A 70 százalékot jelentősen meghaladó (mondjuk 75 feletti) részvétel a két nagy versenyében inkább a Tiszának kedvezhet, míg a kisebb pártokat nagy valószínűséggel inkább sújtja – véli Török Gábor.
A politikai elemző Facebook-posztjában hozzáteszi: még ha területi, akár szavazóköri részvételi adatokat is hasonlítunk össze, biztos tudásunk akkor sem lehet arról, hogy a nagyobb/kisebb részvétel kinek kedvez.
Hann Endre, a Medián vezetője február végén úgy fogalmazott: „Ha valaki fogadni akar, akkor szívesen fogadok abban, hogy ha nem történik semmi nagyon kellemetlen, váratlan esemény (...), akkor magasabb lesz a választási részvétel a 2022-esnél vagy a 2018-asnál.”
A rendszerváltás utáni kilenc választás részvételi átlaga 62,49 százalék volt, a legtöbben a 2002-es második fordulóban szavaztak (73,51 százalék), a legkevesebben pedig az 1990-es második fordulóban (45,54 százalék). Az egyfordulós választások közül 2014 volt a legkevésbé népszerű, akkor a választópolgárok 61,73 százaléka voksolt, 2018-ban és 2022-ben szinte ugyanannyian szavaztak, 70 százalék fölött alakult a részvétel.
Amint azt a HVG néhány napja kimutatta: önmagában a részvételi arányból lehetetlen eredményt jósolni: volt, hogy kifejezetten magas részvétel mellett elbukta a kormányzást a Fidesz (2002-ben), máskor hasonló választói aktivitás mellett megőrizte a kétharmados többséget. Sőt, 2010-ben a feltűnően alacsony részvételű második forduló is elég volt egy kétharmados parlamenttel járó kormányváltásra.
