A Magyar Péter Facebook-oldalán szombaton megjelent videóban Hegyi Ildikó, a Vas megyei Mesteriben élő egykori gyámügyi ügyintéző beszélt a gyermekvédelmi rendszerben szerzett tapasztalatairól a Tisza Párt elnökével.
Hegyi Ildikó tizenöt éven át dolgozott a gyermekvédelemben, azért hagyta ott a pályát, mert nem bírta tovább a politikai és szakmai nyomást. Szavai szerint az első években, amikor odakerült, azt tapasztalta a gyermekotthonokban, hogy a nevelők három váltásban dolgoznak. Egy gyerek három nevelővel volt kapcsolatban, ha szerencséje volt, úgy ment ki az intézményből, hogy ugyanaz a három nevelő végigkísérte. Volt kihez kötődni, ragaszkodni. Szerinte ez mára gyökeresen megváltozott. Tizenkét-tizennégy évvel ezelőtt még évente cserélődtek a nevelők, később már félévente, mostanra a legjobbak elmennek, a szakma pedig felhígul.
Hegyi a gyámügyi hivatalokban tapasztalt munkakörülményekről is beszélt. Nyolc éve mondott fel, addig gyámügyi felügyelőként dolgozott. Nem mehetett nyugdíjba, de szavai szerint ott kellett hagynia a területet, mert nem bírta tovább a nyomást. Amikor a járási hivatalhoz kerültek – bár nem akart politizálni – nehéz volt elviselnie, ahogyan a lehallgató, besúgó rendszer működött. Állítása szerint anyagilag is aszerint rotálták az embereket, hogy milyen pártállásuk van. Mióta felmondott, már több mint tízen dolgoztak a posztján.
Azt mondta, miután átkerültek a járási hivatal alá, nem kaptak autót, ha valahová menni akartak. „Én mindig elmentem, személyesen ismertem az összes otthonvezetőt, a gyerekeket is, mert úgy gondolom, személytelenül nem lehet dolgozni” – fogalmazott.
Egy alkalommal egy négynapos csecsemőt kellett a a kórházból Gencsapátiba vinniük átszállással, a főnökük azt az utasítást adta, hogy menjenek tömegközlekedéssel. Így végül inkább a saját autójukat használták.
Az örökbefogadási eljárások lassúságáról is beszélt. Azt mondta, éveken át foglalkozott örökbefogadásokkal, és a megyében mindig nála volt a legtöbb ilyen ügy. Ezek kezelését nagyon összetett és nehéz feladatnak nevezte, amely sok odafigyelést és utánkövetést igényel. Az örökbeadási ügyek néhány éve a megyei gyámhivatalhoz kerültek, ám szerinte ott sem tudják olyan tempóban végezni a munkát, ahogy szükséges lenne.
Hegyi szerint egy örökbeadási folyamat rendkívül időigényes, úgy fogalmazott, amikor ő még a pályán volt, a visszajelzéseket minden esetben komolyan vették, ha bármi történt, rendesen kivizsgálták. Most viszont sokszor inkább elhallgatják a problémákat – akár gyermekbántalmazásról, akár szakmai hibáról van szó –, mert örülnek, ha egyáltalán van valaki, aki elvégzi a munkát. Azt is felidézte, hogy korábban a főügyészség minden lezárt aktát bekért és átvizsgált. „Nekem, hála isten, sosem volt problémám. Ma viszont már nem tudom, hogy egyáltalán bekérik-e az aktákat.” Szerinte hallani olyan esetekről, hogy másfél éve folyik az eljárás egy gyerek kiemeléséről, és még mindig nem történt semmi. Pedig régen nyolc napos határidejük volt, hogy minél előbb le lehessen zárni az ügyeket.
A bérek szerinte tarthatatlanok. Amikor három éve a kolléganője visszament GYES-ről, még mindig nettó 180 ezer forint volt a fizetése. Állítása szerint megkérdezte, lehet-e ezen emelni. Két hét múlva szóltak, hogy kineveznék osztályvezetőnek, de van három feltétel: be kell lépni a Fideszbe, jelenteni kell a kollégákról, és részt kell venni a telefonos Fidesz-kampányban.
A beszélgetés végén Hegyi Ildikó a térség gazdasági és infrastrukturális helyzetéről is beszélt. Elmondta, hogy Mesteriből sokan Ausztriába járnak dolgozni, a helyi üzemek közül pedig már alig maradt magyar tulajdonban lévő, mivel a legtöbbet külföldi cégek vették át. Szerinte a közlekedés is jelentősen leépült: ma már csak átszállással lehet Budapestre eljutni, a csatlakozások bizonytalanok, és gyakran hosszú várakozásra kényszerülnek az utasok. Úgy vélte, mindez jól tükrözi a közszolgáltatások általános állapotát. Hozzátette, hogy bár sok minden rossz irányba változott, a térség természeti adottságai miatt mégis érdemes ellátogatni ide, hiszen a gyógyfürdő és a nyugodt környezet sok látogatót vonz, még a fővárosból is. A teljes beszélgetést itt hallgathatja meg:
