Szuperolcsónak ígérték az idei olimpiát, nem sikerült – egy Budapest méretű város elbírhat egy rendezést?

„A luxusolimpiák után eljött a gazdaságos olimpiák ideje. Az emberléptékű, a fenntartható, a megengedhető olimpiák ideje. A gazdaságos, a megtérülő, az olcsóbb és kisebb olimpiák ideje. A változás lényege, hogy az olimpiarendezés ne elitek kiváltsága legyen, ne csupán a leggazdagabb és legnagyobb városok szűk elitklubjáé, hanem a közepes méretű nagyvárosoké is.” Nem akárki kommentálta így a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 2020-tól életbe lépő terveit, amikor tíz éve bemutatták: maga Borkai Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke látta már maga előtt a budapesti olimpiát, és persze a gazdaságosabb olimpiaszervezést. Aztán a terv nagyjából épp annyira nagyot bukott, mint Borkai.

Nem véletlen, hogy a NOB kisebb pánikban volt akkoriban. A 2022-es téli olimpia pályázatától sorra léptek vissza a városok, vagy népszavazás, vagy politikai váltás miatt, nyári olimpia 1996 óta nem lett nyereséges, és tíz éve ilyenkor még épp tombolt a görög válság, amelyben sok más felelőtlenség mellett komoly szerepe volt az olimpiára elszórt 9 milliárd dollárnyi pénznek is. Úgyhogy meghirdették: mostantól gazdaságosabb olimpiákat fognak tartani, amiket már kisebb helyeknek is lesz esélyük megszervezni.

Az eredmény eddig jókora kudarc. A 2024-es rendezéstől sorra léptek vissza a jelentkezők, maradt Párizs és Los Angeles, akik között gyorsan szét is dobták a 2024-es és a 2028-as olimpiát is, majd a 2026-os téli olimpiára ugyanígy csak két jelölt maradt a visszalépések után. A francia főváros és Los Angeles sem nevezhető kicsi ország közepes városának – a 2032-es helyszín Brisbane legalább tényleg kisebb, 2,6 millió fős –, az pedig most már világos, hogy a franciák nem tudják tartani az eredeti költségtervet, és persze időközben megtartották a 2020-ról 2021-re halasztott tokiói játékokat is, amely nagyjából négyszeresére drágult menet közben.