Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
Bár – ahogy arról korábbi cikkünkben írtunk – elsősorban a fővárosi fideszes polgármesterek és kerületi képviselők tarthatnak a pártjuk által esetlegesen megszerzendő kétharmadtól, azért a kormánypárti frakciókban is akad, aki jobban örül a jelenlegi állapotnak.
Karácsony Gergely, az MSZP és a PM miniszterelnök-jelöltjének nagy vihart kavart múlt heti kijelentése után több mint egy tucat fideszes és KDNP-s képviselő véleményét kérdeztük a parlamenti „teljhatalom” szükségességéről. Többségük – nagyjából tartva magát a miniszterelnök szeptemberi intéséhez –, csak hümmögött a kérdésre. Visszatérő érvük az volt, hogy a Fidesz már minden számára fontos közjogi változtatást végrehajtott az elmúlt nyolc évben, így „nem dráma”, ha a következő ciklusban nem lesz kétharmados többsége.
Egy magasabb beosztású fideszes képviselő annyival azért árnyalta a helyzetet, hogy bár a közjogi intézményrendszer átalakítását és új vezetőinek megválasztását 2010 és 2015 között valóban át tudták még vinni a kellő parlamenti többséggel, 2018 és 22 között számos olyan közjogi pozíció betöltőjének mandátuma jár le, amelyet azért „egyszerűbb lenne nem kiszolgáltatni az ellenzékkel való egyezkedésnek”.
A tizenöt tagú alkotmánybíróság bírái közül Stumpf Istvánnak például 2019-ben, további öt bírónak pedig 2020-ban jár le kilencéves megbízása, de ugyanez év végéig tart csupán Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) és Darák Péter Kúria-elnök mandátuma is.
Mindezeknél is fontosabb azonban talán, hogy Polt Péter legfőbb ügyész megbízása is lejár 2019-ben, a kormánypárti politikusok elleni vizsgálatok, feljelentések szempontjából a tapasztalat szerint márpedig nagyon nem mindegy, hogy egy Fideszhez kötődő, sőt fideszesnek a Kúria szerint is titulálható, „saját erőből” kinevezhető vezető áll-e a legfőbb nyomozóhatóság élén, vagy az ellenzékkel való egyeztetéskényszerben, egy független jelölt kerül oda.
Stílus, tempó
A hvg.hu-nak nyilatkozók között ugyanakkor olyan képviselő is akadt, aki azt mondta: bár drukkolni kifejezetten nem drukkol ellene, de személy szerint örül neki, ha nincs meg kétharmad. Egyrészt szerinte egyes ügyeknek is jobb, ha nemcsak a kormánypártok állnak mögötte, másrészt „a stílusnak és a tempónak” is mindenképp jót tesz, ha van némi egyeztetési kényszer az ellenzékkel.
Az eddigi tapasztalatok szerint ez azonban nem feltétlenül igaz: amikor az elmúlt három évben a kormánypártoknak nem volt meg valamihez a szükséges kétharmaduk, akkor azt az ellenzéki javaslatok irányába tett engedmények helyett vagy „jogi erőszakkal”, feles törvényekbe szuszakolva erőltették át a parlamenten, mint mondjuk júliusban az elbukott plakáttörvényt helyettesítő városképvédelmi törvényt, vagy egész egyszerűen ejtették, mint az alaptörvény terrorveszéllyel kapcsolatos módosítását.
Az ellenzéki politikusok közül egyébként nem Karácsony Gergely az egyetlen, akinek aggódtak már fideszesek azon, hogy mi lesz, ha 2018 után újra kétharmadot szerez a Fidesz és a KDNP a parlamentben. A hvg.hu több olyan, fideszesekkel közismerten jobban szót értő vagy jobb kapcsolatot ápoló ellenzéki képviselőt talált, aki azt mondta: magas beosztású kormánypárti politikusok is aggódva beszéltek neki a következő választás után időszakról, ha Orbán Viktor mögött újra akkora többség lenne, amelynek birtokában bármit megtehet.
Az elmúlt évek nem kevés tanulságos példát mutattak arra, hogyan hoz vagy módosít törvényt a kormánytöbbség a pillanatnyi érdekeinek megfelelően. Bár ezek az általában lex „valakiként” elhíresült jogszabályok a legtöbbször azért születtek, hogy kedvezőbb helyzetbe hozzanak bizonyos személyeket és/vagy üzleti köröket, Simicska Lajos esete az emlékezetes példa arra, hogyan hoz nehéz helyzetbe valakit egy módosítás, aki immár nincs barátságban a miniszterelnökkel.
