A végtelen lehetőségek iparága
Az űripar végtelen lehetőségeket nyit meg a vállalkozások előtt. Támogatási források is rendszeresen elérhetők a szektorban érdekelt piaci szereplők számára.
A szabadság kiadása a munkáltató joga és kötelessége, annak időpontját a munkáltató állapítja meg a munkavállaló meghallgatását követően. Ettől a szabálytól a munkavállaló előnyére el lehet térni, és gyakori eset, hogy a dolgozók maguk dönthetik el, egymással egyeztetve, hogy mikor „mennek” szabadságra. Évente 7 munkanap szabadságot – legfeljebb két részletben – a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni, kivétel ez alól a munkaviszony első három hónapja (még akkor is, ha nincs próbaidő kikötve).
Főszabályként a szabadságot az esedékesség évében kell kiadni, kivételt képez azon munkavállalók esete, akiknek a munkaviszonya október 1-jén vagy azt követően kezdődött, ilyenkor ugyanis a munkáltató az esedékességet követő év, tehát 2015. március 31-éig is kiadhatja a szabadságot – írja az Adózóna. A szabadságot úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól.
Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot. Arra is lehetőség van a felek naptári évre kötött megállapodása alapján, hogy a munkáltató az életkor alapján járó pótszabadságot az esedékesség évét követő év végéig, azaz 2015. december 31. napjáig adja ki.
Ha kollektív szerződés lehetővé teszi, a szabadság egynegyedét a munkáltató legkésőbb 2015. március 31-éig is kiadhatja. Ehhez szintén szükséges a kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működést közvetlenül és súlyosan érintő ok.
Arra az esetre, ha a munkavállalónak maradna ki nem adott szabadsága 2014. december 31. napjáig, az nem vész el, még akkor sem, ha 2015-ben, vagy 2016-ban sem adja ki a munkáltató. A munkavállaló ugyanis visszamenőleg hároméves elévülési időn belül érvényesítheti szabadságmegváltás iránti igényét. Lényeges továbbá, hogy a ki nem adott szabadságot pénzben megváltani kizárólag a munkaviszony megszűnésekor lehetséges (az esetleges visszaélések elkerülése érdekében).
Ha a munkavállaló nem kéri a szabadság kiadását, a munkáltató akkor is köteles kiadni.
További részleteket itt lehet olvasni.
