A kimerítő tanácskozás végére csak a legelszántabbak maradtak, a mintegy 15-20 főnyi érintett osztrák lakos, a 40 fős szakértői gárda – 20 környezetvédelmi szakértő, 20 tervező – s a tervezett égetőt működtetni szándékozó burgenlandi energiavállalat, a Begas képviselői. A magyarok eleve csekély számban képviseltették magukat, a maratoni tárgyalást egyedül a bécsi magyar nagykövetség megfigyelője, Kali Iván ülte végig.

Az első délelőtt felszólaló szentgotthárdi polgármester, Viniczai Tibor a magyar állam nevében is beszélt, amikor kormányhatározat alapján az erőműnek a magyar határtól távolabbra helyezését szorgalmazta.

Kali Iván a HVG-nek beszámolt róla, hogy a szemétégető részletes tervdokumentációjáról 20 fejezet készült, s ezeket mérhetetlen alapossággal, környezeti, műszaki szempontok alapján vitatták végig. Méghozzá érdemi érvek alapján, kizárva a tanácskozásról a politikai nyilatkozatokat. A 20 fejezet átrágását követő összefoglaló megállapította, hogy az erőmű tervei megalapozottak, a legkorszerűbb műszaki megoldásokat alkalmazza, ezért az építkezés reálisan végrehajtható. Az osztrák fogalmak szerint környezetet sem szennyez majd a létesítmény, ami azt jelenti, hogy 1-3 százaléknál nagyobb környezeti ártalomnövekedést nem okoz, azaz hatása elhanyagolható.

Ami egyedül kifogásolható, az maga az építmény csúnyasága: egy hatvan méter magas betonkocka magasodik majd a tájba elrejthetetlenül, oldalában egy 98 méteres kéménnyel. Füst nem jön ki az erőműből, hideg idő esetén gőzt fejleszt, a 175 méter magas gőzoszlopot az ausztriai Lapincsvölgyből és az Őrség feletti magyar területről, úgy 8-12 kilométeres távolságból is lehet majd látni. Szó volt a szélirányról is, kiderült, hogy talajszinten Magyarország felé fúj ugyan az erőmű felől, 150 méter magasan azonban már az osztrák tájak felé fordul. A Felsőőrön kialakított szakvéleményt a burgenlandi tartományi hivatal az engedélyezési eljárás során figyelembe veszi.

Földvári Zsuzsa
BÉCS