© www.helloinfo.hu

A nagyobb pincészetek viszonylag olcsóbb kínálata mellett a hazai sztárborászok drága borait, illetve a velük versengő importnedűket is tesztelte a háromtagú szakértő bizottság. A borokat fehér, rozé és vörös kategóriába soroltuk, ár szerint előzetesen nem szelektáltunk. A kóstolási sorrendet az általános bírálati szabályok határozták meg, így előfordult, hogy több ezer forintos különbségek akadtak egymást követő tételek között.

A nagy nevek a fehérborok között még jól szerepeltek. „Nem tiszta illatú, gyenge, szimpla” – ezekkel a jelzőkkel illették a két külföldi fehérbort a bírálók, akiket a származási hely felfedése után legfeljebb a 2 ezer forint fölötti ár lepett meg. Hozta a papírformát a tesztbe bekerült négy rozé is. A magyarországi időjárás és fajták ugyanis kifejezetten alkalmasak a rozéelőállításra, és most már egyre több pincészetnél megadatik hozzá a szükséges technológia is.

A vörösboroknál már nagyobb volt a mellényúlás esélye – ráadásul éppen a sztárborászok esetében. A bírálók által a vert mezőnybe sorolt, elsőként kóstolt bor a legnagyobb magyar borászok között számon tartott Tiffán Ede pincészetéből származott, s a zsűritagok visszakóstolás után, már a termelő ismeretében sem adtak volna rá több pontot. Még nagyobb volt a visszakóstolási kíváncsiság, amikor kiderült, hogy egy, a zsűri által az első tízbe sem sorolt bor a legdrágábban, 10 ezer forintért beszerzett, 2004-es évjáratú Gere Kopár – de a következtetés itt is hasonló volt: nem érdemelt volna több pontot.

Egy-egy üzletláncban előfordulhat, hogy ihatatlan bort vásárol a fogyasztó, vagy hogy a borszaküzletben gyakorlatilag potyára fizeti meg a sztárborász nevét, miközben jóval olcsóbban juthatna hasonló élvezeti értékhez.

Részletek, a zsűri összetétele, a borteszt részletes eredménye típusonként a csütörtöki HVG-ben