A napokban újra elővette az Ophélie-ügyet a Bors. A bulvárlap egy magát Pepének nevező állítólagos magyar hírszerző elméletét közölte. Eszerint Ophélie különféle energiaipari csoportok harcának áldozata lett. "Pepe" verziója szerint a francia diáklányt már a Dohány utcában elrabolták, amikor kilépett az utcára a szórakozóhelyről, ahol barátaival mulatott. Elrablói autóba tuszkolták, a térfigyelő kamerák felvételein pedig nem ő, hanem egy dublőr látható. A lány elrablói a Dunánál kidobták a táskáját, azt a látszatot keltve, hogy Ophéliet elrabolták. Pepe állítja: a dublőr azért kellett, hogy elhitessék a rendőrökkel: a lány a Duna felé tartott és ott öngyilkos lett.

Állításait "Pepe" azzal látja igazolni, hogy jóllehet Ophélie a tanúk elmondása szerint sokat ivott a szórakozóhelyen (hét sört és hét felest), a kamerák felvételein viszont határozottan, egyenesen megy. Pepe ezzel látja bizonyítottnak a dublőr-sztorit. Az indítékot is tudni véli: a lányt azért rabolták el, mert édesapja az energiaiparban dolgozik, az ügy hátterében pedig energiacsoportok harca áll.

Budapesti plakát Ophélie Bretnacher eltűnéséről

Csakhogy "Pepe" állításait nem támasztja alá semmivel, s új, eddig nem ismert információt sem közölt a lappal. Az, hogy a feltehetően ittas Ophélie a kamerák előtt határozottan sétál el, még nem igazolja a dublőrös feltételezést. Ha ugyanis tényleg egy profin, előre megtervezett akcióról lett volna szó – ahogy azt "Pepe" állítja -, a dublőr - számtalan más instrukció, s például az azonos öltözködés mellett - minden bizonnyal figyelt volna arra is, hogy a kamerák előtt ittasnak tűnjön.

Az sem derül ki a "Pepe" által elmondottakból, hogy az energiacsoportok bármelyike hogyan profitált volna a lány elrablásából. Ophélie édesapját, Francis Bretnachert – saját elmondása szerint – nem zsarolták és ő maga is többször leszögezte: nem lát összefüggést munkája és a lányával történtek között. A "hírszerző"  valószínűleg arra alapozza gyanúját, hogy az édesapa a GdF Suez energiaszolgáltató munkatársaként dolgozik Bécsben. Ám a valóságban a GdF Suez menedzserigazgatójaként tevékenykedő Bretnacher - saját elmondása szerint - közel sincs olyan pozícióban a cégnél, hogy zsarolásával stratégiai döntéseket lehetne befolyásolni. Kevésbé életszerű az is, hogy az esetlegesen megzsarolt édesapa nem szólt volna erről a magyar vagy a francia rendőrségnek.

A Bors a forrását sem hitelesíti: nem tudni, valóban létezik-e "Pepe". Ha létezik és valóban magyar hírszerző, akkor abból az következik, hogy az Információs Hivatal (IH) munkatársa, de erre még csak utalás sincs a cikkben. Kevéssé valószínű, hogy az IH egyik munkatársa a sajtót keresné fel azzal az összeesküvés-elmélettel, amit bizonyítani sem tud, ráadásul a cikkből kiderül: a férfi az elhunyt francia lány családját sem ismeri személyesen, tehát nem ők kérték fel a kutakodásra.

A hvg.hu egyébként úgy tudja, a francia és a magyar rendőrség továbbra is együttműködik az Ophélie-ügyben, de a nyomozásban nincs új fejlemény. Az ügyet jól ismerő, a francia nyomozókkal és a családdal is kapcsolatban álló forrásaink pedig egészen egyszerűen nevetségesnek nevezték az állítólagos hírszerző információit, azt gyanítva, hogy "Pepe" sztorijára az uborkaszezon miatt ugrott rá a bulvármédia.

A Bors egyik „pepés” cikkében megszólalt Végh József kriminálpszichológus is. A bulvárlap Végh nyilatkozatával azt sugallja, hogy titkos forrásuk információja helytálló. Végh ugyanakkor a hvg.hu-nak elmondta: nem jól idézték a Borsban, mivel ő úgy fogalmazott: akár dublőrrel is elrabolhatták Ophéliet, de nem valószínű, hogy így történt az eset. Szerinte az Ophélie-ügy kapcsán fontos megemlíteni, hogy az emberrablás történetében leginkább az édesapa, Francis Bretnacher hisz, aki nem tudja elfogadni lánya halálát. „Amikor meghal valaki, előfordul, hogy a hozzátartozója nem tudja azt elfogadni, így „tiltakozva” a történtek ellen. Ez igaz Ophélie édesapjára is, aki nem képes túllépni lánya halálán, és nem fogadja el a magyar rendőrség álláspontját sem. Igazát pedig bizonyítani is akarja, és erre minden pénzét fel is áldozza. Egyes személyeknél ez akár a teljes vagyon elvesztéséig is elmehet” – magyarázta Végh. A pszichológus szerint az lenne a normális reakció, ha a tiltakozás helyett a tragédia miatti szomorúságot a düh, a harag és az indulat érzése váltaná fel, majd azt a racionalizálás és az elfogadás követné.