2024 tavaszán a parlament egy salátatörvényben döntött kilenc, többségében önkormányzati tulajdonú bérház állami kisajátításáról a Nemzeti Közszolgálati Egyetem bővítése érdekében. A döntés mintegy 160–180 családot érintett.
A kisajátításról sem a lakók, sem a Józsefvárosi Önkormányzat nem kapott előzetes tájékoztatást. Az eredeti, 2024 októberére kitűzött kiürítési határidő azóta többször módosult, miközben a folyamat irányítása az önkormányzattól az államhoz került. A lakók közül sokan azóta is bizonytalanságban élnek.
A Pikó József vezette önkormányzatot azért is meglepetésként érte a döntés, mivel a környékre már elfogad saját hatáskörben elfogadtak egy rehabilitációs tervet: a Dió2030 program a házak felújítását célozta úgy, hogy a jelenlegi lakók ne szoruljanak ki. A projekt előkészítése már zajlott, amikor a kisajátítás ellehetetlenítette a megvalósítását.
Bár a kisajátítás a NER időszakához köthető, a környék leromlása és a lakhatási problémák évtizedek óta halmozódnak.
Riportunkban a kisajátításban érintett lakókkal beszélgettünk, és Bene Bencével (BME Urbanisztika Tanszék) próbáltuk megérteni a folyamatok tágabb hátterét. Az interjúk a választások előtt készültek, de a helyzet azóta sem rendeződött.
Az önkormányzat időközben kialakított egy rendszert a lakók elhelyezésére: eddig 38 háztartás fogadta el a felkínált cserelakást. Ez azonban azzal járt, hogy a kerületben futó lakáspályázatok egy részét le kellett állítani.
A bizonytalanságot jól mutatja, hogy Józsefváros polgármestere a Tisza Pártnak címzett 12 pont egyikében külön kitér a Diószegi utcára. Ebben együttműködést kér az államtól a kisajátítással érintett terület rendezésében, valamint érdemi hozzájárulást a bajba került családok elhelyezéséhez és a kisajátítás ellenértékének kifizetéséhez.
https://www.youtube.com/watch?v=8ytGpBN5_cQ
Nyitókép: Lezárt lakás a Diószegi utcában. Fotó: Túry Gergely
