Amikor 2019 tavaszán létrehozták Herszon régióban a kamianszkai Szics nemzeti parkot a Dnyeper jobb partján, az ukrán hatóságok abban reménykedtek, hogy sikerül új védelmi vonalat biztosítani a térség környezeti kincseinek. A nemzeti parkok ugyanis a bal parti övezetre estek (az Aszkána-Nova nemzeti park, a fekete-tengeri Bioszféra Rezervátum, az Oleszkij Homokdűne zóna), a folyó másik oldalán korábban nem folyt kiterjedt környezetvédelmi és környezetrehabilitációs munka. Pedig páratlan kincsek rejlenek itt: a többi között 97 veszélyeztetett, kihalás előtt álló állatfaj bújik meg a sztyeppei, cserjés és sziklás területeken. A park neve a zaporizzsjai kozák történelem hagyományaira utal, a „szics” eredeti jelentése „hasítás”, a hasított fatörzsekből épített erődöket nevezték így.
A háború a természet ellen is zajlik
A kulturális és környezeti szempontból is kiemelt értéket képviselő régió a 2022-es orosz invázió egyik első célpontja volt. A bevonuló orosz hadsereg harckocsikkal dúlta fel a környezetvédelmi körzetet, azonnal heves harcok indultak itt – a védett állat- és zuzmófajok jövője a legkevésbé sem foglalkoztatta a támadókat. Ellentétben a szép reményű és fiatal környezetvédelmi körzet dolgozóival, akik a frontvonalak között gerillamódszerekkel kísérleteztek az állat- és növénymentéssel is.
Hét hónapon át folytak az összecsapások, mire 2022 novemberében az ukrán hadsereg felszabadított a nemzeti parkot, egy hónappal később azonban újra intenzív tüzérségi támadás indult. A következő egy évben folyamatosan zajlott a környezeti rombolás hol drónokkal, hol nehézfegyverzettel. Az oroszok hadállásokat építettek, és gondolkodás nélkül használták álcázásra a ritka növényfajokat.
Néhány hét leforgása alatt így pusztult ki az őshonos csenkesz (acélkék fűféle) vagy az árvalányhaj. Az erdősávok frontvonalakként szolgáltak, folyamatos volt a fairtás, a tűzharcok során állandósultak az erdőtüzek.
És ha a fegyverek bevetése nem okozott volna elég kárt, hát okoztak a helyszínen állomásozó katonák: irdatlan mennyiségű háztartási és katonai hulladék maradt utánuk. Konzervdobozok, edények, műanyag- és üvegpalackok szennyezték a sztyeppét, tankok túrták fel a védett gyepes területeket, taposóaknák torzították a korábban érintetlen vidéket.
Veszélyben a vízforrások
A nemzeti park közelében működött a kahovkai víztározó is, ahol 2023 nyarán gátszakadás történt – ez szintén a természetvédelmi övezetet károsította. Bár az orosz betörés, a hónapokon át álló front ellehetetlenítette a környezetvédelmi munkát, a térségben dolgozó ökológusoknak azonnal egyértelmű volt, hogy dokumentálni kell a károkat, és fel kell készülni a lehető leggyorsabb kármentesítésre
https://hvg.hu/gazdasag/20230608_Tobb_millio_tonna_termes_veszhet_oda_Ukrajnaban_a_kahovkai_gatrobbantas_miatt
A kamianszkai Szics nemzeti park ügye a hosszan tartó harcok miatt került reflektorfénybe, de hasonló terhelés alatt volt a többi természetvédelmi övezet is a háború sújtotta országban. Az Ukrán Természetvédelmi Társaság jelentése szerint Ukrajna ökológiailag védett területeinek 44 százalékán fegyveres harcok dúltak, és a szakértők szerint Oroszország valóságos „ökológiai háborút” folytat.
Az már a háború kezdetekor egyértelmű volt, hogy akár a környezetvédelmi térségekben, akár az ipartelepeken súlyos károkat okoznak majd a harcok. A megszállt Donyec-medence szénbányái például leálltak, és ezekből a környezetszennyezés megakadályozása érdekében folyamatosan szivattyúzni kellett volna a felgyűlő vizet, a rossz energiaellátás miatt azonban nem volt mód preventív intézkedésekre.
A zöldszervezetek lényeglátó őszintesége
Carl Bruch, az Egyesült Államok környezetjogi intézetének munkatársa már akkor arra figyelmeztetett, a környezetvédelem „nem luxus” háborús időkben, hanem hozzátartozik az emberek alapvető jogainak fokozott védelméhez, ahogy az is általános jelenség, hogy a háborúzó felek tudatos károkozással növelik a háborús veszteségeket. Olyannyira tudatos rombolásról van szó, hogy Olekszij Vasziljuk, az Ukrán Természetvédelmi Csoport munkatársa szerint a megszállt területeken
szándékosan vadásznak az oroszok a természetvédelmi terület munkatársaira, hogy akadályozzák a munkájukat.
Hasonló atrocitásokról, akadályoztatásról számolnak be georgiai és fehérorosz zöldaktivisták. Néhány hónappal az Ukrajna ellen indított háború előtt, 2021 nyarán több mint száz fehérorosz környezetvédelmi szervezet került feketelistára, a Lukasenka-rezsim azért tiltotta be a működésüket, mert külföldi finanszírozásban részesültek. Bezárták az Ecodom, A Haza Madárvédelme nevű egyesületeket például, és ez azzal járt, hogy bármilyen együttműködés ezekkel a szervezetekkel büntetőjogi felelősséggel járt, ideértve akár a tájékoztató anyagaik népszerűsítését vagy a közösségi médiás megosztást is. Az Ecodom a legnagyobb, külföldön is széles körben ismert szervezet volt, a tagjai elleni hadjárat miatt nemzetközi tiltakozáshullám indult. A Lukasenka-rezsim nem habozott, inkább kilépett az ökológiai információkhoz való hozzáférést biztosító aarhusi egyezményből. Aljakszandr Lukasenka elnök tandemben döntött Vlagyimir Putyinnal, Oroszország 2025 augusztusában mondta fel a vizes élőhelyek védelmét szolgáló rámszári egyezményt.
Ez a folyamat vezetett oda, hogy ellehetetlenült a fehérorosz-ukrán, illetve lengyel határvidéken elterülő, a Pripjaty folyó által táplált Polesia mocsarak védelme. Összesen ötvenezer négyzetkilométeren kerültek végveszélybe olyan védett fajok, mint a mocsári füzike, a fekete sas vagy a közepes harmatfű.
Állandó atrocitások az aktivisták és szervezetek ellen
A környezetvédelmi ellehetetlenítés nem állt meg szervezeti szinten, több tucat aktivistát tartóztattak le és ítéltek börtönbe Belaruszban. Viktar Fencsuk ismert környezetvédelmi szakértőt és aktivistát két és fél év börtönre ítélték, majd 2023-as szabadulása után emigrációba kényszerült.
Georgiában, akárcsak Belaruszban, a civil szervezetekkel való leszámolás első körben érte el a környezetvédőket annak ellenére, hogy az országban egymást érik az ökológiai katasztrófák. 2025-ben rendkívüli szárazsággal küzdött az ország egyik régiója, a másik térségben pedig áradások szedték az áldozataikat. A georgiai gleccserek folyamatosan olvadnak, a szakértők attól tartanak, megismétlődik a Shovi üdülőtelepen történt, 32 ember halálát követelő földcsuszamlás.
Éppen e válságok sűrűjében kellett a politikai támadások miatt felfüggesztenie tevékenységét a legnagyobb georgiai környezetvédelmi szervezetnek, a Green Alternative-nek. Mindeközben a kormány propagandakampányt indított, és azzal indokolta az ökológiai alapítványok és egyesületek elleni intézkedéseket, hogy meg akarják akadályozni az ukrajnaihoz hasonló háború kirobbanását, és „meg akarják védeni a virágzó Grúziát”.
A leszámolások olyan agresszívvá váltak, hogy Nini Kurosvili aktivista, az Ecovillage Georgia nevű civilszervezet társalapítója szerint biztonságos övezeteket, szervezett védelmet kell biztosítani. Emellett fontos tudatosítani az emberekben – hangsúlyozza Kurosvili –, hogy a politikai válságok idején sem adható fel a környezetvédelem, minden környezettudatos gesztus fontos lehet.
Bár a Duna-delta romániai természetvédelmi övezete nem számít közvetlenül háborús övezetnek, a szomszédos Ukrajnában folyó harcok éreztetik hatásukat a páratlan természeti kincseket rejtő vízi világban. Több mint háromezer speciális növényfaj él itt, háromszáz madárfaj fészkel a Duna mentén. Mircea Ghiban, a helyi halászszövetség tagja azt állítja, a háború előtti halmennyiség negyede kerül az utóbbi években a hálójába. A csökkenés oka a térségben zajló, hatalmas robbanásokkal járó dróntámadások, a megtámadott hajókból a vízbe ömlő szennyezés. Iulian Nichersu, a Duna-deltai Kutatási Intézet igazgatója arra figyelmeztet: „rendszerszintű sokk” éri most Európa egyik legfontosabb környezetvédelmi övezetét.
Az ukrán oldalon jelenleg nem is tudják pontosan követni az orosz támadások okozta károkat, de különös jelenségre figyeltek fel a román oldalon élők: megugrott az ott élő pelikánkolónia létszáma. A robbantásoktól megriadt madarak „háborús menekültként” érkeznek Romániába, és egyre kisebb olyan terület áll a rendelkezésükre, ahol védett körülmények között fészkelhetnek.
Ez az cikk a Pulse project nemzetközi újságírói együttműködés keretén belül készült Alekszej Ovcsivnyikov, Sesbastian Jancu (hotnews.ro, Románia) és Parászka Boróka (HVG, Magyarország) közreműködésével.
PULSE Projekt
A PULSE Projekt határokon átívelő újságírói együttműködés, amelynek keretében a HVG és az EUrologus csapata 12 másik európai szerkesztőséggel közösen dolgozik elemző és tényfeltáró cikkeken. A projekt az Európai Bizottság támogatásával jött létre.
