Egy olyan korszakban, amikor egyre több állás hasonlít a bírók által feldobott labdához, amelyért nemcsak egyre több ember, hanem egyre több gép és robot is verseng, ugrásra készen kell állnunk, és ugrani is tudnunk kell. Ehhez hasonlóan a legjobb vállalatokat nemcsak a kínált termékeik vagy szolgáltatásaik határozzák majd meg, hanem hogy minden eladott termékből, minden egyes vásárlóból képesek lesznek-e tanulni minél több és jobb termék előállítása és minél több fogyasztó megnyerése érdekében.

Amikor én végeztem az egyetemen, nekem állást kellett találnom – egy olyan munkahelyet, amelyet csaknem negyven éve töltök be immár. A lányaimnak azonban ki kell találniuk majd az állásaikat, minden egyes ciklusváltáshoz újra és újra. Minden egyes új álláslehetőségre tanulási lehetőségként kell tekinteni, és minden új tanulási lehetőséget egy új állás megszerzésére kell felhasználni. Ezért aztán soha ne vesztegessük azzal az időt, hogy megkérdezzük egy gyerektől:

„Mi akarsz lenni, ha nagy leszel?”

Ez egyre abszurdabb kérdés, mivel a legtöbb munka, amit majd végezhetnek, ma még nem is létezik. A felsőoktatási intézmények egyre inkább azt igénylik hallgatóiktól, hogy elegendő tapasztalat nélkül, a körülményeknek, önmaguknak és a leendő világnak, életük keretének ismerete nélkül nyilatkozzanak a hallgatni kívánt szakról. Ha azonban ma egy diák bezárkózik egy gyorsan lejáró szavatosságú ismereteket oktató szak keretei közé, akkor szinte biztos, hogy első munkahelye, vagy akár az első ágazat, amelyben elhelyezkedik, nem sokáig fog tartani.

Ehelyett inkább - ha nem akarjuk megbéklyózni gyerekünk gondolkodását - ilyen, nyitott kérdéseket tegyünk fel:

„Milyen lesz majd, ha nagy leszel?”

„Mi iránt érdeklődsz a legjobban?”

„Hogyan akarod majd kamatoztatni ezt a szenvedélyt?”

Azaz, hogyan fogja a szenvedélyét és céljait vállalkozási lehetőségekké konvertálni, nem csupán találni egy állást magának és kész, hanem folyamatosan kigondolni egyiket a másik után.

A legjobbat akkor teszi a tanár a diákkal, szülő a gyermekével, ha valamilyen gondolkodásmódra tanítja. Mi a viszonyod a globális áramlásokhoz? Mennyire akarsz majd tanulni belőlük, illetve magad is hozzájárulni a gazdagításukhoz? Hogyan akarod megkülönböztetni a bulvár- és álhíreket a valódi tudástól és a tényektől?

Igazából az a fontos, mennyire nyitott vagy zárt a gondolkodásunk, mennyire szeretünk vagy nem szeretünk új dolgokat tanulni.

A fenti cikk egy szerkesztett részlet Thomas L. Friedman Köszönet a késésért című könyvéből.

Életünk annyi területen alakul át egyszerre, hogy beleszédülünk. Thomas L. Friedman, a New York Times publicistája szerint úgy tudunk boldogulni a 21. században, ha megértjük korunk legfontosabb erőtényezőinek egyidejű gyorsulási folyamatát. Könyvében Friedman feltárja a világunkat formáló folyamatokat, és elmagyarázza, miként hozhatjuk ki a legjobbat ezekből. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.