Bódis Kriszta: Azt éreztem, hogy ez az én szégyenem is

Mit jelent együtt élni azokkal a történetekkel, amelyeket az ember nem tud letenni? Mikor válik a jótékonykodás tűzoltássá, és miért nem hoz tartós változást? Mit jelent nem félrenézni, amikor a valóság kényelmetlenné válik? Mikor és miért válik a személyes út politikai felelősséggé? Többek között ezekről beszélgettünk Bódis Krisztával, a Tisza társadalompolitikusával a Másik út podcastban.

  • HVG

A közelgő választásokat valószínűleg a társadalom alsóbb rétegeiben élők fogják eldönteni. Ez demográfiai és társadalomszerkezeti tény.

A Másik út podcast legújabb epizódjában nem arra kerestük a választ, hogy a politika megpróbálja-e megszólítani őket – ezt minden oldalról megteszi –, hanem arra, kik és milyen emberek teszik ezt. Milyen tapasztalat, milyen valóságismeret, milyen küldetéstudat és személyes viszony van azok mögött, akik a szegénységről beszélnek, döntéseket hoznak róla, és üzeneteket építenek rá?

https://www.youtube.com/watch?v=W1vuXiCb4zw

Egy kísérletbe fogtunk

A Másik út podcast keretében emberi nézőpontból próbáltuk megérteni, kik képviselik az alacsonyabb társadalmi közösségekben élőket a politikában.

A kísérlet egyszerű volt. A két legerősebb politikai oldalról meghívtuk azokat a szereplőket, akik a saját közegükben a szegénységhez, társadalmi leszakadáshoz kapcsolódó ügyekkel foglalkoznak. A találkozót nem vitának szántuk, hanem egy olyan beszélgetésnek, ahol nem a pártkommunikáció, hanem az ember van fókuszban.

A kormánypárt, azaz a Fidesz oldaláról Sztojka Attilát, társadalmi esélyekért és roma kapcsolatokért felelős államtitkárt, az ellenzéki oldalról Bódis Krisztát, a Tisza Párt társadalompolitikai szakértőjét kértük fel. A beszélgetések külön-külön zajlottak volna, de azonos kérdések mentén: honnan jönnek, mit értenek a szegénységből, és hol látják a saját felelősségük határát.

Az egyeztetések során a kormánypárti beszélgetés végül nem valósult meg.

Orsós Lajos és Bódis Kriszta a podcast felvételén
HVG

Bódis Krisztával viszont létrejött. Ő a politikai szerepvállalását nem kiindulópontnak, hanem következménynek látja.

Az egész életem arról szól, hogy én ezt nem akarom elfogadni. Ezt keresem a filmezésben, az írásban, a Van Helyedben, és most a politikában is: hogy amikor megszületik egy gyerek, az ártatlan, és többre érdemes annál, mint amit ez a világ ad neki. Ezt nem lehet egyszerűen végignézni. Ezzel dolgunk van

– mondja.

A közel másfél órás beszélgetés teret adott arra is, hogy essen szó a családi, generációkon át öröklődő mintákról, illetve arról is, hogy mit jelent Bódis Kriszta számára a vallás. 

Kár, hogy a másik felet nem sikerült meghallgatnunk. Talán egy másik alkalommal. A lehetőség részünkről továbbra is adott. 

Nyitókép: Bódis Kriszta. Forrás: HVG

Hozzászólások