Bahreini anziksz: üldögél meghitten, oldalán férjeurával a miniszterelnök elsőszülött leánya a helyi energiaügyi miniszterrel, vidáman mosolyognak mind. A képaláírás szerint gáz- és olajügyekről egyeznek meg éppen. Miután Magyarországon előkerült a beszámoló, a szöveg megváltozott, eltűnt belőle, hogy bármiről is tárgyaltak volna, pláne nem a magyar állam képviseletében. A magyar kormányszóvivő pedig úgy magyarázta a félreértést, hogy a bahreini fél úgynevezett keleties túlzással élt. Lódított, mert ilyenek ezek az arabok. Tudta? Hát persze, másról se szól itt az élet évek óta, mint a huncut szerecsenekről. Pedig ennél sokkal valószínűbb, hogy a bahreini kormány sajtósai teljesen jóhiszeműen jártak el, és az Orbán család él egy ideje keleties túlzásokkal.
Ilyen túlkapás, amikor a hatalmon lévők rokonai vérségi jogon és teljesen nyíltan kezdenek két pofára zabálni. Gyémántokat villantanak, kérkednek ebül szerzett javaikkal, és elvárják, hogy ezt vegyük természetesnek. Szokás még halálos baleseteket okozni ormótlan, aranyszínű sportautókkal, aztán megúszni szabadlábon, továbbá civileket zaklatni, szintén büntetlenül. Ez még hátravan, de szükségszerűen jön.
Amikor a szaúdi király lánya ugrik át a szomszéd sejkségekbe, akkor ő is nyilván az államot képviseli, és ugyanilyen nyilvánvalóan a család gazdagodását. Hiszen az állam a király maga; ilyen az abszolutizmus. Ez ott nem számít keleties túlzásnak, így működik a társadalmak egy része, és felismerik az ilyesmit. A királyfik és hercegnők úgy köthetnek üzletet, hogy a partner biztos lehet abban, az állam a maga eszközeivel garanciát vállal. Igen, a magánbizniszeikért is. Legyen az letelepedési kötvény vagy energiahordozó.
Orbán Ráhel saját közleménye szerint magánúton járt Bahreinben, az energiaügyi miniszterrel pusztán baráti alapon csokiztak egyet, olajról meg egy szó sem esett. Biztos a forró csokit értette félre valaki. Hát, bármilyen hazafias lenne hinni neki, nem megy.
Tiborcz István, Orbán Ráhel férje a színre lépése óta mással se foglalkozik, mint agresszív üzletszerzéssel és közbeszerzések megnyerésével. Természetes, hogy Bahreinba is bizniszelni ment – mint ahogy az is, hogy ha idehaza törvényt kell módosítani a kedvéért, akkor az meglesz. Lehet, hogy formálisan nem képviseli a magyar államot, de gyakorlatilag az történik, ami neki személy szerint jó.
Hogy pontosan mi jó neki, az majd később derül ki. Annyi viszont jól látszik, hogy a magyar energiapolitikát titkos, sőt okkult társaságok érdekei vezérlik. Arra még volna magyarázat, hogy maga az állam nem építtet szélerőművet, sőt nem is támogatja sem ezt, sem a napelemeket. Például hogy nem figyel, nem érdekli a téma, nincs erre embere. De amikor effektíve betiltja és ellehetetleníti azt is, hogy magáncégek a saját pénzükből építsenek ilyeneket, akkor egyértelmű, hogy nagyon is figyelnek, csak mások az érdekeik, mint nekünk. Valaki atomon meg olajon szeretné gennyesre keresni magát, ez már le van zsírozva, csak belezavarna az ingyenenergia. Totál mindegy ehhez képest, hogy mi lenne jó Magyarországnak.
Na, ez a keleties túlzás. Ahogy ez a sáskahad széthordja az országot, annak jövőjét és múltját, a nemzetek között kivívott rangját. Csattog világot szaggató foguk. Szégyentelenül, ösztönösen habzsolnak, csupán azon a jogon, hogy ők sáskának születtek – mi sem érthetőbb, mint hogy a bahreini fogalmazó ekként iktatja őket.
Apáik megnyerték legalább a választást, vagy egy-egy mandátumot. Nekik versengés és harc volt az élet. Ennek során megismerték az embereket, és tisztában voltak azzal, hogy az urizálás visszatetszést kelt. Volt, aki ennek ellenére vállalta, de a gyermekeik lesznek azok, akik már nem mérik fel, mennyire undorítóak a kiváltságaik.
Ceausescut és Szaddámot is tömegek gyűlölték, de azt nem mondhatták, hogy munka nélkül szerezték a vagyonukat. Nicu Ceausescut és Kuszaj Husszeint viszont semmi másról nem ismerték, mint a luxuséletükről és a sérthetetlenségükről. A gyűlölethez megvetés társult, és apáik rendszerét elsöpörte a történelem, mielőtt dinasztikussá váltak volna. De fékekkel és ellensúlyokkal, sőt erkölcsi tartással és persze szerencsével megúszta ezt a Szovjetunió és Kína is. Sehol Európában nem épültek ki uralkodóházak, legfeljebb a francia szélsőjobb próbálkozik ezzel, de az is inkább fatális véletlen.
Szóval sok esélyük nincs a magyar sáskafiókáknak, hogy ez így marad. Nem csoda, hogy igyekeznek kiélni magukat, amíg lehet, és az ölükbe hullott hatalmat gazdasági pozíciókra cserélni. Hátha azt megtarthatják akkor is, ha ez az egész szabadrablás egyszer minden migránsozás ellenére elveszti a támogatottságát.
Amikor ez a rezsim összedől, legalább akkora lesz már a népharag, mint amikor létrejött. Azt pedig ők maguk mutatták be, hogyan kell pár mozdulattal kiforgatni mások zsebéből a milliárdos vagyont. Különösen akkor egyszerű ez, amikor az áldozatnak vaj van a fején.
Ha mégis megússzák, az lesz keleties túlzás a javából. Akkor ide tényleg nem kell bevándorlás. Megoldjuk Magyarország iszlamizációját önerőből. Csak egy kicsit lemaradunk a szírek mögött, akik ezt nem tűrték.
