A szocialisták visszavonták eredeti, akár bátornak is tekinthető javaslatukat, és most előterjesztett új javaslatuk nem sokban különbözik az eddigi gyakorlattól. Tehát a szolgálatok dönthetik el, mi számít államtitoknak, amitől óvni kell a nyilvánosságot. A valamikori besúgók, kémek és kémelhárítók pedig dörzsöl-hetik a tenyerüket.
Öt, négy, három/kettő? © Müller Judit |
Visszavonulót fújt az MSZP, immár nem javasolja, hogy tegyék hozzáférhetővé a Belügyminisztérium (BM) III. sz. főcsoport-főnöksége minden egykori ügynökének, operatív kapcsolatának és hivatásos alkal-mazottjának személyi adatait. A legújabb, legyengített verzióban már csak azoknak az adatait lehet nyilvánosságra hozni, illetve az internetre feltenni, akiknek személyzeti anyagai átkerültek a történeti levéltárba. De még az ő anyagaikat is lehet titkosítani, amennyiben a Legfelsőbb Bíró-ság a nemzetbiztonsági szevek kérésének helyt ad.
Mint Varga László történész a hvg.hu-nak elmondta, minden bizonnyal a szolgálatok nyomása alatt hozta meg döntését az MSZP vezetése. Pedig véget kellene vetni packázásuknak, és az 1990 előtti állambiztonsági iratokat a magyar államnak kellene birtokába vennie. Varga maga is részt vett 1995-ben - még Kuncze Gábor minisztersége alatt - a BM archívum iratainak átros-tálásában. A négyhónapos vizsgálat során igyekeztek feltárni és katalogizálni a dokumentumokat, készült is egy hetvenoldalas jelentés, és a munkát folytatni akarták. Erre nem került sor, az MSZP akkori néhány vezető politikusa attól tartott, hogy az elmélyülés során az iratokban esetleg olyasmire bukkannak, ami kompromittálhatja őket.
15 éves bújócska (Oldaltörés)
Kattintson a további Marabu- karikatúrákhoz!  © MARABU |
Igazából nem a közszereplő politikusok átvilágítása a lényeg, hanem az iratok feletti rendelkezés – mutatott rá a történész. Im-már 15 éve folyik a bújócska, a szolgálatok birtokában maradt anyagok egy részét elrejtették, másik részét megsemmisítették. A kaposvári polgármestert, Szita Károlyt kompromittáló dokumentumok – róla azt állítják, hogy a Somogy megyei kémelhárítás (III/II) ügynöke volt – a Nemzetbiztonsági Hivatalból kerültek ki. Azoknak pedig
pro forma
a történeti levél-tárban kellett volna lenniük, ha Szita való-ban 1989 márciusában „kiszállt” a szolgá-latból.
Nyilvánvalóan jóval több irat maradt a nemzetbiztonsági hivatalokban, mint amennyiről a levéltárat tájékoztatták. Az irat-megsemmisítésekről elterjedt híresz-telések valószínűleg erősen túlzóak - ha va-lamihez értenek a szolgálatok, az a dezinformáció. Több mint valószínű, hogy a szolgálatok manipulációs célból komoly anyagokat „spejzoltak” be, hogy azután, ha éppen érdekük úgy kívánja, egy-egy jelentést, kartont a sajtó rendelkezésére bocsássanak.
Ezért is sajnálatos, hogy az MSZP elvetette azt a korábbi javaslatát is, hogy egy négytagú testületet bízzanak meg - két tagját a kormány, egyet-egyet a Tudományos Akadémia, illetve a Történeti Intézet jelölt volna ki –, amely korlátlan betekintési jogosítvánnyal rendelkezett volna, hogy betekintsen a szolgálatoknál visszatartott iratokba, és átrostálhassa a levéltárban titkosnak minősített dokumentumokat.
Mint Varga László elmondta, aligha csereszabatos egy olyan hírszerző vagy kémelhárító, aki annak idején a NATO ellen, a Varsói Szerződés javára dolgo-zott, idehaza kémelhárított, illetve a belső reakció ellen vette fel a harcot. Mit kezdenek egy ilyen „szakemberrel” a NATO-ban? Inkább arról van szó, hogy a szolgálatok kezében olyan dokumentumok vannak, amelyekkel zsarolni tudnak vezető állásban lévő politikusokat, pártállástól függetlenül.
Az MSZP legújabb, kilúgozott javaslata nem fogja előrelendíteni a nyilvánosság ügyét, és a közvéleménynek tovább kell várakoznia, amíg megismerheti a valós ügynöklistákat és betekintést nyerhet a III-as számú főcsoportfőnökség dolgaiba. Valamennyi iratot a levéltárban kellene őrizni, és ennek megfelelően rendelkezni nyilvánosságukról - mutatott rá Varga László.
