Riasztó tények

Amerika évente annyi műanyag csomagolófóliát gyárt, amennyi-vel bebugyolálhatnák egész Texast. Karácsonykor további ötmillió tonna szemét keletkezik – ebből négymillió csomagoló-papír és bolti papírzacskó (tehát vélhetőleg egymillió tonna a nem kívánt ajándék). Az irodák évente annyi papírt használnak föl, hogy négy méter magas falat építhetnének belőle Los Angelestől New Yorkig. Az amerikaiak háromhavonta annyi alumínium-dobozt pottyantanak a szemét-be, hogy abból az ország teljes kereskedelmi légiflottáját újjá-építhetnék. A probléma a fejlett világban a legégetőbb, de a fejlődő világ gyorsan fölzárkózik. Kína évente több mint negyvenöt-milliárd pár egyszer használatos evőpálcikát gyárt és dob a szemétbe, ehhez huszonötmillió fát vágnak ki.

A szemét kérdése a jólét növekedésével válik egyre égetőbbé: az Európai Unió korábban csatlakozott tagállamai a GDP-jük növekedésével arányosan egyre több szemetet termelnek. Az újonnan csatlakozott országokban ugyan 30-40 százalékkal alacsonyabb az egy főre jutó hulladéktermelés, de itt is kimutatható, hogy a fogyasztói kereset növekedésével arányosan több szemét születik a háztartásokban.

Az EU-ban 1990 és 1995 között 10 százalékkal nőtt a keletkező hulladék, s a koordinált megelőzési programok nélkül a 1995-2020 közti időszakra 45 százalékos növekedést jósol a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD).

A szeméttenger kezelése napjainkra túlnőtt a helyi hulladékkezelés keretein; társadalmi, politikai és gazdasági problémává fejlődött, melyre kizárólag átgondolt és összehangolt cselekvés adhat helyes választ - a civil társadalom aktív szerepvállalásával.

A létrejövő szemét környezettudatos kezelését azonban késő a szétválogatásnál kezdeni – mondja Dudás Csaba, a Hulladék Munkaszövetség (Humusz) munkatársa. „A környezetvédők elképzelései szerint – melyeket mind többen ültetnek át a valóságba – a fogyasztási cikkeket gyártók felelőssége, hogy a megtermelt javak a környezetre kevésbé legyenek romboló hatással, illetve ne termeljenek az indokoltnál több salakanyagot" - teszi hozzá. 

"Csak a második lépés az elfogyasztott termékek után fennmaradó csomagolások mind nagyobb arányú visszaforgatása az újrahasznosítási körbe. A megmaradt, újrahasznosításra alkalmatlan szemét megfelelő kezeléséről való gondoskodás a környezettudatos szemétkezelés utolsó fázisa” – vázolja a folyamatot a Humusz szakértője.

Magyarország uniós összehasonlításban nem szerepel rosszul a hulladékkezelés rangsorolásában, de ez nem a magas újrahasznosítási mutatóknak köszönhető. Hazánk a hulladékégetés hagyományai miatt nem tartozik a szeméttelepekben gazdag országok közé, még ha ezt a lakosság nem is így éli meg. A szemétégetés azonban a szigorú környezetvédelmi normák betartása mellett is a környezetvédők ellensége, mert nem ismertek a kibocsátott füst és a megmaradt salakanyag egészségre gyakorolt hosszú távú hatásai.

A szelektív hulladékgyűjtés az unió más országaihoz hasonlóan kezdeti gyermekbetegségeken ment keresztül. Budapesten például a fővárosi önkormányzat, a kerületek, az Fővárosi Közterület-fenntartó Rt., a kérdésben érintett minisztériumok és a szelektív szemét újrahasznosítását, feldolgozását és szállítását végző cégek érdekeinek összehangolására, a rendszer kialakítására volt szükség. Mindez azonban mit sem ér, ha a lakosság nem mutat hajlandóságot a háztartási hulladék szétválogatására és a legközelebbi hulladékudvar vagy hulladéksziget kisebb-nagyobb rendszerességgel történő látogatására.

Ezzel együtt itthon is vannak hagyományai egyes hulladékok szelektív gyűjtésének, mint például a papír, az üveg vagy az elemek. Magyarországon jelenleg 350 település gyűjt szelektíven hulladékot, a rendszer 3 millió lakost ér el.

Budapesten 2003-ban helyeztek ki először különböző színű műanyag tárolóedényeket, melyekbe a lakosság elhelyezhette színes- és fehér-üveg, Pet műanyag, papír- és fémszemetét. 2004 végére összesen 350 hulladékszigetet telepített az érintett FKF Rt., de akadnak renitens önkormányzatok, melyek késve vagy még ma sem jelöltek ki a hulladékgyűjtés helyét, ilyen az V., a VI. és a XIII. kerület.

Siklóssy Mihály, az FKF Rt. hulladékkezelési főosztályvezetője szerint nagy előrelépés, hogy a XIII. kerületben idén sikerült 13 hulladékszigetet létrehozni, egy már a hatodik kerületben is létrejött, és csak a belvárost magában foglaló ötödik kerület csatlakozása várat magára. Itt annyiban speciális a helyzet, hogy a polgármesteri hivatal a városrész látképének védelmében szeretné a földbe süllyeszteni a színes gyűjtőedényeket. Azonban ez sem zökkenőmentes, hiszen a belvárosban azonnal közüzemi vezetékekbe ütközhet, aki földbe szeretne valamit elhelyezni.

2005 végére a tervek szerint az eddigiek mellé újabb 250 sziget épül, s ezzel a fővárosiak már 600 helyen szabadulhatnak meg szétválogatott szemetüktől, mely már most is havonta 270 tonna válogatva gyűjtött szemetet jelent. Ráadásul tavaly óta az eddigi német gyártmányú tárolók helyett egy nádudvari magyar cég szállítja az újonnan üzembe helyezett edényeket, melyek az eddigi 90 ezer forint helyett darabonként csak 70 ezer forintba kerülnek a fővárosnak.

Az új edényeken alacsonyabban van a bedobó nyílás – ezzel kapcsolatban rengeteg lakossági panasz érkezett –, de az ürítésük is könnyebb. Ráadásul a Humusz ajánlására új piktogramokkal is ellátták a forgalomba kerülő tárolókat, ezzel is segítve a lakosság eligazodását.

A szelektív gyűjtést a hulladékszigetek mellett a hulladékudvarok növekvő száma is segíti, melyek népszerűsége ugyan messze elmarad a szigetekétől, de a hulladéktípusok jóval szélesebb skálájának gyűjtésére nyújtanak lehetőséget, jelenleg 14 helyen a fővárosban. 2010-re az FKF Rt. 35-40 udvar működtetését tervezi, de ezek létrehozásában a szigeteknél aktívabb önkormányzati részvétel szükséges, ennek esett áldozatul utoljára egy a XXII. kerületben tervezett udvar is.

A hulladékudvarok jelentőssége abban rejlik, hogy a lakosság olyan nehezen kezelhető szemetet, mint a szárazelem, a használt sütőzsiradék (étolaj, zsír), a fáradt olaj, az elektronikai hulladék vagy a használt akkumulátor is bevesz, és megfelelő módon gondoskodik az ártalmatlanításukról.

Arra a kérdésre, hogy várható-e a szelektíven gyűjtött anyagok listájának bővülése, Siklóssy Mihály leszögezte: „Csak olyan anyagok válogatott gyűjtését végezzük, melyek megfelelő hasznosítására vevőt találunk és garanciát tudunk vállalni.” Példaként említette a gumihulladékot, melynek visszaforgatására technológia ugyan lenne, de még nem sikerült megfelelő partnert találni az átvételére.

A lakosság aggodalmai, miszerint a szelektíven gyűjtött anyagokat a szeméttelepen összeöntik, egyre erőteljesebben cáfolják. A hetekben követte végig egy szétválogatott szemétszállítmány útját Dr. Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter, melyen meggyőződött a normák betartásáról.

A gondok további enyhítésére még idén 700 millió forint értékben szereznek be új szemétszállító járműveket, és 600 milliós költséggel felépül egy új utóválogató üzem, mely többek közt a ma még nem vegyes kukába kerülő, szerves hulladékok kezelését oldja meg.

A lakossági „termelés” komplex volta azonban továbbra is komoly kihívások elé állítja a környezettudatos modelleken agyalókat. A szelektíven gyűjtött anyagok listája viszonylag rövid és megkötésekkel teli.

Papír: A papír gyűjtésének van itthon a legnagyobb hagyománya, elég csak gyermekkorunk iskolai papírgyűjtő akcióira gondolni. A budapesti lakosság több mint négyötöde gyűjti külön a feleslegessé vált papírt. A papírgyűjtőbe bármilyen papírhulladékot el lehet helyezni, ráadásul Budapesten a kék színű gyűjtők hivatottak az italoskarton dobozok, más néven tetrapak dobozok tárolására is.

Italoskarton: Újrahasznosítására a közhiedelemmel ellentétben létezik technológia. A három legnagyobb hazai italoskarton gyártó szövetségéből tavaly létrejött Italoskarton Környezetvédelmi Egyesülés (IKE) célja a felhasznált dobozok mind nagyobb arányú újrahasznosítása.

Eddig a Dunapack Rt. csepeli üzeme dolgozta fel a kiürült dobozokat, de egy nemrég kötött megállapodás értelmében ezentúl a német Niederauer Mühle Papirfabric többrétegű csomagolóanyag hasznosítására szakosodott üzeme végzi el.  Magyarország tavaly 15 ezer tonna italos kartont fogyasztott el – körülbelül 1,5 milliárd dobozt -, melynek eddig csak 3 százaléka került felhasználásra. Az új „vevő” és a gyártók közti megállapodás értelmében ez az arány még az év végéig 6 százalékra nő, és 2008-ra reményeik szerint eléri a 25 százalékot – mondta el a hvg.hu kérdésére Baka Éva, az IKE ügyvezetője.

Műanyag: A különböző műanyagszármazékok arzenáljából egyelőre csak a PET (Polietilén-tereftalát) felhasználása megoldott, ezért csak ennek a gyűjtésére van mód a gyűjtőszigeteken. A lakosság a papír és az üveg után a műanyag szétválogatásában a leglelkesebb, a szelektíven gyűjtő háztartások fele választja külön a Pet palackokat. Megoldatlan viszont a Polietilén (PE), Polisztirol (PS) és Polivinilklorid (PVC) alapanyagú szemét kezelése.

Ezeknek a kőolajszármazékból létrejövő anyagoknak a kezelése amúgy is hatalmas probléma, hulladéktárazóban évszázadok alatt sem bomlanak le, s ha hulladékégetőbe kerülnek, különösen sok mérgező égéstermék marad utánuk.

Fém: A fém jelen esetben kizárólag alumíniumdobozokat jelent (sörös, és üdítős). Az FKF Rt. felhívása szerint, ne dobjunk konzerves dobozokat a szürke színű tárolóba, mert azok újrahasznosítása nem megoldott.

Színes üveg: Megkötés nélkül kerülhet színes üveg a zöld tárolóba, egyetlen feltétel, hogy üresek legyenek. A Magyarországon elhasznált színes üveg feldolgozására Csehországban kerül sor, mert itthon nincs színes üveggyártás.

Fehér üveg: A fehér üveg kezelése megoldott itthon, és az elhasznált üvegeket helyben újrahasznosítják.