Már megint szekértáborok között kell lavíroznunk, ezúttal Steven Spielberg egyik biztos bevételi forrása, a 32 éves Jurassic Filmes Univerzum (JFU) hetedik részénél látszik felsejleni két egymással markánsan szemben álló csoportosulás. Az egyik szerint a genetikailag megbuherált dínók szavatossági ideje régen lejárt, hagyják már szerencsétleneket méltósággal, tisztes nyugdíjjal elvonulni, a másik tábor szerint viszont az eddig 6 milliárd dollárt fialó franchise-ba épp most lehelt új életet egy sor új szereplő. Élükön Scarlett Johanssonnal, aki az első film bemutatásakor még be sem töltötte a tízet, de már zsenge ifjúként olyannyira elragadta a dínóláz, hogy jó ideig nem is volt hajlandó máshol aludni, mint a gyerekszobájában felállított jurassicos sátorban.
Megnyugtató, hogy egyvalakinek már akkor teljesült az álma, amikor még el sem kezdődött a forgatás. Nem Johansson az egyetlen emberi sztárja a filmnek, sokan megfordultak már a digitális őslényeknek életet adó zöld háttér előtt, de kétszeres Oscar-díjas színész még nem. Mahershala Ali az első a sorban, talán elunta az örökös várakozást, hogy átvegye Penge szerepét egy másik franchise-ban.
Ali szerepeltetése veszélyes precedenst teremthet: ha a nyolcadik rész készítői még nála is sűrűbben dekorált színészt szeretnének az őslényeket izélgető csapatba, Meryl Streepet, Daniel Day-Lewist, Francis McDormandot vagy Jack Nicholsont kell majd szerződtetniük. Esetleg digitálisan újraéleszthetik Katharine Hepburnt. Arra azért befizetnénk.
Mahershala Ali
Universal Studios. All Rights Reserved
Aliról nem tudni, hogy Johanssonhoz hasonlóan állított-e sátrat a gyerekszobájában, de amilyen profi, alázatosan aláveti magát mindennek, amit a szerepe megkíván: a dinoszauruszokat becserkésző expedíció hajóskapitányaként szemrebbenés nélkül hagyja el a száját az összes olyan szöveg, amit kommandós tengeri medvék szoktak elmondani ennél jóval olcsóbb filmekben. Elkötelezett művész Johansson is, úgy néz, úgy lő, úgy lóg hajóról és sziklafalon, mintha mindig is dínós sorozatok hetedik részeibe kellett volna életet lehelnie.
Talán túlzás egy hetedik részben több mint fél órán át beszéltetni a formálódó csapat résztvevőit, anélkül, hogy egyetlen fontosabb szereplőt is felfalna egy épp ráérő őslény, de amíg Hollywood fel nem hagy a forgatókönyvírás ősi kényszerével, ezen túl kell esni, meg kell ismernünk, hogy ki milyen indíttatásból megy a dzsungelbe. Az első Avengers-film óta minden olyan franchise csalódást kelt, amelyben Scarlett Johansson nem emlegeti Budapestet mint múltbeli bevetéseinek egzotikus helyszínét, ez most is fájó hiány, de Budapest ezúttal nem fért bele az érző szívű zsoldos karakterébe. Ha hazánk fővárosa nem is, egy felrobbantott bajtárs azért előkerül a szóváltások során – ez Johansson előtörténetének részletes kifejtése.
Scarlett Johansson és Jonathan Bailey
Universal Studios. All Rights Reserved
Szerencsére mindig van, amivel elszórakozhatunk, ha hosszúra nyúlik az előjáték, amiből most megtudhatjuk, min szorong a kommandós, min a szobatudós (Jonathan Bailey), és miért néz olyan gyanúsan napszemüvege takarásában a nagyvállalati menedzser (Rupert Friend), aki szívgyógyszert gyártana, csak sikerüljön egy kis vért kinyerni az Egyenlítő környékén lébecoló dínókból. Persze a három legnagyobból. Szóval a sok fölösleges bemutatkozás közepette nem vesztünk sokat, ha belefogunk a dínós-expedíciós filmek elmaradhatatlan fejtörőjébe: annak megtippelésébe, hogy ki marad életben a végére.
Hogy ki hal meg, és ki nem, azt természetesen nem spoilerezhetjük el, de az átlag hollywoodi észjárás és a spielbergi hagyományok ismeretében abban biztosak lehetünk, hogy apa és gyerekek (egy hajótörött csonka család is csatlakozik a csapathoz), illetve Oscar-díjas művész nem lehet az áldozatok között. És olyan színész sem, aki gyerekkorában Jurassic Park-os sátorban aludt. A dramaturgia nagy hibája, hogy ennyi időt hagy esélyt latolgatni, biztosra persze így sem mehet senki, érdemes ez ügyben felidézni, mi is történt a Háborgó mélységben, amelyben nem szívgyógyszert akartak kinyerni génkezelt őslényekből, hanem az Alzheimer-kór ellenszerét génkezelt cápákból. Jelentős különbség, meg kell hagyni, de azért ott is elég hamar fogyni kezdett az emberanyag, volt is meglepetés, amikor Samuel L. Jacksont az elsők között ragadta el egy mutáns gyilkológép. Ki gondolt volna ilyen merész húzásra egy intelligens cápás filmben? Mi biztosan nem.
Ehhez képest a hetedik Jurassic-film inkább biztosra megy, a dzsungelbe vezető tuti középutat választja. Így amikor a fő gazember a csuklójához bilincseli a dinoszauruszokból lecsapolt, kincset érő anyagot, ami megváltoztatja majd az egész gyógyszeripart, már előre örülhetünk: ebben a műfajban az ilyen bilincsek nem kulccsal szoktak lekerülni a végtagokról.
De beszéljünk kicsit az őslényekről is, mégiscsak rajtuk áll vagy bukik minden, hiszen a Jurassic Park: Újjászületésnek nem az Oscar-esélyes Scarlett Johansson-drámák, hanem a dínós folytatások mezőnyében kell helytállnia. Nem valami nagy dicséret, hogy egy 180 millió dolláros sokadik részben, amely már a második kísérlet a franchise újraindítására, milyen jól teljesít a vizuális brigád, pedig ebben az árkategóriában sem ritka az összecsapott, silány munka. Ha valamiben, a digitális és az emberi hozzávalók összeszerkesztésében a Star Warson edződött Gareth Edwards (Zsivány Egyes, Godzilla) mindig is minőségre törekedett: lehet, hogy a történetmesélés nem a rendező asztala, előző filmje, a saját forgatókönyvéből készült The Creator is itt bukott el, de a látvány első osztályú volt. Ha a hetedik Jurassic-filmet levetítették Steven Spielbergnek, és biztosan így tettek, Edwardsnak nem kellett a teremből kisomfordálnia a stáblista alatt. Már csak azért sem, mert a filmje tele van spielbergi idézetekkel, ami időszerű is, hiszen nemrég ünnepeltük A cápa ötvenedik születésnapját (cápaügyi írásunk itt olvasható).
Jurassic World: Újjászületés
Universal Studios. All Rights Reserved
A rendező nemcsak a dinoszauruszok kifejező tekintete miatt állhatott büszkén az alapító atya elé, más tekintetekben is erős az új Jurassic World. Két nézés biztosan nem hiányozhat egy őslényes filmből: az áhítaté, amikor tudós vagy kommandós, vízszerelő vagy könyvelő először lát élő dínót, és az elszörnyedésé, amikor tudós vagy kommandós, hajószakács vagy földmérő már tudja, hogy pillanatokon belül táplálék lesz belőle, mert a háta mögött furcsa lélegzésre lett figyelmes.
A Jurassic World: Újjászületés halálra vált arcokban és bilincses jelenetekben is többet ad, mint ami egy hetedik résztől elvárható. És nagy ritkán még egy kis feszültségféle is összejön. Csak egy kicsi. Rég nem látott vendég ez errefelé.
