Amiért az egykori radikális politikus, Csurka István a közélet perifériájára került, ma a kormánypártok mainstream politikája lett. A szélsőjobboldali MIÉP elnökének egyik „kedvence” Soros György volt, a „sorosbérencezés” bevált fordulat volt nála. Ma viszont már Orbán Viktor miniszterelnök lép fel a csurkai intencióknak megfelelően a magyar származású amerikai befektetésialap-kezelő támogatta szervezetekkel szemben, a szélsőjobboldali szavazók begyűjtése érdekében.
A külföldi támogatású szervezetek elleni adminisztratív fellépés ugyanis a Jobbik egyik kedvenc, Csurkától örökölt vesszőparipája volt. Három évvel ezelőtt például országgyűlési határozattervezetet is benyújtott három jobbikos képviselő az ügyben, amelyben azt követelték, hogy amelyik magyarországi civil szervezet egymillió forintnál többet kap külföldről, annak a nevében szerepeltetni kell az „ügynök szervezet” kifejezést. Így például a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Ügynök Szervezet lehetett volna még a karitatív intézmény törvényes elnevezése is; miközben persze a jobbikosok nem őket célozták meg ötletükkel. A radikálisok indoklása szerint a szervezeteket azért kellene megbélyegezni, mert „a posztszocialista térség minden országában átláthatatlan alapítványi háttérrel működő civil szervezetek gondoskodnak a politikai ellenzék kineveléséről, kiképzéséről és pénzügyi támogatásáról”.
Kattintson a nagyobb képért!
hvg
A Fidesz akkor nem ugrott rá a Jobbik ötletére, s a parlament nagy többséggel úgy döntött, hogy a határozattervezetet nem veszi napirendre. De bezsákolták az ötletet jobb időkre, s mint az már többször megtörtént, a kormánypárt átvette a Jobbik tematikáját. Pedig ha valahol, a Fideszben pontosan tudhatják, hogy Csurka egykori kritikája éppen velük szemben fogalmazódott meg: akkoriban Orbánék számítottak a legfőbb „Soros-bérenceknek”. Aminek annyiban volt is igazságtartalma, hogy több politikusuk is az üzletember ösztöndíjával tanult, sőt a Fidesz – pedig Soros pártokat már akkor sem finanszírozott – az alapításkori infrastruktúráját is neki köszönhette.
A hála azonban nem politikai kategória. Orbánt a történelmi előzmények láthatóan nem akadályozzák abban, hogy most kampányt folytasson az amerikai milliárdos és rajta keresztül magyarországi támogatottjai ellen. A startpisztolyt is maga a miniszterelnök sütötte el, amikor a 888.hu online lapnak nyilatkozva nemrég kijelentette, hogy „a következő év Soros és az általa szimbolizált erők kiszorításáról fog szólni”. Ráadásul szerinte nemcsak Magyarországon, hanem szerte Európában. Mondván: „Minden országban azon lesznek, hogy Sorost kiszorítsák. Ezt már most lehet érzékelni Európában. Felderítik, honnan jöttek a pénzek, milyen titkosszolgálati összefüggések vannak, milyen NGO-k milyen érdekeket képviselnek.”
| Mennyi? Annyi! |
A Matolcsy György miniszteri ténykedését magasztaló könyv kiadója egymaga közel annyi támogatást kapott, mint amennyivel a Soros-alapítvány a teljes magyarországi civil szférát támogatta 2015-ben. A 144 millió forintos Soros-kifizetés a DC Leaks nevű, orosz hackerek által megszerzett, a magyar kormány által előszeretettel hivatkozott „leleplező” dokumentumokból derül ki. E szerint a legjelentősebb Soros-féle támogatás, 40 millió forint, a több társadalmi célú kampányt is szervező X Kommunikációs Központnak jutott, olyan programokra, mint például a fiatalok érdeklődésének felkeltése a közéleti és politikai témák iránt. A támogatott szervezetek – köztük a Magyar Helsinki Bizottság, az LMBT Szövetség, a TASZ, az Amnesty – összbevételének jellemzően a harmada-negyede a kormány által júdáspénznek tekintett Soros-féle támogatás. Ezt – állami támogatás híján – jellemzően konkrét programokhoz elnyert brüsszeli pályázati pénzekkel egészítették ki. A külföldi támogatási adatok egyébként az érintett szervezetek nyilvános beszámolóiban is elérhetők, ám a Miniszterelnökséget vezető Lázár János is jobbnak látta úgy tüntetni fel, mintha ezek feltárásához súlyos konspirációra lenne szükség. Tavaly tavasszal például titkosszolgálati információkra hivatkozva azt közölte, hogy „nincs olyan migránspárti, az ellenzékhez köthető civil szervezet, amely mögött ne Soros György pénze állna”. Szavait az egykori Soros-ösztöndíjas Kovács Zoltán kormányszóvivő utóbb azzal igyekezett puhítani, hogy ezen nem titkos megfigyeléseket kell érteni. A DC Leaks tanúsága szerint egyébként az európai országok civiljei a menekültválság kirobbanása évében összesen 2,2 milliárd forintnak megfelelő dollárhoz jutottak. Az összeg körülbelül a kétharmada annak, amit a CÖF-ös Csizmadia László vezette testület évente oszthat szét az általa támogatásra érdemesített magyarországi (ál)civilek között. |
A miniszterelnöki útmutatást fordította le Németh Szilárd Fidesz-alelnök, amikor a maga brutálisan egyszerű módján kijelentette: a Soros támogatta szervezeteket „el kell takarítani”, hiszen most ehhez kedvező lesz a nemzetközi környezet. Ez utóbbival arra utalt, hogy a civilek vegzálásáért nem várhatók amerikai szemrehányások. Soros a demokraták nagy támogatója, a legutóbbi amerikai elnökválasztási kampány idején mindig élesen fogalmazott Donald Trumppal kapcsolatban, akit a megválasztása után is lehetséges diktátorként említett.
Az üldözött civil szervezetek – amelyek közül nevesítve a Magyar Helsinki Bizottság, a Társaság a Szabadságjogokért és a Transparency International került a feketelistára – úgy keveredtek ebbe a történetbe, mint Pilátus a krédóba. Bár valóban kapnak külföldi támogatást – amit a beszámolóikban rendre fel is tüntetnek (HVG, 2016. október 6.) –, a tevékenységük súlya aligha igényelne ilyen kormányzati hadjáratot. Fontos, amit végeznek, ám a politikusok és a közvélemény ingerküszöbét csak ritkán érik el. Ellenük harcot indítani nem számít nagy horderejű politikai tettnek, de most éppen beleillenek a Fidesz ellenségkereső harcmodorába. Amelyhez a receptet külföldi, elsősorban a putyini orosz minták adják (lásd Ellenségkeresők című cikkünket az e heti HVG Világ rovatában).
Míg a kormány értelmezésében a civil szervezetek politikai küldetést teljesítenek, amikor az emberi jogokkal kapcsolatos állásfoglalásaikat, kezdeményezéseiket nyilvánosságra hozzák, fideszes olvasatban nem minősül annak, amikor a Civil Összefogás Fórum (CÖF) mögött álló alapítvány tesz ki politikai tartalmú óriásplakátokat szerte az országban. Németh Szilárd szerint ugyanis az effajta mondanivaló – például Vona Gábort és Gyurcsány Ferencet egy bohóc társaságában ábrázolni, az „egymásra találtak” szlogen mellett – csak egy, a Fidesz–KDNP győzelmével a választásokon legitimációt szerzett társadalmi üzenet. Csakhogy a CÖF alapítványának még a nevében is benne van, hogy közhasznú, s az ilyen szervezeteknek a civilekről szóló törvény tételesen tiltja a politikai szerepvállalást.
Belengették kormánypárti politikusok azt is, hogy vagyonnyilatkozatot kell majd azoknak a civil szervezeti vezetőknek tenni, akik külföldről fogadnak el támogatást. Ez a lehetőség egyébként már most is szerepel a törvényben, azon szervezetek vezetői esetében, amelyek több mint 50 millió forintot kaptak az államtól. Más kérdés, hogy például a CÖF-nél arra hivatkozhatnak, ők zömében magánadományokat kaptak – köztük a Fidesztől.
Túry Gergely
Nemcsak arról feledkeznek meg a civil szervezetek támadása során a fideszesek, hogy milyen jó kapcsolatuk volt egykor Sorossal, hanem arról is, hogy a támadott szervezetek nem párt- és kormányfüggők. A korábbi kormányoknak legalább annyi borsot törtek az orra alá, mint a jelenleginek, hiszen azok sem mondhatták el gyakran magukról, hogy az emberi jogok bajnokai. Számos fideszes, közöttük Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter is közreműködött a Helsinki Bizottság programjaiban, amelyeknek Orbán maga is elismerte a tevékenységét, amikor Kőszeg Ferencet két éve köszöntötte abból az alkalomból, hogy Németországban megkapta az Értelem Prizmája díjat. De Orbán tisztában lehet a TASZ tevékenységével is, hiszen annak képviselői védték őt, amikor a Gyurcsány-kormány Igazságügyi Minisztériuma beperelte egy kijelentéséért. Ez persze lepereg a miniszterelnökről, akit óvatosságra inthetne, hogy – mint az a közbizalomról szóló felmérésekből kiderül – az emberek sokkal kevésbé bíznak a politikusokban és a parlamentben, mint a civil szervezetekben.
RIBA ISTVÁN
