„Ez a koncepció egy olyan abszolút centralizáció felé visz, amellyel az önkormányzatiság alapjaiban csorbul. Azzal, hogy radikális eszközt vetnek be az önkormányzatokat szigorú keretek közé szorítása érdekében, csak elodázzák a problémát”- osztotta meg véleményét az új, önkormányzati törvénykoncepcióról Szilágyi Péter, LMP-s országgyűlési képviselő, az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság tagja.

Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke egyetért  a kormány abbéli tervével, hogy az önkormányzati rendszerben meg kell jelennie a gazdasági, pénzügyi kontrollnak, és jó irányvonal az is, hogy az ellenőrzést többek között az Állami Számvevőszék (ÁSZ) végezné, bár kihangsúlyozta, ezt nem politikai alapon, hanem kizárólag szakmai alapon kell kivitelezni.  Azonban meglátása szerint a koncepcióban vannak hibák: például figyelmen kívül hagyják az 1000 milliárd forintot, amit az önkormányzati finanszírozásból vontak ki, és azt az 1300 milliárd felvett hitelt, amiből közvetett módon ( például útépítésekkel- szerk.) a 25 százalékos áfa az  államkasszába folyt be. Gémesi nem látja drasztikusnak a helyzetet, mert a súlyos forrásmegvonások ellenére mégsem dőlt be a rendszer, ezzel szemben a kormány máshogy látja mindezt. Az új, önkormányzati koncepció leszögezi, hogy 2002 és 2010 között az előző kormányok vették ki az említett 1000 milliárd forintot az önkormányzatok zsebéből, amit nem bírt el a rendszer, pláne úgy, hogy emellett nem történtek átfogó átalakítások. A kormány szerint most pont ezt az átalakítást kell megtenni.

A koncepció megállapítja, hogy az elmúlt húsz év során folyamatosan szűkült az önkormányzatok mozgástere, a finanszírozás pedig elnehezült, ráadásul az önkormányzati rendszer belső ellentmondásokkal és működési zavarokkal rendelkezik, és a helyzet tetézésére, a nagy ellátórendszerek elmaradt reformjai is hozzájárultak ahhoz, hogy az önkormányzati rendszer ilyen állapotba kerüljön. Gémesi szerint nem csoda, ha 10 év óta fennálló folyamatos forráselvonás után, egyszer az csak netán összeomlik. Mégis, a MÖK elnöke a helyzetértékelést iróasztal szagúnak érzi, ami maga után vonja az ilyenkor szokásos rossz következtetéseket majd a rossz irányok kijelölését. Ehhez hozzájárul, hogy a koncepció olyan alapfogalmakat hagy tisztázatlanul, mint például, mi is az a feladatfinanszírozás és ki, milyen módon határozza meg az adott munkához hozzárendelt pénzösszeget. Emellett Gémesi felteszi a kérdést, vajon miért nem írta le senki, a 2013-ban bevezetni kívánt járási rendszer mitől lesz jobb, hatékonyabb és állampolgár barátibb, mint a mostani rendszer. Az állam azzal érvel, üdvözítő, hogy leveszi az állampolgárok és az önkormányzatok válláról a terhet, és ez mindenki számára könnyebbséget jelent. Többek között azért is, mert az utóbbi időben az önkormányzatokra egyre nagyobb súly nehezedett, feladataik folyamatosan bővültek, amikre időről-időre kevesebb pénzt kaptak, olvasható a koncepcióban.  Ám az eladósodttsághoz nemcsak a működésre szánt kevés pénz járult, hanem a beruházásokhoz felvett hitelek is. Az LMP-s Szilágyi úgy ítéli meg, az elmúlt 20 évben az önkormányzatoknál, valóban felelőtlen beruházások is folytak és a pénzeket nem csupán értékteremtésre fordították, hanem például szökőkutak építésére, amit nonszensznek tart.

Ahhoz, hogy ezt kiküszöböljék, a koncepció kiköti, míg az önkormányzatok nem finanszírozták kötelező feladataikat, addig további feladatokra nem vállalkozhatnak, és nem kezdhetnek el beruházásokat sem.  Mint Tüttő Kata szocialista politikustól, a Fővárosi Közgyűlés tagjától megtudtuk Budapest költségvetését nézve, a fővárosban befizetett ÁFA évente 1000 milliárd forint és 350 milliárd forint folyik be a közös kasszába csak az SZJA-ból, aminek szolidaritási alapon a 98 százalékát elvonja az állam. Igen ám, de ehhez jön még, a budapesti vállalkozások 200 milliárd befizetett, iparűzési adója, ami eddig teljes egészében helyben maradt – a mostani szabályozás azonban részben vagy egészben elvonná ezt.  A szocialista politikus nem érti, az állam hogyan képes azt javasolni, hogy az önkormányzatok ennek fejében még új adókat vessenek ki, holott tudvalevő, sem a budapesti lakosság, sem a vállalkozások nem bírnak el ennél nagyobb adóterhelést.

A költséghatékonyságot azonban nem csak azzal kivitelezné a kormány, hogy járásokat hoz létre, az állami-önkormányzati feladatokat szétválasztja vagy ellenőrző szerepét erősíti. Hanem az egész önkományzati rendszert gyökeresen megújítaná, ami a kistelepülések életére is kihatással lenne. Újdonságnak számítana, ha megszüntetnék a 2000 főnél  alacsonyabb lélekszámú településeken az önálló polgármesteri hivatalt, amivel Darabos Béla, a 370 lélekszámú Bozsok polgármestere nem ért egyet és aggódalmának adott hangot, hogy az elöregedő falvakban élők hogyan jutnak el a járási megyeszékhelyekre, ahol el kell intézniük ügyes-bajos dolgaikat, amikor helyben, jól kiépített szisztéma szerint ezt meg lehet oldani. De az emberek életében épp ilyen változásnak számítana, hogy  ha az önkormányzati ciklusokat 4 évről 5 évre emelnék, amivel Tüttő Katalin egyetért, mert akkor legalább nem arról szólna az év, hogy mindenki kampányol, ráadásul Szilágyi szerint is üdvözítő, hogy az önkormányzati ciklus elválik az országgyűlési ciklustól, mert nem kell, hogy annak utózöngéje legyen. Az LMP-s képviselő szerint az azonban aggasztó, hogy akik eladósítottak egy önkormányzatot, elveszíthetik választhatóságukat a soron következő két, helyhatósági választáson. Szilágyi szerint érdemes belegondolni abba, hogy Esztergom esetében a mostani polgármester, Tétényi Éva nem indulhatna a következő választáson elődjének, Meggyes Tamás hibájából, aki 8 évig felelőtlenül vezette a várost, majd eladósította azt. Ennek ellenére nem őt büntetnék, hanem, aki a fennálló helyzetet örökölte. Az LMP-s politikus szerint pontosan ezért kell tiszta helyzetet teremteni a választásokkal és a múltbeli eseményeket nem a következő polgármesterekre kenni.