Hack Péter: „Úgy látom, még egy évünk van a párt megalapításáig”

 A Fidesznek politikai értelemben nincs mandátuma az alkotmányozásra, mivel erről a választások előtt egyáltalán nem beszélt – véli az 51 éves Hack Péter, az ELTE jogi karának adjunktusa. A konzervatív-liberális alapállású jogász, akinek az igazságszolgáltatás és az emberi jogok a szakterülete, az SZDSZ-előd Szabad Kezdeményezések Hálózatának, illetve a Magyar Helsinki Bizottságnak is az egyik alapítója. 1990-től 2002-ig liberális országgyűlési képviselő volt, majd kilépett az SZDSZ-ből. 1998 óta a Hit Gyülekezetének diakónusa. Idén nyár végén egy lapinterjúban jelentette be, hogy új, szabadpiaci-atlantista párt alapítására készül, amely már a következő parlamenti választásokon indulna.

– Kétharmados többsége birtokában a Fidesz a közjogi rendszer eddig példátlan átalakításába fogott. Orbán Viktor nyíltan hirdeti is, hogy új rendszert hoznak létre. Milyennek látja a kialakult helyzetet a demokrácia szempontjából?

– A Fidesz új rendszert teremt, amely közelebb áll a harmincas évek korporatív államfelfogásához, például a portugál António de Oliveira Salazar elképzeléseihez, ami szintén a plurális alkotmányos demokrácia és a köztársaság kritikáján alapult. A „nemzeti együttműködés” rendszere lényeges elemeiben más, mint amire a demokrácia 1989-ben épült. Az akkori garanciarendszer fontos elemeinek leépítése zajlik úgy, hogy közben jelentősen növelik az egyénnek az állammal szembeni kiszolgáltatottságát.

– Sok elemző nem annyira Salazart, inkább Putyint tartja összehasonlítási alapnak.

– Orbán nem Putyin. Putyin az államhatalom birtokában szerzett népszerűséget, Orbán nem. Magyarországon még működik a sajtó- és véleményszabadság, lehet pártokat működtetni. Nem gondolom, hogy a totális diktatúra kiépítésének első lépése zajlik. A sajtópiac, a közmédia eddig is nagymértékben államfüggő volt, most is az.

– Az alkotmányos intézményrendszert azonban enyhén szólva számos kihívás éri, az ellenzék pedig, bár külön-külön, de úgy gondolja, az utcára kell vonulnia.

– Amit ebben a kérdésben Gyurcsány képvisel, azt hiteltelennek tartom. Az alkotmánybírák például a törvény szerint egy ízben újraválaszthatók, de erre egészen az elmúlt ciklusig nem volt precedens, amikor csak a szocialisták jelöltjeit választották újjá. Ez Gyurcsány idején történt, így ő nehezen tud az Alkotmánybíróság függetlenségének és pártatlanságának védelmében hitelesen megszólalni. A Nemzetbiztonsági Hivatal vezetőjének országgyűlési támogatás nélküli kinevezése 2007-ben sem éppen a fékek és ellensúlyok megerősítéséről szólt.

– Tehát a Fidesz joggal mondhatja, hogy kötelessége azokat a fékeket és ellensúlyokat valamelyest hatékonyabbá tenni, amelyek eddig nem működtek jól? Ilyen volt az Alkotmánybíróság mellett az Állami Számvevőszék is.

– A választások előtt a Fidesz nem beszélt az alkotmányról, nem árulta el, mit változtatna rajta. Szerintem ha van valami baj az alkotmánnyal, akkor az az, hogy nem elég erősek a fékek és az ellensúlyok. Ez vezetett oda, hogy az előző kormányzatokat nem lehetett a lejtőn megállítani. De a Fidesz nem ezen az alapon változtat, hanem azt mondja, éppen hogy túl sok kontrollja volt a végrehajtó hatalomnak, és ezeket fel kell számolni. Az új ÁSZ-elnök egyértelműen pártkatona, akinek esélye sincs arra, hogy alkalmasnak látsszon, hiszen az egyik csapat játékosából nem lehet bírót választani. Az alkotmányozás alaptételének kellene lenni, hogy „annyi hatalmat akarj magadnak, amennyit ellenfeled kezében is szívesen látnál”. Amit a Fidesz és a KDNP tesz, az keresztényi alapon sem áll meg. A Bibliában az áll, azt tedd felebarátoddal, amit szeretnél, ha veled tenne.

– Miben látja az elmúlt nyolc év szocialista–liberális kormányzatainak a felelősségét azért, hogy ide jutott az ország? Abban, amit tettek, vagy amit elmulasztottak?

– Mind a kettőben, de főként abban a gazdaságpolitikában, amely az ország hosszú távú gazdasági érdekeit rövid távú politikai érdekeknek rendelte alá. Az amúgy érthető szavazatmaximalizálás itt egyértelműen a gazdaság felemelkedésének, megerősödésének kontójára ment. A Fidesz viszont a jogállami berendezkedés gyengítésével fizeti ki politikai népszerűsége megőrzésének az árát.

– Ezt hogy érti?

– Jogállamról ugye akkor beszélhetünk, ha az alkotmány védelmet nyújt az egyénnek, egyének csoportjainak az állammal szemben. Megteremti annak a feltételeit, hogy mindenki háborítatlanul tudja élvezni a szabadságát. A mostani kormány egyre drámaibban avatkozik be az állam és az egyének kapcsolataiba.

– De arra nem hivatkozik joggal a Fidesz, pláne ekkora társadalmi legitimációval a háta mögött, hogy az emberek mégiscsak egy új értékrend intézményesítésére szavaztak, hiszen a korábbi nem működött?

– A legitimáció kérdése szorosan összefügg azzal, mire kap egy adott kormány felhatalmazást. Más lenne a helyzet, ha a Fidesz – amelynek szavazatokban ráadásul csak 53 százalékos a felhatalmazása – választási programjában szerepelt volna, mit terveznek kétharmados többségük birtokában az alkotmánnyal. A kampányban az alkotmány egyáltalán nem volt téma, úgyhogy nem gondolom, hogy a Fidesznek politikai értelemben mandátuma van az alkotmányozásra.

– A legnagyobb vihart az Alkotmánybíróság elleni fellépés váltotta ki, ami miatt Lázár János kénytelen volt valamelyest engedni az AB-jogkörök csorbításából. Mi a véleménye arról az érvről, hogy az AB döntése a „pofátlan” végkielégítésekről nem találkozik az emberek igazságérzetével?

– Az AB nem akadályozta meg a „pofátlan” végkielégítések visszaszerzését, csak azt mondta, hogy a törvény a jogos végkielégítéseket is bünteti, ami alkotmányosan nem tehető meg, ezért más utat kell választani. A Fidesz az alkotmányos megoldás megtalálásának fáradságos munkája helyett az AB jogait csökkenti. Az alkotmányos demokrácia alapja, hogy bizonyos hatalmi ágakat, de főként az igazságszolgáltatást és az alkotmánybíráskodást kivesszük a többségi befolyás alól. Itt tehát nem a többségi akarat, hanem közösen elfogadott elvek döntenek. A bíróságoknak épp az a természetük, hogy nincsenek a tömeghangulatnak alárendelve. Ha tehát elfogadják a Lázár-féle alkotmánymódosítást, akkor az AB már nem az az intézmény lesz, mint korábban, mert lényegesen csökken a befolyása, ráadásul az embereket a legjobban érintő kérdésekben.

– Egykori rendszerváltó „alapító atyaként” hogyan látja ma, mi volt a legsúlyosabb hiba, amit anno a közjogi rendszerben elkövettek?

– A legsúlyosabb hiba az volt, hogy pillanatnyi politikai helyzetekhez igazítottunk alkotmányos megoldásokat. Az MDF–SZDSZ-megállapodás nyomán, ha például a miniszterelnök és a köztársasági elnök is szerepet játszik egy állami tisztségviselő jelölésében, és a döntéshez kétharmad kell, akkor azt gondoltuk, hogy ez kölcsönös fékként és ellensúlyként működik. A Legfelsőbb Bíróság elnökének, a legfőbb ügyész személyének jelölésénél láttuk, hogy ez nem működik. Ugyancsak elhibázott volt az alkotmánybíró-jelölő bizottság paritásos konstrukciója. Ezek a példák inthetnék a Fideszt arra, hogy hosszú távon minden rögtönzés visszaüthet. A közjogi hazardírozás aláássa az alkotmányosságot és veszélyezteti a jogállam normális működését.

– Néhány hete figyelmet keltett nyilatkozata, amelyben egy új, nevezzük úgy, konzervatív-liberális párt megalakulását jelentette be. 2003-ban és 2007-ben is arról nyilatkozott, hogy ideje lenne új liberális pártot szervezni. Azóta azonban nagy a csend – ilyen hamar hamvába halt az elképzelés?

– A magyar választók szemében a liberalizmus hitelét vesztett fogalom, hiszen olyan terméket árultak e védjegy alatt, ami nem az volt. Úgyhogy óvakodnék attól, hogy egy jelzővel gúzsba kössek bármilyen törekvést. Viszont tény, hogy a Fidesz, a Jobbik és az LMP is azt mondja, összeomlott a szabadpiaci gazdaság és a demokrácia, valami mással kell felváltani. Szerintem azonban a feladat e rendszer megújítása, és nem valamifajta keleti modell meghonosítása.

– Jó, de mi következik ebből a meghirdetett új formáció számára?

– Az, hogy idehaza kell megteremteni azokat a körülményeket, amelyek a nyugati sikeres országokat nagyon sok magyar fiatal számára vonzóvá teszik. Miközben a visegrádi országok mindegyikében vannak olyan pártok, amelyek elkötelezettek a szabad versenyen alapuló piac, a jogállamiság és az észak-atlanti együttműködés mellett, nálunk ilyen még nincsen. Holott lehetne rá kereslet. Magyarországon két új párt került be a parlamentbe...

– ...amelyik viszont közel állhatott az ön elképzeléseihez, a Bokros-féle MDF, az megbukott.

– Így igaz. Ahhoz, hogy újat építhessünk, előbb el kell takarítanunk a romokat. Nagyon erősen a huszonévesekre kell alapoznunk, ez volt a siker kulcsa az LMP-nél és a Jobbiknál is. Bármilyen új kezdeményezés alapja a hitelesség.

– De lát-e valóban társadalmi igényt, potenciális választói bázist egy modern „piacpárt” számára?

– Az igényt látom, a méreteit még nem. Úgy látom, még egy évünk van a párt megalapításáig. Egyre több olyan találkozási pont van, ami kiábrándít embereket a Fidesz kormányzásából. Egyelőre elkezdődött a párbeszéd azokkal a civilekkel, akikkel elképzelhető együttműködés, megkezdődött a közéleti vitafórumok „előszervezése”. Én magam nem vagyok politikafüggő, jól éreztem magam a politikában is és azon kívül is. Persze örülnék, ha lenne fogadókészség a kezdeményezésre.

SERES LÁSZLÓ

Horváth Szabolcs