Változatok fizetési meghagyásra

Jó eséllyel számíthat ma bírósági felszólításra az, akiről például telefontársaság, víz- vagy gázmű, netán valamelyik parkolási cég azt állítja, hogy az adósa. A küldemény a jogászi szakzsargonban csak fmh-ként emlegetett fizetési meghagyás, felszólítás a lejárt követelés teljesítésére. Az évszázados jogintézmény eredetileg főként a vállalkozások egymás közti kapcsolatának rendezésére szolgált, a kötelezett által sem vitatott követelések megfizetésének gyors és egyszerű hatósági kikényszerítésére.

Ha a követelés vitatott, vagyis a „támadott” fél ellentmondással él, hagyományos bírósági perré alakul a jogvita, ha viszont ezt határidőn belül nem teszi meg, az fmh jogerőssé válik, és elvben már a végrehajtó látogatására is készülhet a kötelezett. Hatalmas ügyszámról van szó, a fizetési meghagyásos eljárásról szóló törvényjavaslatot előterjesztő Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) indokolása szerint évente 400 ezernél is több fmh kibocsátását kérik, de a parlamenti vitában már félmilliós ügyszámra is hivatkoztak.

© Horváth Szabolcs

A hatályos szabályok szerint a gyakorlatilag csak adminisztratív munkát is bíróságok végzik, pontosabban a bíróvá még nem avatott titkárok. Az IRM ezt a tortaszeletet áttenné a törvényszékek tányérjáról a közjegyzőkére. Az ügyfelek számára ez a remények szerint gyorsabb lenne, a hagyományos, papíralapú ügyintézés határideje 15, az elektronikusé három napra rövidülne, míg jelenleg előfordul, hogy hat-nyolc hónapig húzódik egy ügy. Nőnének viszont a díjminimumok, főleg a bagatell eljárások ügyintézése egyértelműen drágulna.

Az új szabályokkal mindenki jól járna – véli Gadó Gábor, az IRM szakállamtitkára. Szerinte a bíróságok zöme örömmel megszabadul az fmh terhétől, így az eddig ezzel foglalkozók is az érdemi perekre koncentrálhatnak, az ügyfelek az eljárás gyorsítását fogják érezni, a közjegyzők pedig biztos piachoz jutnak. A parlamenti vitában a szocialisták mellett ezt az álláspontot képviselik a liberálisok is, Hankó-Faragó Miklós még saját, bírósági fogalmazói tapasztalatait is felidézte, mondván: „a panasznapon gyártottuk a fizetési meghagyásokat, ha szabad mondani, kilószámra”. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban is szinte „csont nélkül” ment át a javaslat, a munkáltatói és a munkavállalói oldal egyaránt elfogadta.

Ellenérzéseket, méghozzá nem is kicsit, a parlamenti ellenzék jogászai, valamint a bírói hatalom önkormányzati testületének, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak (OIT) a tagjai közt keltett a feladat és vele a biztos bevétel átcsoportosítása a közjegyzőkhöz. Az OIT-ban csak relatív többséget kapott a koncepció, a parlamentben pedig, miközben a gazdasági bizottság egyhangúlag támogatta a javaslat általános vitára bocsátását, az alkotmányügyiben csak az SZDSZ támogatásával csusszant át 15:14-es szavazataránnyal. A fő kifogás az volt, hogy az IRM hivatalos számait használva legalább évi 1,6 milliárd, de a fideszes Vitányi István kalkulációja szerint akár 2-2,5 milliárd forintos biztos díjbevétel kerül át az állami költségvetésből a nótáriusokhoz. A szocialista Szép Béla szerint viszont a büdzsé szaldója kedvező, hiszen a bírói szervezet 3 milliárdos költségű tehertől szabadul meg, ám végső érvként az ellenzék az igazságszolgáltatás „lopakodó privatizációjának” minősítette a lépést.

A piaci versenynek teljes mértékben kitett ügyvédek körében van némi szakmai irigység a hatósági jogkörökkel felruházott közjegyzők iránt, akiknek ráadásul törvény is korlátozza a létszámát, a jelenlegi limit 314 fő. Tény, hogy főként az elektronikus ügyintézéshez szükséges jelentős beruházásokat saját zsebből kell állniuk a közjegyzőknek, s valamelyest ez is tehermentesíti a bírósági büdzsét, de a várható megtérülés a gazdasági életben álomszépnek számít: legfeljebb 2-3 év.

A „saláta”-javaslat nemcsak az fmh, hanem a polgári eljárások költségeiről is szól. Az fmh jelenlegi minimális illetéke, ami a közjegyzőknél már alapdíj névre hallgatna, 3 ezer forintról 5 ezerre emelkedne, az elsőfokú polgári eljárásban fizetendő legkisebb összeg 7 ezerről 10 ezerre nőne. Elveszíthetik viszont eddigi kivételezett helyzetüket a parkolási társaságok azzal, hogy megszűnne illetékmentességük az fmh-s eljárásokban. Ha pedig a megtámadott ellentmondása miatt perré alakul a jogvita, a törvényjavaslat kizárná, hogy az a legnagyobb munkateherrel küszködő törvényszékekre, a Budai Központi Kerületi, a Fővárosi vagy a Pest Megyei Bíróságra kerüljön. Főként a közszolgáltató cégek ügyfelei számára lehet jó hír, hogy kérhetik a tárgyalást a saját lakóhelyükhöz közeli bíróságon is.

FAHIDI GERGELY