szerző:
Gomperz Tamás
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Mit számít, ki nyer a Tienanmen téren? Úgyis velem seftelnek.

Egy kommunista emlékmű megkoszorúzása nem nagy dolog. Csak végig kell sétálni a sorfal előtt kimérten, közben nem szabad gondolni semmire, legfeljebb az elkerített horgásztóra, a következő meccsre a stadionban, a papa bányáinak megrendeléseire és a gyerekek kastélyaira, néhány lépés az egész, koszorú, biccentés, pár másodperc merengés a semmibe, aztán jöhet a tárgyalás az újabb soha meg nem térülő és teljesen értelmetlen beruházásról, amit néhány generáción fizetnek majd ugyanazok az idióták, akik a paksi erőművet is fizetni fogják, persze azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy szemben az utóbbival, a Budapest-Belgrád vasútvonal, ez a megagiga négyes metró, legalább nem fogja sugárszennyezéssel lakatlanná tenni a Kárpát-medencét.

Akkor pedig miért ne? A kínaiak akarják. Én is akarom. Nekem mindegy, mi épül. Lesz belőle tó, a papának megrendelés, a gyerekeknek saját lábon álló kastély. Arról nem is beszélve, hogy a Csányi még mindig négy hellyel előrébb tart a rangsorban, és olyan nincs, hogy ebben az országban ne a miniszterelnök legyen az első. Kire szavaztak az emberek: Csányira vagy rám? Erről van szó.

Ehhez képest mit számít egy kommunista hősi emlékmű megkoszorúzása? Lehetne amerikai katonai emlékmű is, tök egál. Ugyanolyan mindegyik, csupán a feliratok mások. Kő, szobor, virágok, ennyi, a többi csak ideológia. Abból pedig pont úgy leszarom a kínait, mint az amerikait. Nem kell gondolni semmire, ez e lényeg. Vegyük számba az elintézendőket: holnap felhívom a Videoton edzőjét, hogy a hétvégén próbálja ki azt az ügyes gyereket balbekként, aztán a Lőrincet, hogy hozzanak létre egy céget erre a vonatos bizniszre. Na, ezen a 700 milliárdos változaton gúnyolódjanak azzal, hogy kisvasút! Höhö. Hé, nem szabad röhögni. Most jön a főhajtás. Még két perc.

Azt kell mondanom, hogy egy zseni vagyok. A köcsög uniót szívatom Putyinnal, őt pedig a kínaiakkal. Közben mindenki nekem delláz, mint Clint Eastwoodnak az Egy maréknyi dollárértban. Hát ez jó pár marék lesz, Csányikám. Nem vigyorog! Mindjárt a kocsinál vagyunk.

Szóval ez a Tienanmen tér. Tényleg rohadt szmogos. Tudom, 1989. A tankokat megállító szatyros járókelő. Mindjárt besírok. Én meg az előbb koszorúztam meg a diáklázadást leverő kommunisták hősi emlékművét. Majd leírják, hogy ez egy szimbólum, és megint átléptem egy határt. Előre unom. Valójában a diákokat is leszarom. Ha ők győztek volna, akkor most a tankmegállító manus szobrát koszorúzom meg a szatyorral, és az egykori diákokkal kötnék üzletet. Mi a különbség? Talán ők másképp seftelnének, mint a mai kommunisták? Egy szart. Én is ’89-ben kezdtem, oszt velem seftelnek.

Ha belegondolok, ez tényleg szimbolikus. A Tienanmen tér Pekingben és a Hősök tere Pesten: két történet kezdete ugyanabban az évben. Nálunk a rendszerváltók nyertek, itt a kommunisták. Mit jelent az, hogy fejet hajtok az itteni rendszerváltás elfojtói előtt én, aki az otthoni rendszerváltás nyertese vagyok? Hát azt, hogy ha nálunk is megakadályozzák a kommunisták a rendszerváltást, akkor is én lennék ma a miniszterelnök. Ezt hívják történelmi szükségszerűségnek.

Na, de elég a filozofálgatásból, hagyunk valamit az idei Tusványosra is. Apropó, nem elfelejteni: Schmidt Marit fel kell hívni, hogy írjon egy nagyívűt arról, hogy a Tienanmen téri diákokat a Soros pénzelte és az idő az akkori hatalmat igazolta. Jól van, megjött a kocsi, megyek megvédeni a magyar nemzeti érdeket.

Azt azért remélem, hogy a keleti kollégák nem hozzák újra divatba az elvtársi smárolást. Bár azt is ki fogom bírni. Száj, száj, nyelv, nyelv, Vlagyimir, Anikó, ez is mindegy. Majd behunyom a szemem, mint a Brezsnyev a régi plakátunkon. A lényeg: közben nem szabad gondolni semmire. Tó, papa bányája, gyerekek kastélya. Csányi.

Zseni vagyok.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!