„Némi optimizmust vár az estétől”, a színházi embereknek pedig „kutya kötelességünk szólni”, kiállni, amit eddig ilyen mértékben nem tettek meg – mondta a Partizán nevű aktivista közéleti vlognak az esti tüntetésről Alföldi Róbert színész-rendező közvetlenül a gyülekező előtt. „Már csak azért is, mert a mi szakmánkra odafigyelnek” – tette hozzá, és az interjút készítő Gulyás Márton kérdésére azt is elárulta, számára mi lenne az eseményen a „telt ház”, hány tüntetővel lenne elégedett. „Ha a Károly körúton leállna a forgalom, mert kifolynánk a Madách térről” – fogalmazott.

Alföldi részletesen beszélt a tüntetés központi kérdéséről, a kulturális élet finanszírozásáról és a színészek közéleti szerepvállalásáról is, így arról, hogy miért vannak, illetve voltak olyan kevesen, akik hozzá hasonlóan „aktívan elmondják a véleményüket arról, hogy mi történik az országban”. Szerinte „rossz beidegződések vannak”, alapvetően, hogy „némi beszarás árán mindenki megpróbálja sütögetni a maga pecsenyéjét”.

A kussoláshoz vagyunk szokva

„Aki pedig azt mondja, h egy felnőtt, normális világban ezt nem kellene”, az kilóg, mert „a kussolás, kulisszák mögötti kiegyezés inkább elfogadott dolog, ehhez vagyunk szokva”. Kit lehet kinevezni, mennyiből fog működni egy színház, mit lehet előadni – szerinte minden kérdés ilyen alkuk és megalkuvás mentén dől el.

Alföldi szerint azért most élesedett ki a helyzet, mert 2010 előtt nem olyan kormány volt, amely az élet minden területébe ennyire megpróbált belenyúlni. Gulyás direkt kérdésére, hogy lehet-e kulturális dzsihádról beszélni 2010-től, azonnal rávágta, hogy „természetesen”. Mint mondta, „a hatalom melletti lojalitást nevezik nemzetstratégiának”.

Benne van október 13-a

Nyilván benne van október 13-a – mondta arra a felvetésre, hogy a tervezett módosítás az önkormányzati választáson végbemenő ellenzéki áttörés következménye-e, vagy a 2010 óta zajló folyamat következő lépése. „Ha a taónál ugyanez megtörténik, hogy várhatóan ennyi ember kimegy majd, akkor nem tartanánk itt” – jegyezte meg.

A nemzet színészei kimennének-e a felhívására? – kérdezte Gulyás, mire Alföldi felnevetett, szerinte ez nem fordulhatna elő, egyszerűen mert félnek. Morálisan nem védhető a hallgatás – tette hozzá. Elmesélte, hogy vele „nagyon sokan közösséget vállalnak, csak nem nyilvánosan”. „Azért maradtam magamra, mert nem hatékony, amit én képviselek, mert inkább meg kell próbálni kiegyezni, meg kell próbálni működni a felállított szabályok szerint. Olyan szabályok szerint, ami mögött semmilyen kultúravízió nincsen, sokkal pitibb dolgok, pitibb emberi frusztráltságok működtetik azt, hogy a hatalomban lévő emberek kinyírjanak valamit, amihez nem is értenek” – mondta.

Sokkal hamarabb kellett volna

Most viszont szerinte „beszarás van nagyon erősen”, mert a módosítás olyanokat is megmozgatott, és most olyan emberek beszélnek majd együtt, akik még soha nem tették. Alföldi úgy látja ugyanis, hogy múlt hét óta eltűntek korábbi belső ellentétek is, így a független színház és a kőszínházak közti ellentétek is, „van valamiféle egység”. Szerinte a javaslat utolsó pillanatban történt átírása, vagy inkább „átsatírozása” is ennek köszönhető.

„Sokkal hamarabb kellett volna megtörténnie”, de „soha nem borult ki a bili”. Annak ellenére, hogy ma olyan körülmények közt működnek a színházak, ami a létüket fenyegeti, ugyanis ezek miatt – vagyis a kevés forrás miatt – nincs elég szakember. Alföldi úgy fogalmazott, hogy valójában ezért fog közvetlenül megszűnni a színház, mert nincs világosító vagy színpadmester.

„Cinikus és gyáva” – mondta arra a közleményre, amit a Magyar Nemzeti Színház igazgatója, Vidnyánszky Attila által vezetett Magyar Teátrumi Társaság adott ki arról, hogy a készülő kultúrpolitikai törvénnyel még jól is járhat a magyar kultúra. Hiszen annak vezetőjéről, vagyis Vidnyánszkyról a kulisszák mögött sejteni lehet, hogy be van kötve a hatalomhoz. A módosítást ezért egyébként „személyre szabott törvényhozásnak” nevezte.