Majdnem minden állásinterjún felbukkannak azok a kérdések, hogy mekkora fizetésre számítunk, milyen tapasztalatokkal rendelkezünk, mint tudnánk hozzátenni az adott pozícióhoz, illetve melyek a gyengeségeink, erősségeink. Van egy kérdés azonban, mely az állásinterjú vége felé szokott előbukkani, és ilyenkor szoktuk általában azt gondolni, hogy ez már a laza rész, pedig itt jön a turpisság – írja a Business Insider.

Ez a kérdés pedig az ember hobbijaira, szabadidejének eltöltésére vonatkozik. Sokan ilyenkor a sportot, csapatjékokat szokták felhozni (kitartás, csapatszellem ugye), vagy az önkéntes munkát (szervezőképesség és elkötelezettség). Ám ezek nem mindig a legjobb válaszok, a téma ennél komplexebb.

Egy frissen diplomázott álláskereső minden bizonnyal nem ezeket a tevékenységeket végzi leginkább, hanem együtt van a barátaival, söröznek, videójátékokat játszanak, vagy órákat lógnak a Facebookon, illetve az Instagramon. Idősebbek számára a szabadidő eltöltésének részét képezi a gyerekek iskolába hordása, vagy a háztartás egyben tartása. Mindezen tevékenységek általában kizárják az előző bekezdésben említett hobbik elvégzését, egyszerűen nem marad azokra idő.

Valahol a kettő között érdemes megtalálni az utat, vagyis kiemelni például a család fontosságát, ám azt is megemlíteni, hogy emellett még önkénteskedünk. Olyan választ kell adnunk ugyanakkor, mely hihető, és alá is tudjuk támasztani: például ha azt mondjuk, hogy rendszeresen futunk versenyeken, akkor megkérdezhetik tőlünk azt, hogy mennyi ideig szoktunk futni és hol. Soha ne füllentsünk ilyen helyzetekben, az ugyanis visszaüthet. A hobbiról szóló kérdés nem egy teszt kérdés, az interjúztató azt szeretné elérni, ha kicsit jobban megnyílnánk, és meg tudna minket ismerni, ám érdemes biztonsági játékot játszani, és nem túl hihetetlen hobbikat, szabadidős tevékenységeket bemondani. A legjobb az, ha egy ilyen kérdésre az igazságot válaszoljuk. Hogy hogyan díszítjük fel, és írjuk körül ezt a tevékenységet, az már rajtunk múlik.