Reflektorfényben a vagyonadó
A téma rekordgyorsasággal került terítékre. A kormányzati szándék egyértelmű.
Bár az európai boltok polcain található halak közül egyre több olyan van, amelyet kifejezetten élelmiszeripari felhasználásra tenyésztettek, az olyan országok, mint a nyugat-afrikai Szenegál élelmiszer-ellátása nagy mértékben a helyi halászok által fogott halra támaszkodik. Az utóbbi években azonban a nagy európai cégek fokozatosan elkezdték az ott kifogott apróhalat is felvásárolni, amit aztán teljesen más célra használnak – áll a DeSmog oknyomozó riportja.
A szenegáli halászok a Dakar környékén kifogott napi halmennyiséget hagyományosan először a parton, majd helyi piacokon értékesítették, ezek azonban az utóbbi években nem tudják felvenni a versenyt az egyre inkább megjelenő nagy hallisztgyárakkal. Decemberben, amikor megkezdődik a szardíniaszezon, megérkeznek a külföldi szállítók, akik a nyugat-afrikai országban kifogott halakat többnyire Európába szállítják, ezzel megfosztva a helyieket attól az élelmiszerforrástól, ami a lakosság fehérjefogyasztásának nagyjából harmadát teszi ki..
Szenegáli halászok partra teszik a zsákmányt Dakar partjainál 2025 máricusában
AFP / PATRICK MEINHARDT
Annak ellenére azonban, hogy a szenegáliak egy főre jutó halfogyasztása tíz év alatt a tizedére csökkent, Európában lényegében nem növekedett a nyugat-afrikai apróhalak fogyasztása, mivel azok ebben a formában nem is jutnak el a boltokba. A kifogott vad halállományból ugyanis a gyárakban olyan hallisztet vagy olajat készítenek, ami aztán tengeri és édesvízi halakat kontrollált körülmények közt tenyésztő telepeken kerül felhasználásra.
Így történhet meg, hogy egy Szenegálban kifogott halból készített halliszttel etetnek Törökországban egy olyan tengeri sügért, ami aztán a holland szupermarketek polcára kerül, ahol sokszor még fenntartható-címkével is ellátják.
Mivel Szenegálban a külföldi cégek lényegesen többet fizetnek, a helyieknek általában csak a maradék jut, és abból is egyre kevesebb. Tehát az, hogy a Nyugat-Afrikában kifogott halak nagy mennyiségben az európai piacon hasznosulnak, egyszerre jelent problémát a biodiverzitásra és a helyi élelmiszer-biztonságra is
Az egyre népszerűbb, kontrollált tenyésztésre specializálódó akvakultúra egyik legfőbb előnye elméletben a fenntarthatóság, mivel a túlhalászat miatt egyre fogyó szabadon élő populáció helyett biztosít alternatívát. A valóságban azonban az ágazat fellendülésével megnövekedett halliszt-igény miatt a halfeldolgozásból megmaradó melléktermék mellett a gyárak egyre inkább elkezdenek friss halat használni.
AFP / PATRICK MEINHARDT
A hallisztgyártás és az akvakultúra jelenleg is az élelmiszeripar leggyorsabban növekedő ágazatai közé tartoznak, így a probléma egyre csak súlyosbodik, amihez az is jelentősen hozzájárulhat, hogy az Európai Unió kifejezett célja a szektor további erősítése. Szakértők szerint a hallisztgyártóknak az idő előrehaladtával csak egyre könnyebb lesz túllicitálni a helyi halfelvásárlókat, jelenleg az egyetlen megoldásnak az tűnik, hogyha az európaiak egyszerűen kevesebb halat esznek.
