„Szomorú mérföldkő a magyar gazdasági sajtó történetében” – így jellemezte 2022. június 30-át Vince Mátyás, a Világgazdaság egykori munkatársa, aki onnan lépett tovább, és lett a HVG  alapító főszerkesztője. Csütörtökön jelent meg ugyanis utoljára a Figyelő hetilap és a Világgazdaság napilap. Egy ideje lehetett már hallani piaci pletykákat arról, hogy a kormánypárti médiabirodalomban döntöttek a két lap kivégzéséről, a bejelentés - egyébként növekvő energia- és papírárakról, inflációról szóltak a magyarázkodások - mégis megrázó volt azoknak, akik ismerték a VG és a Figyelő történetét.

Érdekes módon, minkét lap esetében a kommunista, szocialista rendszert megrázó pillanatokban találjuk a születésüket. A Figyelő alapítását például 1956 decemberében, alig egy hónappal a forradalom leverése után kezdeményezték, a hetilap első száma pedig Gazdasági figyelő néven jelent meg 1957 márciusában (a lap neve csak 1958 januárjában módosult Figyelőre. A Világgazdaság elindításának gondolata pedig 1968-ban fogalmazódott meg, az új gazdasági mechanizmus, vagyis a szocialista Magyarország reformtervének bevezetése után. A napilap első száma 1969-ben jelent meg.

Vince Mátyás azt mondja, ha a két lap történetét nézzük, meg kell emlékezni arról is, hogy mindkettő életében volt egy-egy olyan főszerkesztő, aki évtizedekre rányomta bélyegét az újságok mindennapjaira: ilyen volt a Figyelőnél a lapot alapító Garam József, a Világgazdaságnál pedig az alapító-főszerkesztő Gyulai István.

Miként volt olyan sztorik is, amelyek mint a két lap saját története vonult be nemcsak a hazai sajtó, hanem a közélet tudatába is. A Figyelő legnagyobb visszhangot kiváltó leleplezése példul a Tocsik-ügy volt, míg a Világgazdaságnak a Postabank VIP-listáinak botránya - mondja Vince Mátyás.

Korcsog Ernő

A Tocsik-ügyet a ’90-es években az akkor Krecz Tibor által vezetett Figyelő írta meg: az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.) egy ügyvédet bízott meg azzal, hogy közvetítsen az önkormányzatok belterületi földjeivel kapcsolatos privatizációs ügyleteknél. Ez az ügyvéd Tocsik Márta volt, akiről a lap megírta, hogy a vagyonkezelőtől 804 millió forintos sikerdíjat vett fel, amiből 343 millió forintot visszaosztott az ÁPV Rt. igazgatótanácsa által megjelölt cégeknek. A lap cikkéből büntetőügy lett: a Legfelsőbb Ügyészség csalás és hűtlen kezelés miatt indított eljárást. Tocsik Mártát elsőfokon hűtlen kezelés miatt négy év letöltendő börtönbüntetésre és 640 millió forintos vagyonelkobzásra ítélték, azonban másodfokon Tocsikot felmentették, csupán magánokriat-hamisítás miatt kapott 400 ezer forintos pénzbüntetést. Polgári perben kimondták, hogy Tocsik Mártának a 804 milliós sikerdíjból végül is csak 80 jár, a többit pedig vissza kell fizetnie.

A Postabank VIP-listák ügyét a Világgazdaság hozta nyilvánosságra. Megírták, hogy a Princz Gábor vezette intézmény befolyásos közéleti személyiségeknek a piacinál jóval kedvezőbb kamatra adott hiteleket, betétjeikre pedig magasabb kamatot fizetett, mint ami a piacon akkor bevett volt. Princz vezetése alatt a Postabank 647 millió forintnyi „VIP hitelt” adott és 1,2 milliárd forintnyi „VIP betétet” kezelt. Az esetből azért lett komoly politikai botrány, mert a VIP-listákon parlamenti képviselők és újságírók is szerepeltek.

Vince Mátyás 1970 és 1979 között dolgozott a Világgazdaságnál újságíróként, rovatvezető-helyettesként, majd rovatvezetőként. Erről az időszakról azt meséli, a lapnak „folyamatos konfliktusai” voltak az állampárttal, mivel „a zöld újság egy szabadszájú, a tényekre koncentráló, kevéssé ideologikus lap volt”, amelynek ráadásul az a privilégium is megadatott, ami más korabeli szerkesztőségnek nem: a távirati iroda hírszolgáltatását megkerülve telexen közvetlenül megkapták a nemzetközi hírügynökségek jelentéseit is.

Túry Gergely

„Gyulainak szóltak le telefonon a pártközpontból, hogy írjon igazolójelentést arról, hogy hogy a fenébe került bele ez és ez a cikk a lapba” – mesélte Vince Mátyás a felelősségrevonás egyik gyakori formájáról. Mint mondta, ilyenkor számot kellett adniuk arról, honnan hallottak a már megjelent sztoriról, miért közölték, illetve volt-e a közlésével bármilyen hátsó szándékuk. Előfordult olyan is, amikor a rovatvezetőt hívták be a párt agitprop osztályára, hogy személyesen magyarázzák el neki, mit nem szeretnének látni a lapban.

A Világgazdaság sokszor próbára tette a gazdaságirányítás türelmét: balhé lett például akkor, amikor a lap megírta, hogy a Hungarocamion almaexportot indított Svédországba. A botrány azért tört ki, mert alig egy héttel korábban Marjai József miniszterelnökhelyettes a szovjet nagykövetnek még azt magyarázta, hogy Magyarország nem tud a Szovjetunióba gyümölcsöt szállítani. Az igazság azonban az volt, hogy Magyarországnak sokkal nagyobb szüksége volt a dollárra, mint a rubelre.

A Világgazdaság az ilyen sztorik miatt kényszerült zártkörű terjesztésre, de végülis ennek az eredményeként jött létre a HVG, amelytől hetilapként az állampárt sajtórendészete kevesebb fejfájást várt, mint a Világgazdaságtól. Nem egészen így történt...

Vince Mátyás: „Feszegettük a határokat"

Negyvenedik születésnapját ünnepli a HVG. Az évfordulóra megjelent kiadványunkból a hvg360-on ezúttal a HVG és a HVG Online alapító főszerkesztője, Vince Mátyás írását közöljük.

Vince Mátyás, a HVG-t 1979-ben megalapító egykori főszerkesztő azt mondja, voltak olyan témák, amikről hiába akartak írni, nem tudtak. Ezekben a témákban nem kaptak információkat a regnáló hatalom köreiből. A NER és a kommunista rendszer között Vince szerint azonosság van ebben: „mindkét hatalom komoly erőfeszítéseket tett és tesz azért, hogy az újságírók ne jussanak hozzá fontos információkhoz, enyhén szólva nem sajtóbarát a médiakörnyezet” – mondta.

Az egykori főszerkesztő nem hiszi, hogy valaha még újraindulhat a Mediaworks alatt a Világgazdaság vagy a Figyelő, mert világszerte haldoklik a nyomtatott újságírás és annak előfizetésekre, hirdetésekre építő finanszírozási modellje. „Jó lapot kell csinálni, el kell találni egy ízlést, évek hosszú során pedig meg kell nyerni az olvasó bizalmát és akkor van esély nyomtatott lappal is a sikerre. Ha propaganda helyettesíti a tényeket, ha hiányzik a korrekt tartalom, amiért hajlandó lenne az olvasó fizetni, akkor kódolva van a kudarc.”

Itt a vége: csütörtökön jelenik meg az utolsó Figyelő és Világgazdaság

A Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány irányító vállalata, a Mediaworks vezetői szerdán bejelentették: megszüntetik a Figyelő és a Világgazdaság nyomtatott verzióját, az újságírók az alapítvány több lapjának gazdasági tartalmait állíthatják elő a jövőben.