hogy ne játszunk el a gondolattal –, de még az MLS is valószínű célpontnak tűnt, pláne miután a játékos felesége, Rebekah Vardy posztolt egy képet a gyerekeikről Inter Miami-mezben.

Kevesen tippeltek volna arra, hogy Vardy végül az olasz újonc Cremonesénél köt ki, de megtörtént. Egy biztos, olyan helyre igazolt, ahol már most imádják. A klub szurkolói ujjongva fogadták, aláírásokat kértek tőle, köztük egy fanatikus drukker is, akinek a vádlijára tetovált Vardy-portré várta a csatár szignóját. És ha mindez nem lenne elég furcsa, Vardy játszótársa lesz a Laziótól kölcsönvett Romano Floriani Mussolini is, aki történetesen Benito Mussolini fasiszta diktátor dédunokája, és a Pescarában, majd a Juve Stabiában töltött kölcsönévek után most debütált a Serie A-ban – pénteken a 82. percben cserélték be a Sassuolo ellen.