Hiába dobálja a Fidesz a magas labdákat, az ellenzék csak keresi, merre van az előre

Kívül tágasabb – ami a politikai lehetőségeket illeti, az ellenzékre most kétségkívül igaznak tűnik, hogy több mozgástere lehet a parlament falain kívül, mint bent, a zsinórban negyedik kétharmados kormánypárti többséggel működő törvényhozásban. Mégis, mintha az ellenzék az elmúlt hónapokban görcsösen ragaszkodott volna azokhoz a csapdahelyzetekhez, amelyeket a parlamentben – és néha azon kívül is – a kormánypártok állítottak elő. Mondhatnánk, hogy

az ellenzék a T. Házhoz ment a pofonért – kényelmességből, megszokásból vagy jobb híján.

Bár az április 3-i választás után közzétett hatpárti gyorsértékelésben az ellenzék csalódottan állapította meg Orbán Viktor és a Fidesz újabb győzelmét, és fogadkozott, hogy azon dolgozik, “hasonló helyzet többé ne fordulhasson elő”, az elmúlt négy hónapban ennek nem sok jelét mutatta. Sőt, szinte semmit nem csinált másként, mint addig – már amelyik ellenzéki párt hajlandó volt bármit is csinálni, vagy legalább jelezni, hogy létezik.

A hat párt főleg a parlamentben próbált “ellenzékieskedni” a választás és az új törvényhozás megalakulása után. Ez közülük egyedül a frissen bejutott Momentumnak volt újdonság, a többiről – Párbeszéd, MSZP, LMP, Jobbik, DK – elmondható, hogy “rutinos” ellenzéke a Fidesz–KDNP-nek. Ennek megfelelően is viselkedtek az elmúlt hónapokban, holott már a parlament megalakulása előtt komoly vita folyt Hadházy Ákos felvetése alapján arról, van-e értelme, és ha igen, milyen formában a parlamenti politizálásnak egy újabb kétharmados szavazati többséggel bíró Fidesz–KDNP mellett.

• Ide vezetett a régi, “megúszós” modell

Korábbi elemzésünkben (lásd alább) az ellenzék előtt álló lehetőségek közül az egyikként az a politikai utat azonosítottuk, amely úgy írható le, hogy a “megúszós” modell, régi megoldásokkal: plenáris üléseken való részvétel és vita, interpellációk, határozati javaslatok, azonnali kérdések és képviselői írásbeli kérdések, esetleg egy rendkívüli parlamenti ülésnap kezdeményezése.

Három út áll az ellenzék előtt: a járhatatlan, a küzdelmes, és ami eddig se jött be

Az ellenzékváltó Márki-Zay Pétert a leváltott ellenzékkel együtt váltották le április 3-án - a szereplők azóta is a helyüket keresik. A vesztes miniszterelnök-jelölt visszatér Hódmezővásárhelyre és talán új mozgalmat, pártot épít, miközben az ellenzék hat pártjának és félszáznál több leendő képviselőjének is új utat kell keresnie.

Ezek azok a klasszikus parlamenti aktivitások, amelyekkel az ellenzék úgy tesz, mintha valódi ellenzéke és számonkérője lehetne Orbán Viktornak, a kormányának, és a Fidesz-kétharmadnak. Csakhogy az elmúlt pár hónap ismét bebizonyította, hogy ezek az eszközök csupán a valódi ellenzék látszatát tartják fenn, a Fidesz és a kormány politikáját befolyásolni képes hatásuk gyakorlatilag nincs: