Orbánnak már nincs szüksége az ország 133 legbátrabb emberére

Kevesebb ülés, kevesebb szavazás és törvény: látványosan lefékezett a 2018–2022-es ciklusban a törvénygyár, különösen annak második felében. A kormány azonban nem lustult el: az utóbbi két évben nem is volt igazán szüksége Orbán Viktornak a bátor gombnyomogatóira, mivel a rendeleti kormányzással szinte bármit megtehet a sajátjai nélkül is, az ellenzék pedig eddig sem zavarta.

Orbánnak már nincs szüksége az ország 133 legbátrabb emberére

Nekem 133 bátor ember kell. Az ország 133 legbátrabb embere. És azok önök, itt, a kormánypárti oldalon"

– hangzott el az azóta is sokat idézett mondat Orbán Viktor miniszterelnöktől a Parlamentben 2020 márciusában, a felhatalmazási törvény vitájában. A 133 bátor – egy kivétellel – végül a március végi szavazásnál megvolt, sőt még 4 exjobbikos ellenzéki, valamint a német nemzetiségi képviselő is támogatta a hivatalosan a koronavírus elleni védekezést célzó, ám valójában a gyakorlatilag parttalan rendeleti kormányzásnak utat nyitó jogszabályt.

Ez a döntés politikai vízválasztónak bizonyult, hiszen

ekkor győzte le Orbán az időközben lassúvá és nehézkessé vált törvénygyárat – innentől még egyszerűbbé vált a kormányzás.

Túry Gergely

A törvényhozás stílusában és tartalmában is új korszakot nyitó rendeleti kormányzásnak a koronavírus-járvány első hulláma idején, 2020 márciusában elrendelt veszélyhelyzet ágyazott meg – ez első körben alig 3 hónapig volt hatályban. A felhatalmazási törvénnyel ez idő alatt a kormány 127 veszélyhelyzeti rendeletet hozott. Június közepén eltörölték a veszélyhelyzetet, és a kormány azt hangoztatta, hogy lemondott a rendeleti kormányzás eszközéről is, ám megalkották és elfogadták az úgynevezett átmeneti törvényt és a járványügyi készültségről szóló törvényt, melyekkel biztosították, hogy a korábbi veszélyhelyzeti rendeletek hatályban maradjanak.

A járvány második hullámának berobbanása után, 2020 novemberében a kormány ismét veszélyhelyzetet hirdetett, erre hivatkozva pedig a tavaly február elején véget ért második veszélyhelyzeti időszakban is sorra hozta a rendeleteket. A veszélyhelyzetet, mint különleges jogrendet a kormány ugyan 2021. február 8-tól megszüntette, egy másik döntéssel viszont már aznap újra bevezette. Azóta többször, legutóbb tavaly decemberben is meghosszabbították a veszélyhelyzetet, így a 2018-2022-es parlamenti ciklus vége után is, idén május végéig tartott a különleges jogrend, amely továbbra is lehetőséget adott a kabinetnek, hogy rendeletekkel kormányozzon.

Túry Gergely

Az újonnan felálló ötödik Orbán-kormány a járvány lecsengésével új hivatkozási alap után nézett, hogy ne kelljen feladnia ezt a kényelmes döntéshozatalt. A választás után a kabinet még ügyvezetőként áprilisban jelentette be, hogy júniustól meghosszabbítják a veszélyhelyzetet, de már nem a járvány, hanem az Ukrajnában zajló háború miatt. Ehhez az Alaptörvényt is módosították – ez lett a tizedik változtatás –, majd május 24-én, pár órával azután, hogy Novák Katalin államfő aláírta az Alaptörvény-módosítást és az új kormány hivatalosan is megalakult, kihirdették a háborús veszélyhelyzetet, új jogi alapot teremtve a rendeleti kormányzás folytatására.

A gyakorlatban semmi szükség a csütörtökön bejelentett újabb Alaptörvény-módosításra, de politikailag jól eladható

Valós, objektív indoka nincs az Ukrajnában zajló háborúra hivatkozva frissen bejelentett újabb Alaptörvény-módosításnak, politikai indoka viszont annál több van. A kormány a reagálóképesség demonstrálása és az ellenzék megbélyegzése mellett folytathatja ugyanazt, amit az időközben kifulladó járvány-veszélyhelyzetre hivatkozva eddig is maximálisan kihasznált: a rendeleti kormányzást.

Az, hogy az Orbán-kormány mennyire rákapott a hosszadalmas törvény-előkészítést, bizottsági tárgyalásokat, parlamenti vitát és szavazásokat részint kiváltó rendeleti kormányzásra, mi sem bizonyítja jobban, hogy a törvényhozás tempója 2020 második felétől látványosan lelassult. Igaz, már a ciklus első két évére is sokat veszített kezdeti lendületéből. A 12 évvel ezelőtti “fülkeforradalom”, a NER létrejötte után turbófokozatra kapcsolt jogalkotás miatt a törvénygyár elnevezést kiérdemlő parlament 2010–2014 között 859 törvényt hozott, és 10 018 szavazást tartott. Ez a tízezer feletti szám az Orbán-kormányok idejéből abszolút csúcs, de csak közelíti a 2006–2010 közötti baloldali ciklus 11 803-as értékét, és messze elmarad a 2002-2006 közötti 16 281-től, nem beszélve a rendszerváltás utáni első ciklus 22 885 szavazásáról.

Dudás Szabolcs

Az ilyesfajta futószalag-törvénymunka még igencsak zavarta a 30 évvel ezelőtti Orbán Viktort. Az akkor ellenzéki képviselő Orbán 1991. december 11-i ülésén azt vetette az Antall-kormány szemére, hogy „az elmúlt másfél évben a parlamentet paragrafusgyártó gépezetté, kormányzati pecsétnyomóvá silányították, amelynek feladata a kormányfő szemében nem a felelősségelv érvényesítése, hanem a kormánydöntések szentesítése”. De 20 évvel később, kormányfőként Orbán még magát is óva intette attól, hogy törvénygyárrá változtassa a parlamentet. A miniszterelnök 2011. február 14-én, a parlament tavaszi ülésszakának nyitányán beszélt arról, hogy

Ha szív nélkül gyártjuk a törvényeket (…) akkor mi sem juthatunk messzire. Nem működhetünk úgy, mint egy törvénygyár, amelyben törvényhozó robotok dolgoznak”.

Hiába ódzkodott Orbán a törvényhozó robotoktól, a fideszes törvénygyár 2011-ben minden korábbinál több jogszabályt – köztük a teljesen új Alaptörvényt – fogadott el: a rendszerváltás óta először egy év alatt 200-nál is többet. A 2012-es évben aztán még több, 224 jogszabály készült, majd 2013-ban ezt a rekordot is megdöntötték 254 törvénnyel. A 2014-es választás után visszaesett az ismét kétharmados Fidesz-többséggel bíró Országgyűlés teljesítménye: 2014-ben egész évben mindössze 113 törvény született. A következő évben ugyan ismét 200 fölötti számú, 230 törvényt fogadtak el, 2016-ban viszont már csak 192-t, 2017-ben is csak 208-at.

A most zárult 2018–2022-es ciklusban a korábbi évekhez képest látványosan kevés, mégis fontos törvényt hozott parlament. A politikai vízválasztónak számító 2020-as év a veszélyhelyzeti jogalkotás során hozott, sokat bírált hatalomkoncentráló intézkedésekről szólt, de ekkor döntöttek az ellenzéket közös listára kényszerítő választási törvény módosításról is. De ezt megelőzően sem volt hiány a kedélyeket borzoló jogszabályokból. Ilyen volt 2019-ben az MTA megcsonkítását, a kutatóintézetek leválasztását lehetővé tevő törvény, 2018-ben pedig a Stop Soros törvénycsomag vagy a tüntetéshullám ellenére elfogadott túlóratörvény.

Majdnem minden évre jutott egy Alaptörvény-módosítás is, a legtöbb bírálatot ezek közül a 2020-as, a kilencedik kapta, amellyel rögzítették, hogy "az anya nő, az apa férfi".

Ebben a ciklusban egyedül 2021-ben nem változtattak a kezdetben “gránitszilárdságúnak” hirdetett alaptörvényen, viszont idén már kétszer is módosították, hiszen a májusi, a háborús veszélyhelyzetre utaló kiegészítést júliusban újabb változtatás követte: ekkor írták bele a szövegbe, hogy ősztől vármegyéknek hívják a megyéket. Az idei két módosítás soknak számít ugyan, de nem példa nélküli, ráadásul nem is a legtöbb: 2013-ban is kétszer módosítottak a szövegen, 2012-ben pedig egy év alatt háromszor is átírták az akkor még friss Alaptörvényt.

Veres Viktor

A most véget ért ciklus NER-viszonylatban mégis erős lassulást mutat: csak két olyan év volt, amikor 150-nél több törvényt hoztak. A viszonylag kevés új jogszabály között azonban sok fontos, a politikai közbeszédet azóta is befolyásoló törvény volt. A legjobb példa erre a még a tavaly tavaszi ülésszakban elfogadott, a homoszexualitást a pedofíliával összemosva az eredeti céljától tudatosan eltérített pedofilellenes törvény, amelyre hivatkozva a kormány azóta is csatázik Brüsszellel, és amely azóta is hivatkozási alap a Fidesznél az „LMBTQ-propaganda” elleni küzdelemhez. De a tavalyi év „terméke” az ellenzék által hatalomátmentőnek mondott, állami százmilliárdokat alapítványokhoz csatornázó parlamenti döntés, és a maradék egyetemek nagy részének „modellváltását” lehetővé tevő jogszabály is.

Törvényben rögzítette továbbá az Országgyűlés tavaly ősszel a 480 forintos benzinárplafont is. Már nem a törvények, hanem a kormányrendeletek sorát gyarapították aztán karácsony előtt a kampányra készülve az olyan “jóléti intézkedések”, mint például a hitelkamatok befagyasztása. Szintén veszélyhelyzeti kormányrendeletben döntöttek még tavaly év végén több mint 1000 milliárdos megszorító – hivatalosan hiánycsökkentő – intézkedésekről. Az idei év első néhány hónapjában, a ciklus végére látványosan visszavett a tempóból a törvényhozás: 2022-ben egyetlen törvénymódosításról szavaztak, és a választás előtt három ülésnapot tartottak.

Összességében a negyedik Orbán-kormány megalakulásától, 2018. májusától az idén májusban befejeződött ciklus végéig 597 törvényről döntöttek a képviselők – ezek közül 237 volt az új törvény és 360 esetben korábbi jogszabályt módosítottak. Ez a NER 12 évének számszerűen leggyengébb teljesítménye, hiszen az előző ciklusban, 2014-2018 között még 730 új törvényről, illetve módosítóról szavaztak, az azt megelőző parlamenti ciklusban, 2010-2014 között pedig még több, 859 hasonló döntést hozott az Országgyűlés.

Persze a parlamenti munka nemcsak gombnyomogatásból áll, a plenáris ülés a ritkábban izgalmas, gyakrabban azonban csak személyeskedő politikai viták terepe is – ebben pedig olykor Orbán Viktor miniszterelnök is részt vesz, amikor például a képviselők azonnali kérdéseire válaszol. Talán többször is részt vesz ilyeneken, mint szeretné. Ahogy tavaly nyáron egyszer megfogalmazta ezt:

Ott állok, szügyig vérben a Parlamentben, ha nem látták volna. Folyamatosan a legdurvább, brutálisabb, gyakran közönséges vitákban veszek részt.

Csakhogy ezek, az Orbán által emlegetett durva viták tét nélküliek – az ő számára is, és az ellenzék számára is. Ezek csupán klasszikus parlamenti aktivitások, amelyekkel az ellenzék úgy tesz, mintha valódi ellenzéke és számonkérője lehetne Orbán Viktornak, a kormányának, és a Fidesz-kétharmadnak – utóbbiak szintén szívesen tesznek így. Pedig mindezeknek a Fidesz és a kormány politikáját befolyásolni képes hatása nincs: a hangos és kemény ellenzéki interpellációk, azonnali kérdések pár perc hírnevet hoznak csak, a képviselői írásbeli kérdésekre többségében vagy semmitmondó, vagy kifejezetten pökhendi válaszok érkeznek a kormányzattól, az ellenzék törvénymódosítóit a kormánypárti kétharmad leszavazza, a rendkívüli üléseket pedig bojkottálja.

Hiába dobálja a Fidesz a magas labdákat, az ellenzék csak keresi, merre van az előre

Az ellenzék sem hiszi, hogy a parlamentben bármit is elérhet - törvényhozási aktivitása így a komolytalan, kötelező, összességében viszont a hatástalan jelzőkkel írható le tavasz óta. A parlamenten kívül több esélye lenne, de még csak most kezd levegőhöz jutni - már amelyik párt egyáltalán mutat életjeleket.

Fontos megemlíteni, hogy a Parlamenten kívül is számos döntés született a ciklusban, és ezalatt nemcsak a veszélyhelyzet idején hozott kormányrendeleteket kell érteni. Jelentősen megnőtt például azoknak a döntéseknek a száma, amelyeket az Orbán-kormány elrejt a nyilvánosság elől. Ahogy arról a hvg.hu is írt, ilyenek a “kétezres” kormányhatározatok. Nem tudni, mi áll bennük, mert ugyan minősített adatot nem tartalmaznak, így elvileg semmi nem indokolná a rejtegetésüket, mégsem nyilvánosak, és nem jelennek meg a Magyar Közlönyben sem. Minden korábbi rekordot megdöntve, 2010 óta a legtöbb ilyen döntést, 679 darabot tavaly hozta a kormány, ám ezek a keletkezésüktől számított 10 évig nem nyilvánosak, mert döntéselőkészítő anyagnak minősülnek.

Rekordszámú olyan döntést hozott tavaly a kormány, amit nem ismerhetünk meg

Egyre több döntését zárja el a nyilvánosság elől az Orbán-kormány. Tavaly rekordszámú, 679 olyan kormányhatározat született, amelynél semmi nem indokolná a titkolózást, mégsem ismerhetők meg. A 2010 óta keletkezett úgynevezett "kétezres határozatok" egyharmada tavalyi.

Még érdekesebb a fenti, kettessel kezdődő sorszámú kormányhatározatoknál a nem nyilvános kormánydöntések egy másik csoportja, amelyeket hármassal kezdődő számozásuk miatt “háromezreseknek” neveznek. Ezek viszont valóban titkosak, vagyis minősített adatot tartalmaznak, és szemben a kétezresekkel, amelyek elvileg csak döntés-előkészítő jellegük miatt 10 évig nem nyilvánosak, ez utóbbiakat akár több évtizedre is titkosíthatják, amikor megkapják a “Bizalmas!”, “Titkos!” vagy “Szigorúan titkos!” minősítést. Az ilyen kormányhatározatokból is egyre több van.

Több tucat olyan döntést hozott tavaly a kormány, amit évtizedekig nem fogunk megismerni

Újra és újra képes megdönteni saját rekordját a kormány - már, ami a titkosított kormánydöntések számát illeti. Az akár több évtizedre a nyilvánosság elől elzárt, úgynevezett 3000-es sorszámú kormányhatározatok száma 2021-ben kiugróan magas volt, ezzel pedig a most zárult kormányzati ciklus is felállította a maga rekordját.

Valter Attila: Olyan versenynap nincs, hogy nem fáj

Valter Attila: Olyan versenynap nincs, hogy nem fáj

„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast legújabb adásában, ahol arról is beszélget Szilágyi Áronnal és Kenyeres Andrással, hogy milyen gondolatok futnak át az agyán egy esés után, mekkora nyomást jelentett számára a 2021-es berobbanása, és milyen hatással vannak rá a kommentek.