szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Állítólag létezik egy VIP-lista az egyik legutóbbi nagy botrányt okozó Quaestornál is, ám ezt legalább annyian cáfolják, mint állítják. VIP-listán szerepelni egyébként, azért lássuk be, alapvetően nem rossz – legalábbis amíg ezt nem kell a nyilvánosság előtt is bevállalni. Az ilyen típusú listák ugyanis általában valamilyen sötét, netán a törvényesség határait feszegető, olykor talán át is hágó ügyekhez kapcsolódva válnak ismertté. Leleplezett, vagy ismertnek vélt magyar VIP-listák a rendszerváltás óta eltelt időből.

VIP-listásnak lenni azért tulajdonképpen nem rossz: egy csomó kedvezmény üti az ember markát, aki ezekre felkerül, elvileg bátran gondolhatja, hogy különb az átlagnál, lesik szinte minden kívánságát, a pénz meg csak dől. A VIP-listákhoz ennek ellenére – vagy éppen mindezzel együtt – inkább negatív felhang tartozik, a listások sem büszkélkednek vele túlzottan. A honi VIP-listák történetét kicsit is figyelemmel kísérve nem is véletlenül, ezek a lajstromok ugyanis jellemzően, sőt, szinte kivétel nélkül mindig valami ordas csalás, bukta, sötét üzelmek, de legalábbis gyanús ügyeknél buknak ki.

Az sem mindegy, hogy kivel kerül egy listára a delikvens

“Már azt is sértőnek tartom, hogy bankvezetőknek ilyen kérdéseket tesznek fel” – háborodott fel annak idején a Magyar Bankszövetség elnöke a HVG-nek. A lap a Postabank-vezér Princz Gábor-féle, a 90-es években összeállt VIP-lista létének megerősítése után arról érdeklődött egy másik bank, a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) Rt. elnök-vezérigazgatójánál, hogy bankja nyújtott-e valaha kiemelten kedvezményes kamatozású hitelt nagyon fontosnak tartott, úgynevezett VIP-ügyfeleknek, illetve díjazta-e az általuk elhelyezett betétet a nyilvánosan meghirdetett kondícióknál magasabban. Úgy, ahogyan annál a Postabanknál történt ilyesmi, amelyiket voltaképpen maga alá temetett 1997-ben egy lakossági pánik, és kiderült, hogy óriási, 100 milliárd forintnál is nagyobb veszteség van a hitelintézetnél, ezért az államnak meg kellett mentenie, konszolidálnia kellett a bankot, hogy a pánik ne terjedjen át a többi hitelintézetre is.

Megbélyegzés
Az sem közömbös, hogy ki kivel szerepel egy-egy – banki vagy brókercéges – VIP-listán. Annak idején a Postabank VIP-listáin együtt szerepelt például az akkori vízilabda-válogatott egyik-másik tagja politikusokkal, újságírókkal együtt. Nyilvánvaló, hogy a sportolók egészen más megfontolások miatt élveztek kedvezőbb elbánást, mint a politikusok, vagy az újságírók, főleg, ha tudjuk, hogy akkoriban a Postabank főszponzora volt a válogatottnak. Később azonban már csak a “na, ő is VIP-listás volt” bélyeg marad meg.

Ebből is jól látszik, hogy a VIP-listázás érzékeny terület, a listázottaknak együtt kell élniük valamiféle valós vagy vélt elkötelezettség-tudattal – ami kiszolgáltatottságot is eredményezhet, legalábbis a kedvezményezett így is megélheti –, a pénzintézet meg többé-kevésbé nyíltan beismeri, hogy számára vannak egyenlőbbek az egyenlőknél.

A jellemzően kifejezetten diszkréten kezelt listák nyilvánosságra kerülése még akkor is kínosan érintheti a szereplőket, ha egyébként nem lenne miért magyarázkodnia. Egyedi elbírálás a bankoknál egyébként ma is létezik, csak most prémium vagy privátbanki ügyfélnek nevezik a kedvezményezettet, nem pedig VIP-listásnak. Kérdés persze, hogy mi áll az egyedi elbírálás hátterében, nem mindegy ugyanis, hogy valaki azért élhet az átlagosnál kedvezőbb feltételekkel, azért kap nagyobb törődést, mert az átlagosnál sokkal több pénzt bízna a bankra, vagy pedig azért mert, az átlagosnál nagyobb a befolyásoló ereje, ami adott esetben vastagon meg is érhet pár tized vagy akár pár egész százalékot is a nyújtott hiteleknél vagy az elhelyezett betéteknél.

Ügyész beszél a Postabank-ügy harmadfokú eljárásán
©

Politikusok, újságírók, sportolók és színészek Princz listáján

Bár azóta több ilyen lajstrom létezéséről is beszámolt a sajtó, mégis máig a leghíresebb az első, a Postabank, illetve a korabeli hírek szerint személyesen maga Princz Gábor, a bank – gyakorlatilag a politikai elit nagy részével jó kapcsolatokat kiépítő és egy részét be is listázó – elnök-vezérigazgatója által összeállított VIP-lista. Illetve listák, mert kettő is volt. A bank számos ismert közéleti személyiségnek nyújtott a piacinál jelentősen kedvezőbb kamatú kölcsönöket, illetve betétjeikre is a piacinál jelentősen magasabb kamatot fizetett.

Ezekről az ügyletekről azonban nem készült szabályos nyilvántartás. Princz vezetése alatt a bank mintegy 647 millió forintnyi VIP-hitelt helyezett ki, illetve összesen 1,2 milliárd forintnyi VIP-betétet kezelt. A Postabank listájával az Élet és Irodalom foglalkozott részletesen, neveket is közölve, a Világgazdaság pedig az ÉS-énél sokkal több nevet és adatot tett közzé 1999. augusztus végén. A listán politikusok, kormánytisztviselők, újságírók, kiadói szakemberek, sportolók, színészek és ismeretlen foglalkozásúak egyaránt szerepeltek.

A korabeli HVG szerint több mint kétszáz szerződésben, összességében 428 millió forint olyan postabanki hitelhez jutottak politikusok és más közéleti személyiségek, illetve a bank dolgozói, amelyeket tíz és tizenöt éves lejáratra adott a bank, ám az 1994-1996 táján érvényes, 30 százalék feletti piacinál jóval kedvezőbb, többnyire 10 százalékos kamatra. A Princz-lista a Postabank buktája után nem sokkal nyilvánosságra került, ettől nyilván nem függetlenül nagyot is szólt, például az MDF-es Herényi Károly és a szocialista Nagy Sándor az alelnöki és frakcióvezető-helyettesi tisztségéről, a szintén szocialista Csiha Judit pedig az elnökségi tagságáról le is mondott.

Nem is piramisjáték volt, hanem inkább pénzmosás

A magyar VIP-lista-történelem másik híressége Kulcsár Attila, aki a 2003-ban kibukott, a K&H Bankot és leányait övező botrányfolyamatot bélelte ki egy veretes, ám Princzénél a hírek szerint rövidebb VIP-lajstrommal. A vád szerint egy piramisjáték-szerű sikkasztássorozatot “menedzselt” az álbróker, ezt azonban ő inkább pénzmosásnak tartja.

12 éve tart
A bűnüldöző hatóságok szerint a 2003-ban kipattant brókerbotrányban Kulcsár Attila – 1998 és 2003 között a K&H Bank brókercégének dolgozója – rendkívül magas hozamokat ígérve, offshore cégeken keresztül jogosulatlanul forgatta az ügyfelek, magánszemélyek és egyes állami vállalatok pénzét, sokmilliárdos kárt okozva. Az ügyészség szerint a teljes elkövetési érték, a jogosulatlanul forgatott pénzmennyiség összege több mint 23 milliárd forint, a kár pedig több mint 8 milliárd. Az ügyészség Kulcsár Attilát sikkasztással vádolta meg 2005-ben. A másodfokú eljárásban, 2010-ben a fellebbviteli főügyészség úgy vélekedett, talán inkább csalás történt. Aztán idén újraindult a brókerbotrányos per. Néhány napja vádbeszédében a Fővárosi Főügyészség ügyésze – a tizenkét éve folyó eljárás során először – azt az elképzelést fogalmazta meg, Kulcsár a sikkasztás "közvetett" tettese. A minap pedig a főügyészség vesztegetésről is szólt.

A K&H Bank brókercége, a K&H Equities Rt. ügyfeleinek egy részét kiemelt ügyfélként kezelte, és részükre „extra hozamokat” ígérő befektetési lehetőségeket kínált.

A brókercég „VIP-ügyfelei” közé nem volt könnyű bejutni, hiszen ahhoz a korabeli híradások szerint legalább 30 millió forintos induló tőkére és jó összeköttetésekre volt szükség. A cég a kiváltságosok közé bekerülőknek a piaci kamatokat jelentősen meghaladó, évi 15-20 százalékos hozamot ígért és adott is. Kulcsár állítólagos listája messze nem olyan hosszú, mint Princzé, a többek által is megkérdőjelezett létű lajstrom 60-70 nevet tartalmazott. Más nyilvánosságra került információk szerint a kiemelt ügyfelekről a velük személyesen foglalkozó Kulcsár Attila egy több mint száz főt és jó néhány gazdasági társaságot tartalmazó listát állított össze.

A VIP-nek VIP-lakás jár

Akadt VIP-lista, amelyen más ilyen listák közelében felbukkanó emberek is szerepeltek. Az egykori Diplomáciai Testületet Ellátó Igazgatóság reprezentatív ingatlanokkal ékes vagyonát jogutódként tulajdonló, illetve működtető diplomataellátó,­ a CD Hungary Rt.-nek (CDH) ugyanis szintén voltak kiemelt ügyfelei. A HVG tavaly márciusi nemzeti oligarcha körképe szerint a 90-es években értékpapírügyi főelőadóként az OTP-ben is megforduló, a mai új gazdasági generáció egyik oszlopos tagja, a bankot és erőművet is birtokló Garancsi István az OTP-vel közösen hozta tető alá az egyik legjelentősebb és legalább annyira homályos hazai ingatlanbizniszt. A CD Hungary-üzlet harmadik szereplője a Garancsihoz köthető Videoton futballklub VIP-páholyának – Orbán Viktor melletti – másik törzsvendége, a Mol-vezér Hernádi Zsolt.

©

A korabeli Magyar Narancs – 2003 június közepén – részletesen megpróbálta kibogozni a CDH bonyolult képlet alapján történt 2001. nyári privatizációját. Ezen belül a volt diplomataellátó páratlan, sokak szerint akkor 30 milliárd forintnál is többet érő ingatlanvagyonának – többnyire nagyon menő környékeken fekvő villák, irodák és lakások – sorsát is megpróbálták követni, már amennyire követni lehetett.

Ennek során ki is derült szépen, hogy itt is volt VIP-lista, aminek tagjai olyan ingatlanvásárlási lehetőséghez jutottak, amely "beosztásuknak megfelelő színvonalú" ­ azaz több százmilliós ingatlanokat érinthetett. E körben a Narancs szerint a K&H Bank “botrányidőszaka” alatti vezére, Rejtő E. Tibor olyanokkal szerepelt együtt, mint a Postabank volt elnöke, Orbán Viktor tanácsadója, a sárazsadányi szőlőügy egyik főszereplője, Madarász László, vagy éppen az ÁPV Rt. Fidesz­-kormány alatti vezérigazgató­-helyettese, Andrási Miklós. Listás még Nagy Andor, Orbán Viktor tetőtérbeépítési ügyével elhíresült kabinetfőnöke, akkori parlamenti képviselő, illetve Gógl Árpád volt fideszes egészségügyi miniszter lánya.

És a friss ügy

Legutóbb az idén tavasszal botránnyá dagadt két ügyben, a Hungária Értékpapír Zrt. és a Quaestor esetében vetődött fel a gyanú, hogy lehettek olyan VIP-listák, amelyeken jellemzően a tehetősebb ügyfelek szerepeltek, legalábbis az mno.hu információi szerint. A sejtés szerint számukra extra hozamokat kínáltak azzal, hogy értékpapírjaikat leányvállalatoknál fialtassák, a piaci átlagnál magasabb kamatért. A Vasárnapi Hírek azt is tudni vélte, hogy a szóban forgó lista – amely azt tartalmazza, hogy milyen kedvezményeket, támogatásokat kaptak bizonyos közéleti személyek, Quaestor-ügyfelek – vélhetően a cégcsoportot alapító Tarsoly Csabánál van, de legalábbis tudja, hol kellene keresni. A lap ezt egyfajta életbiztosításnak nevezi, mert amennyiben kiszivárogna, “számos karrier megrogyna”, így sokaknak nem érdeke, hogy bárki is megismerhesse Tarsoly listáját.

A Quaestor-vezér ügyvédje csuklóból cáfolta, hogy Tarsoly Csaba ilyen listát vezetett volna. Legalábbis nem tud arról, hogy védencénél, az előzetes letartóztatásban levő Tarsoly Csabánál a letartóztatásakor tartott házkutatáson olyan listát találtak volna a nyomozók, amelyen a Quaestor-csoport egykori vezetője azoknak az embereknek az adatait vezette, akiknek korábban kölcsönöket folyósított. Szerinte az említett dokumentum nem is létezik, arról korábbi kihallgatásain sem Tarsoly, sem a rendőrség nem tett említést. Az azonban mindenképpen érdekes, hogy a Legfőbb Ügyész, Polt Péter elismerte, hogy létezik egy dokumentum, ami a Quaestor kiemelt ügyfeleit veszi számba, és éppen e papír alapján „talált” a nyomozó hatóság újabb gyanúsítottakat – de Polt szeptemberi válasza szerint vesztegetési pénzek juttatásáról vezetett lista nincs a bizonyítékok között.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!