Aranykéz utcai robbantás: a besúgók egyszerre dalolni kezdtek

Közel két évtizedbe telt, mire megoldották a kilencvenes évek legnagyobb port felvert bűnügyeinek a rejtélyét, ám továbbra is maradtak sötét foltok az alvilág akkori szerveződésének körülményeiben, rendőri, titkosszolgálati, ukrán és orosz kapcsolataiban.

Aranykéz utcai robbantás: a besúgók egyszerre dalolni kezdtek

Négy halott, huszonöt súlyos, illetve életveszélyes sérült – az 1990 utáni magyarországi maffialeszámolások legvéresebbike volt a húsz évvel ezelőtti budapesti Aranykéz utcai robbantás. A célpont Boros József Károly volt, aki cégeit Boros József Tamásként jegyezte, és szívesen használta Borossként a nevét. Nem véletlenül, hiszen több társaságban is azt adta elő, hogy ő Boross Péter belügyminiszter, majd miniszterelnök fia. Boros meggyilkolása a magyar alvilág háborújának egyik mérföldköve volt, a rendőrségnek azonban másfél évtizedbe telt, amíg megtalálta az elkövetőket.

A bíróság jogerős ítélete szerint Borost, Portik Tamás megbízásából, egy szlovák bérgyilkos, Jozef Rohác ölte meg. Portik a kilencvenes évek elején éjszakai portásból lett milliárdos olajvállalkozó, s a rendőrség szerint a magyarországi alvilág egyik meghatározó alakjának számított. A felelősségre vonást egészen 2012-ig megúszta, ám akkor a rendőrök az ő személyében találták meg a tettest szinte valamennyi, nagy port kavart alvilági leszámolás mögött. Ő ölette meg 1996 novemberében Prisztás József vállalkozót, köze lehetett Fenyő János médiavállalkozó 1998-as meggyilkolásához, és még az Aranykéz utcai robbantást is a számlájára írták. Többször megfogalmazódott, hogy egyéb leszámolások is a nevéhez köthetők.

Az Aranykéz utca közvetlnül a robbantás után. Mindent megrengetett
Velledits Éva

A Prisztás-gyilkosságért 15 évi fegyházat, Boros felrobbantásáért 13 évet kapott. Ez utóbbi ítélet aligha nyugodott gránitszilárdságú alapokon, miután tavaly ősszel Portik perújítási kérelmet adott be, új bizonyítékokra hivatkozva, és az ítélőtábla tanácsa úgy döntött, hogy ismét nyomozni kell az ügyben. Végül a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) arra a megállapításra jutott: nincs olyan megbízható adat, ami arra mutat, hogy ne Portik lett volna a merénylet megbízója. Ezért a kérelmet a bíróság idén tavasszal elutasította.

A vád szerint Portik bosszúból támadt Borosra, aki terhelő vallomást tett rá. Tény, hogy Boros 1997 februárjában részletesen beszámolt a magyar alvilágról a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon. Videóra vett, a rendőrségről kikerült és az alvilágban kézről kézre járt vallomásában Portikot veszélyes, erőszakos bűnözőnek írta le, aki az erőt adja társai üzleteihez. Kapcsolatba hozta Prisztás József megölésével, és elmondta, hogy az Energol Rt.-n keresztül hogyan szereznek milliárdokat olajszőkítésből.

A robbantást Portik Rohácra, több leszámolás és gyilkosság elkövetőjére bízta. A DNS-minták alapján biztosnak tűnik, hogy Rohác ott volt Fenyő János megölésénél, és a rendőrök felismerni vélték az Aranykéz utcai merénylet idején a környéken készült felvételeken is. Egy korábbi robbantási kísérlet gyújtószerkezetén az ujjlenyomatát is megtalálták.

Jozef Rohác a Fővárosi Bíróság tárgyalótermében, aki a vád szerint 1997-ben ismeretlen társaival megkísérelte felrobbantani Seres Zoltán vállalkozót.
MTI / Mohai Balázs

Boros 1997 februárjában a saját verzióját mondta el az alvilágról a rendőröknek, ahogy pár hónappal korábban Portik is így tett. Mint az ellene folyó bírósági eljárás során kiderült, 1996 novemberében, nem sokkal Prisztás megölése után ő is beszámolt a rendőrségnek, hogy szerinte mi áll az alvilági leszámolások mögött, az elmondottakat azonban titkosították. Doszpot Péter végül 1997 októberében eredménytelenül zárta le a Prisztás-gyilkosság nyomozását azzal, hogy Portik lehetett a megrendelő, ám bizonyítékok híján a vádak nem állnának meg.

Portik akkor valószínűleg már árkon-bokron túl volt. 1997 áprilisában ugyanis letartóztatták az Energol Rt. alapításában részt vett társait, s ezután jobbnak látta lemerülni. Ezt annak ellenére meg is tudta tenni, hogy akkor már figyeltette őt a rendőrség. 1997 őszén elfogatóparancsot adtak ki ellene, de nem kapták el, és máig nem lehet biztosan tudni, merre és hol bujkált. A rendőrség szerint Dél-Amerikában, majd az Egyesült Államokban és Dél-Franciaországban élt.

Egy titkos találkozón Portik azt állította Laborc Sándornak, a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatójának, hogy tíz évig élt külföldön, és csak félve tért haza. Nem tudni, miért pont ezt vezette elő, hiszen Laborc is tisztában volt azzal, hogy Portik, ügyének 2003-as elévülése után, 2004-ben már biztosan Magyarországon tartózkodott, mert akkor zajlott egy ingatlancsere-ügylete Gyárfás Tamással. Persze közben is intézte itthoni ügyeit, köztük Boros meggyilkolását, vagy például felesége révén bevásárolta magát egy másik alvilági csoport, az úgynevezett conti-carosok építőcégébe.

Boros megölésének a vádja már 1998-tól megfogalmazódott Portik ellen, ám ő 2012-ig szinte érinthetetlennek tűnt. Letartóztatása, majd a vádemelés annak köszönhető, hogy hirtelen minden maffiózó megnyílt, dőlt belőlük a szó. Radnai László, a Conti-Car-csoport vezére részletes tanúvallomást tett, hasonlóan Vizoviczki Lászlóhoz, a budapesti éjszakai élet korábbi urához vagy Lakatos Andráshoz, a Kisbandinak nevezett szélhámoshoz. Vallottak Portik ellen más conti-carosok, valamint korábbi emberei közül többen is.

Portik Tamás (középen) hallgatja az ítéletet az ellene és két társa ellen emberölés bűntette miatt indult büntetőper tárgyalásán a Fővárosi Törvényszék tárgyalótermében 2014. február 10-én.
MTI / Bruzák Noémi

Minden vallomás valamiért cserébe született. Radnai kikerülhetett a kecskeméti fegyházból házi őrizetbe, Vizoviczkit az előzetesből többször kiengedték, szintén házi őrizetbe, és volt olyan „pentito” is, akinek zsarolási ügyét simították el a rendőrök a vallomás kedvéért. Kisbandi a 2012. novemberi vallomásáért cserébe új személyazonosságot kért és azt, hogy simítsák el a romániai büntetőügyét. Lakatos azt állította, hogy Portik 1998. nyár elején az ő jelenlétében Bécsben tárgyalt Boros megöléséről Roháccsal, ami azért furcsa, mert 1996 végétől már ő is menekült, az Egyesült Államokban volt. De Portik igen beszédes kedvében lehetett 1998-ban, amikor már ő is bujkált, mert furcsa módon egy szlovák bűnöző is azt vallotta, hogy jelen volt, amikor megbízást adott az Aranykéz utcai merényletre.

Mentők a merénylet helyszínén. Célzott támadás
MTI / Mihádák Zoltán

A vallomásözön azért sem volt meglepő, mert olyanok „daloltak”, akik már korábban sok mindent elárultak a nyomozóknak. Jó részük ugyanis besúgó volt. Radnai a Pest megyei rendőrök embere volt, akik közül Horváth András ma is Pintér Sándor belügyminiszter mellett van, mint a régi olajos ügyek feltárásának felelőse. Borost az akkori Központi Bűnüldözési Igazgatóság informátorának tartották, és Portik is be volt kötve a rendőrökhöz.

De le is hallgatták őket: Sándor István, a KBI akkori tisztje egy 2000-es parlamenti vizsgálóbizottság előtt elmondta, hogy Radnaiék főhadiszállása „be volt technikázva”. Ennek során megismerték Radnai és a Pest megyei rendőrök kapcsolatát, s szerintük az is kiderült, hogy Radnai nemcsak adott, de kapott is információt. Így a KBI készített egy jelentést a Pest megyei rendőrökről, akiket ki is tiltottak a bűnügyi főigazgatóságról. Persze ennek sok olvasata lehet, ugyanis a KBI, s különösen Sándor szinte baráti kapcsolatban állt egyes alvilági figurákkal. Nem kizárt, hogy a rendőrségen belüli presztízsharc dúlt a maffiaháború közepette. De a bűnözők is használták a rendőröket riválisaik kijátszására.

A rendőrök mellett a titkosszolgálatok szerepe is homályos maradt a magyar alvilág kialakulásának első lépéseit jelentő ügyek feltárása során. Egyes információk szerint a nyolcvanas években Németországban és Belgiumban élő Boros a hírszerzők ügynöke volt. Korábban arra is céloztak rendőrök, hogy ugyanebben az időben a budapesti betörőbanda környékén, amelyből később kinőtt a magyar alvilág krémje, rendre felbukkantak az állambiztonság tisztjei, akik egyes embereket kimentettek a rendőrök kezei közül. Az egyik frekventált olajozó társaságban, az Energol Rt.-ben pedig az alapítók egyike a hírek szerint korábban nemzetbiztonsági tiszt volt, egy másik a katonai titkosszolgálatokhoz kötődött. Csikós József rendőr ezredes, későbbi vezérigazgató pedig a Belügyminisztérium Adatfeldolgozó Hivatalának vezetői székéből ült át olajozni. Ezeket a szálakat azonban nem fejtették fel a Portik elleni eljárás során.

Máig rejtély övezi a magyar alvilág orosz és ukrán kapcsolatait is. Magát Borost is az oroszok emberének tartották, mint ahogyan az 1999-ben lelőtt Seres Zoltánt is – ez utóbbi gyilkosságot szintén próbálják kapcsolatba hozni Portikkal. A kilencvenes években a szervezett bűnözésben nagyon erős volt az orosz jelenlét, szinte a teljes magyar alvilágot az uralmuk alá hajtották. S feltárásra várt volna a szlovák szál is. Rohác ugyanis egyes feltételezések szerint a szlovák titkosszolgálatokhoz is kötődött, s a Boros megölésénél használt robbanóanyag hasonló volt azokhoz, amelyeket 1998-ban magyar politikusok otthona elleni támadásokkor használtak. Márpedig az már korábban kiderült, hogy az Omega nevű akció keretében Vladimír Meciar szlovák kormányfő feltett szándéka volt Magyarország destabilizálása.

RIBA ISTVÁN

A cikk a HVG 2018/28. számában jelent meg.