Az ingatlanfejlesztés újra legyűri a környezetvédelmet?
Van Budapesten egy hely, ahol nyugágyban ki lehet feküdni a Duna partjára. Ahol a sörözők és a halsütők még a balatoniaknál is közelebb vannak a vízhez. Ahol fák adják az árnyékot, miközben lapos köveket kacsáztatunk a vízen.
Ez a Római part, az egyetlen hely a fővárosban, ahol megmaradt a természetes kapcsolat a folyóhoz. Ennek azonban ára van: néhány évente kiönt az árvíz, ellepve a 3 km hosszú és 200 méter széles árterületet, egészen a Nánási út – Királyok útja vonaláig. Itt az ilyenkor megerősített és megmagasított „nyúlgát” állítja meg a vizet, mielőtt az elöntené az egész csillaghegyi öblözetet, 55 ezer ember lakóhelyét.
Mondhatnánk: ez a dolgok rendje, az árterület néhány hetes elöntéséért és az ez utáni takarításért bőven kárpótol az, hogy néhány évig zavartalanul lehet élvezni a part egyedülálló adottságait. A Rómain még megmaradt a csónakos vízi élet is, szemben a néhány száz méterrel feljebb lévő békásmegyeri résszel, ahol a hatalmas földgát mögött már egyetlen csónakház sincs (mint ahogy vendéglátóhelyek sem).
Jó lenne persze, ha a nagy árvizek nem okoznának ekkora problémákat és nem kellene a katonaságot is igénybevenni a védekezéshez. Jó lenne tehát egy gát, de olyan módon, hogy a Római part is megőrizze egyedülálló értékeit. Ez nem elképzelhetetlen: állandó földgát helyett mobil árvízvédelmi falat kell építeni, amely az árvizek közötti időszakokban a legkevésbé zavar, hiszen csak az alapja látszik.
Ebben mindenki egyetért – abban azonban már nem, hogy az árterület melyik oldalán legyen ez a gát. A csillaghegyi lakók nagy többsége az út-menti változatott támogatja, amely nyilván kevesebb fa kivágásával járna és olcsóbb is lenne (az út több, mint egy méterrel magasabban van a partnál, tehát kisebb mobilfal is elegendő). A 70 hektáros árterületen 30 korábbi építésű családiházban lakó 70 ember, az itt megtelepedett szálloda és néhány üdülő tulajdonosai viszont a part-menti változatért kardoskodnak, amely az ő tulajdonaikat is megvédené.
A fővárosi önkormányzat által március 6-án rendezett csurig teltházas lakossági fórumon (ld itt) a főpolgármester-helyettes kijelentette, hogy a Római part jövője vízügyi szakmai kérdés. Ennek megfelelően csak vízügyes előadások hangzottak el, nyilvánosságra nem hozott tanulmányokra hivatkozva. Az eredmény előre borítékolható volt: az árvízvédelem ugyan mindkét nyomvonalon megvalósítható, de a főváros által felkért tervezők a part menti változatot olcsóbbnak találták (18 milliárd, szemben az út menti 25 milliárdos becsült költségével).
A lakossági hozzászólók nagy többsége élesen kritizálta a (részleteiben továbbra is titkos) elemzést. Nincs példa Európában 3 km hosszú és közel 3 méter magas mobil falra, egyáltalán nem biztos, hogy ez jégzajlás esetén és nagy uszadékfákkal szemben is meg tudná védeni 55 ezer lakos életét és vagyonát. Vitatták a költségszámítás részleteiben nem ismertetett módját is, hiszen pl. egy 2005-ös szakértői anyag a józan ész logikájának megfelelően az út menti változatot hozta ki jóval olcsóbbnak. És persze élesen felmerült a zöldterület problémája: a mobil fal miatt a part mentén egy 8 méteres sávban minden fát ki kellene vágni, ami a Római parti milliő teljes megsemmisítését jelentené.
Valójában persze a Római part jövője nem csak vízügyi és nem is csak környezetvédelmi kérdés. A háttérben ott a harmadik tényező: az ingatlanfejlesztés. A 70 hektáros árterület jelentős része fejleszthető, part-menti védelem esetén lakóterületté átminősíthető (az egyik telken már most is folyik egy lakópark építése). Ha igazzá válik a főpolgármester-helyettes bejelentése, hogy a vízügyi szakma álláspontja alapján március 29-én a Fővárosi Közgyűlés döntést hoz a part-menti mobilgát felépítéséről, akkor ez ennek a harmadik szempontnak a győzelmét hozná. Mi más indokolhatná a valós információk eltitkolását és egy gyors döntés meghozatalát ennyire dühödt lakossági ellenállással szemben?
Csakhogy a Római part Budapest egyedülálló értéke. Az itteni milliő eltüntetése a Tabán 80 évvel ezelőtti felszámolásához hasonló tragikus hiba lenne. A Tabán örökre eltűnt Budapestről és most ugyanez a veszély fenyegeti a Római parti üdülőterületet is. Nem szabad hagynunk!
(A szerző a Városkutatás Kft ügyvezetője, 25 éve Római-parti lakos, a Királyok útja nyúlgát által védett oldaláról)
Egy kiadós gombamérgezéssel indul François Ozon új filmje, a Ha megérkezik az ősz. A termékeny francia filmrendezővel az öregkori ráncok szépségéről, az Elemi ösztön nem múló vonzerejéről, egy szexi nagymamáról, egy pusztító családi vacsoráról és Nicole Kidman plasztikai beavatkozásairól is beszélgettünk.
Vasárnap hajnalban megvolt az eszkaláció, két nappal később a kapituláció is – nem így képzelnénk két atomhatalom háborúját. Irán megrogyott, de ennek a háborúnak valójában aligha van vége.
Iránnak az lehet a fő tanulság a most véget érő háborúról, hogy atomfegyver nélkül nem tudja megvédeni magát.
Látványosan távol tartotta magát a közel-keleti konfliktus értékelésétől Orbán Viktor. A kormányfőnek csak hazai használatra van mondása a fejleményekről.
Alapesetben a harcsa félénk állat, azonban ha a fészkét védi vagy fenyegetve érzi magát, támadásba lendül.
Megerősítették, hogy készek a kutatóhálózatról leválasztandó négy központ átvételére.
Elemzésünk a Tisza és a Fidesz első szakpolitikai vitájáról.
