Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
Január 1-jei hatállyal szigorodtak a szokásos piaci ár megállapításával összefüggő nyilvántartási kötelezettség megszegése esetén kiszabható bírságtételek – írta Veszprémi István, a Deloitte Zrt. adópartnere a tanácsadó cég hírlevelében.
Az első mulasztás után megállapítható – a korábbi szabályozásnak megfelelő – 2 millió forintig terjedő mulasztási bírságon túl a jogalkotó január 1-jével az ismételt jogsértést is büntetni rendelte, méghozzá nyilvántartásonként 4 millió forintig, míg ugyanazon nyilvántartást érintő ismételt mulasztás esetén az első esetben kiszabott mulasztási bírság mértékének négyszereséig terjed a bírságtétellel.
A szigorúbb szankciókat megállapító módosító rendelkezések gyakorlatba történő átültetésével kapcsolatban azonban számos bizonytalanság volt tapasztalható.
Így kérdésként merült fel többek között, hogy mi minősül ugyanazon nyilvántartás vezetése ismételt elmulasztásának, illetve milyen mértékű mulasztási bírság szabható ki azon nyilvántartások január 1-jét követően észlelt ismételt mulasztása esetében, amelyek elkészítésének esedékessége január 1-jét megelőző, illetve az azt követő időszakra esik.
Az adóhatóság állásfoglalás keretében adott válaszában rámutatott arra, hogy ugyanazon nyilvántartás ismételt elmulasztásának minősül, ha a kapcsolt vállalkozások közötti szerződés alapján megvalósuló ügylet/ügyletek tekintetében mulasztja el ismételten az adózó nyilvántartási kötelezettségének teljesítését.
Az adóhatóság ezen álláspontja szerint, mivel a dokumentációt ügyletenként kell elkészíteni, így egy szerződés több ügylet alapjául is szolgálhat, ezért a mulasztás megállapítása és ismétlődése szempontjából az ügyletek számának, és nem a szerződések számának van gyakorlati jelentősége.
Az ismételt és az ugyanazon nyilvántartás ismételt elmulasztása esetén kiszabható mulasztási bírság kapcsán az adóhatóság állásfoglalásban kifejtett véleménye szerint a nyilvántartás esedékessége az irányadó, és erre, valamint az átmeneti rendelkezésekre figyelemmel szükséges meghatározni, hogy a szigorúbb szankciók alkalmazási és mellőzési feltételei teljesülnek-e.
