Török Gábor bejegyzésében felidézi, Orbán tavaly 2010-et az összefogás, 2011-et a megújulást, 2012-t az elrugaszkodás, 2013-at pedig az emelkedés évének nevezte. A politilógus szerint az első kettőt sikerült teljesíteni, 2010-ben megvalósult a kétharmados parlamenti többség, 2011-ben pedig a kormánynak sikerült átalakítania a politikai intézményrendszert és felépítenie egy újfajta hatalmi-politikai rendszert.

Török Gábor szerint Orbán világosan látta, hogy a hatalmi-politikai eredmények csak akkor konszolidálhatók, ha a hatalmi-politikai teljesítmény mellett megjelennek az emberek számára is kézzelfogható, érezhető eredmények is.

Ez azonban egyelőre nem látszik, a kormány ugyanis bár 2-2,8 százalékos gazdasági növekedésre számított, valójában már egyértelmű, hogy a gazdság recesszióban van annak ellenére, hogy Európában több helyen már megfordultak a lefele irányuló tendenciák.

A recesszió politikai következményeivel kapcsolatban így Török Gábor megjegyzi, a második Orbán-kormány hivatalban maradása vagy bukása ugyan sok tényezőn múlik majd, de ezek között kitüntetett helyet foglalhat el, hogy sikerül-e az emberek számára is érzékelhetően beindítani a gazdaságot. Ha nem siekrül, az még nem jelenti azt, hogy a választás biztosan elveszett, de azt igen, hogy a kormány számára egy ilyen helyzetben már csak a kampánytechnikák és az adminisztratív eszközök maradnak.