Van Budapesten egy hely, ahol nyugágyban ki lehet feküdni a Duna partjára. Ahol a sörözők és a halsütők még a balatoniaknál is közelebb vannak a vízhez. Ahol fák adják az árnyékot, miközben lapos köveket kacsáztatunk a vízen.

Ez a Római part, az egyetlen hely a fővárosban, ahol megmaradt a természetes kapcsolat a folyóhoz. Ennek azonban ára van: néhány évente kiönt az árvíz, ellepve a 3 km hosszú és 200 méter széles árterületet, egészen a Nánási út – Királyok útja vonaláig. Itt az ilyenkor megerősített és megmagasított „nyúlgát” állítja meg a vizet, mielőtt az elöntené az egész csillaghegyi öblözetet, 55 ezer ember lakóhelyét.

Mondhatnánk: ez a dolgok rendje, az árterület néhány hetes elöntéséért és az ez utáni takarításért bőven kárpótol az, hogy néhány évig zavartalanul lehet élvezni a part egyedülálló adottságait. A Rómain még megmaradt a csónakos vízi élet is, szemben a néhány száz méterrel feljebb lévő békásmegyeri résszel, ahol a hatalmas földgát mögött már egyetlen csónakház sincs (mint ahogy vendéglátóhelyek sem).

Jó lenne persze, ha a nagy árvizek nem okoznának ekkora problémákat és nem kellene a katonaságot is igénybevenni a védekezéshez. Jó lenne tehát egy gát, de olyan módon, hogy a Római part is megőrizze egyedülálló értékeit. Ez nem elképzelhetetlen: állandó földgát helyett mobil árvízvédelmi falat kell építeni, amely az árvizek közötti időszakokban a legkevésbé zavar, hiszen csak az alapja látszik.

Ebben mindenki egyetért – abban azonban már nem, hogy az árterület melyik oldalán legyen ez a gát. A csillaghegyi lakók nagy többsége az út-menti változatott támogatja, amely nyilván kevesebb fa kivágásával járna és olcsóbb is lenne (az út több, mint egy méterrel magasabban van a partnál, tehát kisebb mobilfal is elegendő). A 70 hektáros árterületen 30 korábbi építésű családiházban lakó 70 ember, az itt megtelepedett szálloda és néhány üdülő tulajdonosai viszont a part-menti változatért kardoskodnak, amely az ő tulajdonaikat is megvédené.

A fővárosi önkormányzat által március 6-án rendezett csurig teltházas lakossági fórumon (ld itt) a főpolgármester-helyettes kijelentette, hogy a Római part jövője vízügyi szakmai kérdés. Ennek megfelelően csak vízügyes előadások hangzottak el, nyilvánosságra nem hozott tanulmányokra hivatkozva. Az eredmény előre borítékolható volt: az árvízvédelem ugyan mindkét nyomvonalon megvalósítható, de a főváros által felkért tervezők a part menti változatot olcsóbbnak találták (18 milliárd, szemben az út menti 25 milliárdos becsült költségével).

A lakossági hozzászólók nagy többsége élesen kritizálta a (részleteiben továbbra is titkos) elemzést. Nincs példa Európában 3 km hosszú és közel 3 méter magas mobil falra, egyáltalán nem biztos, hogy ez jégzajlás esetén és nagy uszadékfákkal szemben is meg tudná védeni 55 ezer lakos életét és vagyonát. Vitatták a költségszámítás részleteiben nem ismertetett módját is, hiszen pl. egy 2005-ös szakértői anyag a józan ész logikájának megfelelően az út menti változatot hozta ki jóval olcsóbbnak. És persze élesen felmerült a zöldterület problémája: a mobil fal miatt a part mentén egy 8 méteres sávban minden fát ki kellene vágni, ami a Római parti milliő teljes megsemmisítését jelentené.

Valójában persze a Római part jövője nem csak vízügyi és nem is csak környezetvédelmi kérdés. A háttérben ott a harmadik tényező: az ingatlanfejlesztés. A 70 hektáros árterület jelentős része fejleszthető, part-menti védelem esetén lakóterületté átminősíthető (az egyik telken már most is folyik egy lakópark építése). Ha igazzá válik a főpolgármester-helyettes bejelentése, hogy a vízügyi szakma álláspontja alapján március 29-én a Fővárosi Közgyűlés döntést hoz a part-menti mobilgát felépítéséről, akkor ez ennek a harmadik szempontnak a győzelmét hozná. Mi más indokolhatná a valós információk eltitkolását és egy gyors döntés meghozatalát ennyire dühödt lakossági ellenállással szemben?

Csakhogy a Római part Budapest egyedülálló értéke. Az itteni milliő eltüntetése a Tabán 80 évvel ezelőtti felszámolásához hasonló tragikus hiba lenne. A Tabán örökre eltűnt Budapestről és most ugyanez a veszély fenyegeti a Római parti üdülőterületet is. Nem szabad hagynunk!

(A szerző a Városkutatás Kft ügyvezetője, 25 éve Római-parti lakos, a Királyok útja nyúlgát által védett oldaláról)