Orsi mindig is szeretett rajzolni, tárgyakat kreálni. Grafikus-dizájner akart lenni, hogy bútorokat, játékokat tervezhessen. De érdekelte még az etológia, a nyelvész nagypapa örökségeként pedig erős volt benne a bölcsészvéna is. „Sosem dőlt el igazán, hogy írjak vagy alkossak. Lehet, hogy a könnyebb utat választottam, amikor bölcsész lettem.”

Szabadúszó online újságíróként dolgozott, fordított és filmkritikákat írt, a Beszélőnél lapmenedzser volt. A második gyermeke születése után Orsi rutinos kismamaként hamar készen állt arra, hogy ismét cikkeket írjon, de a munkáját időközben másnak adták. Hobbiszinten már korábban is festett és készített grafikákat, a gyed alatt viszont elemi erővel tört felszínre az addig háttérbe szorított művészénje. Kavicsokat kezdett festeni, és a hobbiból hamarosan egy egész világ kerekedett.

Orsi és egyik alakja, amely a lakást díszíti

Iliás-Nagy Katalin

„Ezt az egészet egyszerűen csak azért találtam ki, mert aranyosak a figurák, jók a színek, jól lehet velük játszani, és mindegyik egyedi. És azt sem kell részletezni, hogy mi a jó egy kavicsban.” Orsi egész életét átitatta egykor karikaturista édesapja humora, szerinte ez köszön vissza összetéveszthetetlen alakjaiban is. Környezete is azonnal rajongani kezdett az általa megálmodott Pandala-sziget lakóiért, úgyhogy vásárokban kezdte árulni portékáját.

Eleinte úgy érezte, hogy a festett kavics, mint termék önmagában kevés. "Egy jó ötlet, de mitől vennék meg? Attól, hogy van funkciója." - Orsi a festet kavicsokból hűtőmágnest készített, innen pedig már csak egy lépés volt, hogy a figurák mesés hátteret kapjanak: megszületett a felakasztható és a polcra kitehető fémtábla, majd a nyakba akasztható amulett. „A technikát persze folyamatosan fejlesztettem, hogy tartósabb legyen a festék, ne pattogjon le a lakk, tartson a ragasztó, és közben egyre finomabbak lettek a vonalak, szebbek az ívek.” Orsi két éve készítette el az első figurákat, és azóta gyakorlatilag nem telt el úgy nap, hogy ne festett volna.

Ha kinyílik egy ajtó, lépj be rajta!

Az első vásárokon persze jöttek kritikák is: mi olyan különleges abban, hogy valaki kavicsokat fest? „Igen, ez csak egy kavics. Meg rengeteg munka, odafigyelés, idő, alapanyag, és nem utolsósorban egy eredeti ötlet. Eleinte nagyon bosszantott, aztán azt gondoltam, hogy elárulom a műhelytitkokat, és mindenki csinálja meg magának.” Orsi tanácsokat adott, hogy milyen ecsetet, festéket érdemes használni, mire kell odafigyelni – az emberek pedig vevők voltak erre.

Orsi később szeretett volna meséket is írni, ám a kiszemelt kiadónak új ötlete támadt: készítsen inkább foglalkoztatókönyvet. Ez lett a Mesekavics kreatív alkotókönyv, ami abból a szempontból is jó döntésnek bizonyult, hogy „a könyv már elegendő bizonyíték, hogy a Mesekavics-figurák az én agyszüleményeim, és így már a szerzői jogok is védik.”

Az ötletét idén ősszel külföldön is bemutatta: egy belgiumi kézműves vásáron az övé volt a legnépszerűbb stand. Míg a gyerekek festettek, Orsi hajszárítóval gyorsította a festékrétegek száradását. Külföldről azóta is egyre több megkeresés érkezik, jelenleg két nagyobb céggel tárgyal egy kavicsfestőkészletről. „Ez a Do It Yourself -irány most nagyon beindult: tulajdonképpen ma már abból csinálok üzletet, hogy elárulom a műhelytitkokat. Mindenki készítse el magának a sajátját, akármilyen is lesz, és legyen tőle boldog. Hiszen a lényeg az, hogy alkotásra ösztönözzem az embereket.”

Egy Pandala-amulett - Kattintson a további Mesekavicsokért

Iliás-Nagy Katalin

Közben elkészült a könyv angol fordítása, Orsi most ehhez és a francia nyelvű kiadáshoz keres befektetőket, és kész a Mesekavics festőkészlet prototípusa is. A legújabb terve pedig egy mobilapplikáció. „A programozó partnerrel azon agyalunk, hogy vigyük bele a mozgást és a zenei fejlesztést is.”

Orsi szerint egyébként a kavicsmánia egyáltalán nem korfüggő. „A belgiumi workshopon az első kavicsfestőkészletet egy hatvanas hölgy vette meg magának.” Állítása szerint sok fanatikus kavicsgyűjtő van, akikkel hosszasan lehet értekezni, hol vannak a legjobb lelőhelyek. Orsi a Lupa-szigetnél szokott gyűjteni, de a nagyobb tételt ma már kavicsbányákból, kertészetekből szerzi be. „A lényeg, hogy minél laposabb és simább legyen a felülete. A gyerekeknek pedig fontos a minél nagyobb méret.”

Munkát akarok adni embereknek

Orsi úgy érzi, hogy a világ, amelyet alkotott, kezd túlnőni rajta, ezért egyes részfeladatokat már szeretne másra bízni. Mint mondja, amúgy is régi vágya, hogy munkát adhasson embereknek. „2001-ben volt már egy kézműves vállalkozásom, Jadviga néven. Kézzel horgolt, ám új funkcióval ellátott dolgokat készíttetettem el nénikkel. Például mobilszütyőket és színes díszpárnákat.”

Orsi akkor egy napilapban adott fel hirdetést, az ország minden tájáról érkeztek levelek. Van, akihez személyesen is ellátogatott, másoknak elpostázta az elkészítendő mintapéldányt, később pedig visszaküldték neki a kész termékeket. „Ekkor jött az, hogy kemény üzletasszonynak kellett volna lennem. De amikor ott állt a 80 éves nénike a Madách téren, és remegő kézzel odaadta a nem túl jól sikerült mintapéldányát, nem tudtam neki azt mondani, hogy nem fizetem ki.” Orsi végül ebbe az ötletébe belebukott, ám mint mondja, az itt szerzett tapasztalatokat a későbbiekben hasznosítani tudta.

A Mesekavics-könyv

Iliás-Nagy Katalin

Jelenleg épp egy herendi porcelánfestőt avat be a kavicsfestés rejtelmeibe. „Hülyén hangzik, hogy én tanítom be a herendi festőhölgyet, de ez van, mert ez másfajta technika. Ő is azt mondta, hogy neki ezt újra kell tanulnia. Nekem pedig meg kell találni a megfelelő embereket, le kell tesztelni, be kell tanítani őket, és ez rengeteg idő.”

Mint mondja, ha csak ezzel foglalkozhatna, akkor már meg tudna élni belőle, de a filmkritikusi munka is nagy szerelem, emellett a Magyarhangya mozgalom sajtósa, valamint sajtókönyveket is ír.

Játsszuk el a konfliktusokat

Orsinak ma már sokszor a vásárlói adják az újabb ötleteket, hogy mi mindenre lehetne használni a Mesekavicsot. Az óvónők pedagógiai segédeszközt látnak benne, gyerekpszichológusok pedig egy olyan lehetőséget, amely megkönnyítené munkájukat. „Ezzel el lehet játszani a konfliktusokat. És ha a szülő leül, odafigyel, és együtt játszik a gyerekkel, akkor sok mindenre fény derülhet.”

Orsinak hosszú távon az lenne a legfontosabb, hogy a színes figurák segítségével játékos formában felhívja a gyerekek figyelmét a környezetvédelem fontosságra. Könyvében erre külön is kitért, arra buzdítja a gyerekeket, hogy gyűjtsék a szemetet szelektíven, vagy amit tudnak, hasznosítsanak újra: például a tejesdobozból készítsenek tolltartót. Ő maga már tízévesen a Magyar Madártani Egyesület tagja volt, és kiselőadást tartott a többi gyereknek arról, hogy miért nem szabad strandpapuccsal dobálni az erdei pintyeket.

Orsi egy zöldszervezettel már elkezdte az együttműködést, kisfilmet is készítettek róla.

A Mesekaviccsal „az élővilág sokszínűségére próbálom felhívni a figyelmet. Ami különösen megfogott gyerekkoromban, a korallzátonyok halai, meg a színes trópusi madarak. Olyan hihetetlenül szépek, nem hagyhatjuk, hogy ezek a fantasztikus állatok eltűnjenek.”

Mint mondja, legszívesebben radikális állatvédő meséket írna. „Alapvetően úgy érzem, hogy a gyerekekhez érdemes szólni. Bár, amikor meglett emberek megállnak a standom előtt a vásárban, és egy kavicsbálnát nézve elkezdenek vigyorogni, akkor azért visszatér a hitem.”