„Pucoljátok el a kuplerájt, amit csináltatok”: visszavágnának a briteknek korábbi gyarmataik

Londonba érkezett és három napig tárgyal a 15 karibi országot tömörítő Caricom képviselete azzal a deklarált céllal, hogy Nagy-Britanniát kárpótlás fizetésére késztessék, amiért az angolok évszázadokkal ezelőtt a térség több országát gyarmatosították és sok lakosukat rabszolgasorba taszították. A történelminek nevezett tárgyalássorozat formális célja az ismeretterjesztés a gyarmati idők körülményeiről, a kompenzáció kieszközölése mellett.

A kárpótlási cél nem újkeletű, az érintett országok már 2024-ben bizottságot alapítottak, hogy rávegyék az angolokat, hogy

„pucolják el a kuplerájt, amit csináltak.”

Az elérhető becslések szerint a XV-XIX. század között legalább 12,5 millió ember vált európaiak rabszolgájává. Ezek a rabszolgák sokkal olcsóbbak voltak, mint a szolgasorba kényszerülő európaiak, még úgy is, hogy az elfogást és a vízi utat a rossz körülmények miatt sokan nem élték túl. Az aktuális kárpótlási követelés szerint az európai rabszolgatartás az oka, hogy sok ország, például a Caricom országai komoly nehézségekkel és széleskörű írástudatlansággal küzdenek. A kárpótlási csomag része lenne a bocsánatkérés, oktatási és kulturális együttműködés, adósságelengedés, és természetesen közvetlen kifizetés.

Nem túl meglepő módon az új fejlemények újra felhevítették a kapcsolódó vitákat. Egyik oldalon az érv, hogy Nagy-Britanniának erkölcsi kötelessége a korábbi gyarmatait megsegíteni. Mindez azért is igaz, mert az ország a kényszermunka által juthatott el oda, hogy jelenleg a világ egyik leggazdagabb országa lehessen. A másik érv, hogy a történelem során egyáltalán nem példa nélküli a kárpótlás, volt ilyen Németország esetében a holokauszt túlélői irányába, vagy akár az Egyesült Államokban a kitelepített őslakosok felé.

A leggyakoribb ellenérv az idő. Egyrészt van értelme a kárpótlásnak, ha azt még élő áldozat, vagy legfeljebb a gyereke kapja. Itt több száz évvel ezelőtti eseményekről van szó, amiket az ellenzők szerint azért is indokolatlan most kormányon lévő kormányokon számon kérni, mert értelemszerűen mindez évszázadokkal régebben történt, azelőtt, hogy ők, vagy akár a felmenőik egyáltalán megszülettek volna. Nagy-Britannia mostani viszonylagos vagyonát a kompenzációt ellenzők az ipari forradalomra vezetik vissza, amiben csekély szerepe volt a rabszolgaságnak. Megjegyzik azt is, hogy a rabszolgákat jórészt honfitársaik adták el, úgyhogy érdemesebb lenne otthon körülnézni a reparáció szorgalmazóinak.

Nyíltan ritkán tárgyalt, de mindenképp létező szempont, hogy ezek az országok nem állnak valami jól a különböző nemzetközi korrupciós indexekben, így bárkinek elgondolkodtató, hogy érdemes-e oda nagyobb mennyiségű pénzt küldeni. Ezért, és szintén az eltelt idő alapján merül fel az is, hogy több száz év alatt fel tudott volna támadni a térség gazdasága és kultúrája, rabszolgaság ide vagy oda.

A Caricom álláspontja szerint a kárpótlást is magába foglaló esetleges partnerségi viszony a Nyugatnak is jót tenne, egyrészt reputációs szempontokból, másrészt mert ezzel demonstratívan kiállnának a fejlődő országok mellett, visszaszorítva az egyre erősödő autoriter törekvéseket.

Azt azonban szintén kiemelik, hogy ezidáig nem volt nagy lelkesedés a korábbi gyarmattartó országok részéről. Kétségtelen, Portugália visszautasította a kárpótlás ötletét, a franciák se voltak lelkesek, amikor Haiti részéről merült fel hasonló elképzelés, és látszólag az ellenállás egyre erősebb Európában. Ez igaz Nagy-Britanniára is. Keir Starmer miniszterelnök már tavaly közölte, hogy elutasítja a reparációs törekvéseket, lévén nem érdemes a távoli múlton merengeni, inkább a jövőt kéne nézni. Ez tekinthető Nagy-Britannia hivatalos álláspontjának is.

Jelenleg az angolok vannak leginkább célpontban, de a Caricom részéről leszögezték, minden korábbi gyarmatosító és a rabszolga-kereskedelemben érintett országgal szeretnének az esetleges kárpótlás kérdéséről tárgyalni. Ismerve a korábbi gyarmattartó országok jelenleg hatalmon lévő kormányainak álláspontját, kevés esélye van annak, hogy sikerrel járjanak.

Nyitókép: A haiti fővárosban, Port-au-Prince-ben kialakított telep a Melissa hurrikán pusztítása után. Fotó: Guerinault Louis / ANADOLU / Anadolu via AFP