Elmondta, hogy a globális felmelegedés veszélyei főként az ország vízjárásával függenek össze. A várható hatások idehaza a földrajzi értelemben medence jelleg miatt fokozottabbak más európai országokhoz képest – szólt erről a miniszter egy budapesti konferencián.

Az éghajlatváltozás elsődleges hatásai már most megfigyelhetők, amelyek a szélsőséges időjárási események gyakoriságának növelésében nyilvánulnak meg. Persányi Miklós utalt a hőséghullámokra, rekord-árvizekre, a belvizekre és az augusztus 20-i viharra.

A miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy az időjárási hatások mellett gazdasági-társadalmi hatásokkal is kell számolni. Ezen belül a legnagyobb kihívásokat várhatóan azok a közvetett következmények jelentik, amelyek az erőforrásokért folytatott harccal, a népek vándorlásával, valamint a kulturális és etnikai konfliktusok formájában jelennek meg.

Persányi szerint az ország fő klímapolitikai feladata épp ezért nemcsak az éghajlatváltozást előidéző, üvegházhatású gázkibocsátás csökkentése és a szén-dioxidot elnyelő erdők telepítése, hanem fel kell készülni a klímaváltozás éghajlati és gazdasági-társadalmi hatásaira is.

Katona Kálmán, az országgyűlés környezetvédelmi bizottságának elnöke szerint a klímaváltozásra fordítható források 40 százalékát kell alkalmazkodásra költeni. A fennmaradó pénzek 30-30 százalékát energiatakarékosságra, illetve az üvegházhatású gázok csökkentésében szerepet játszó megújuló energiaforrások támogatására kell fordítani.

A miniszter kifejtette, hogy a kormány klímaváltozással összefüggő pénzügyi forrásokat az Új Magyarország Fejlesztési Terv környezetvédelmi és energetikai operatív programjának és a Nemzeti Vidékfejlesztési Program pályázatain keresztül biztosítja. A miniszter klímaváltozási szempontból az egyik legfontosabb eszközként említette a konvergenciaprogramot. Az energiaár támogatásának csökkentése ugyanis energiatakarékosságra ösztönöz – mondta Persányi.

Az EU 2012-ig azt vállalta, hogy az 1990 körüli szinthez képest 8 százalékkal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását. Ennek teljesítése évente a GDP 0,5-2 százalékával megegyező mértékű ráfordítást tesz szükségessé uniós becslés szerint. Persányi hangsúlyozta: ezzel a csökkentéssel a klímaváltozás nem fékezhető meg. A kibocsátásokat 2020-ig 15-30 százalékkal, 2050-ig pedig 50 százalékkal kell visszafogni, amelynek eredményeként tudósok szerint 2100-ig elviselhető mértéken belül tartható a felmelegedés üteme.