Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Két fiatal építész, Simon Becker és Andreas Rauch akkorára (gyakorlatilag konténerméretűre) tervezte a miniházat, hogy közúton még éppen szállítható és daruval felemelhető legyen. Ott állítanák fel, ahol a nagyvárosban a legtöbb hely van: a tetőkön. Egyelőre keresik a partnereket, és a legtöbb reményt a parkolóházak felső szintjéhez fűzik, de a Berlinben szép számmal álló panelházak tetejét is szemügyre veszik. Műszakilag nem túl bonyolult a dolog: az alapozás szerepét egyfajta állvány tölti be, azt horgonyozzák a tetőhöz, benne vezetik a kábeleket és a csöveket, ott helyezik el a nagy akkumulátort. A kunyhó természetesen környezetbarát, mert jórészt fából készül, a tetején pedig napelemek vannak.
A legnagyobb gond az építési engedélyek beszerzése, mert a beépítést kerületenként eltérően szabályozzák, és még az is más-más megítélés alá esik, hogy emeletráépítésnek tekintik-e, ezért szigorúbban bírálják-e el a kérelmet. Az előírások szerint a tetőt korláttal kell körbevenni, ha pedig a lakhely túl magasan lenne a tűzoltóknak, akkor a tetőn át nem egy, hanem két kijáratra is szükség van. Becker és Rauch abban bíznak, hogy az első néhány miniház sikere után az ingatlantulajdonosok ráébrednek: minimális költséggel értékessé tehetik a kihasználatlan háztetőket. Kérdés, mennyire értékessé. Kereslet és kínálat híján egyelőre senki sem tudja felmérni, mennyit ér egy házhely egy üres tetőn.
Az üzleti modellel több irányba tekintenek. Meg is lehet majd venni a házat, és a tulajdonosok akár tovább is szállíthatják, ha másik tetőre költöznek. A vállalkozók szerint ez nem lenne túl drága: ezer euróért el lehet vinni a kis lakot az ország másik végébe, egy daru bérlése 500 euró egy napra. Ha pedig a cég állítja fel a házat, akkor lakásként el- vagy bérbe adja majd. Nagy keresletre számítanak ahhoz a tervükhöz, hogy az egyforma házak nemzetközi hálózatába bérletet válthatnak a sokat utazók, akik így bármelyik nagyvárosban a megszokott környezetben lakhatnak. Az ízlésesen dizájnolt lakótér csupán 25 négyzetméternyi, de két embernek épp elég, már csak azért is, mert viszonylag magas. A konyha és a fürdőszoba blokkjának a tetején, galérián van az ágy, más bútorok a falból nyithatók le. Az ágyból, tetőablakon át, látni a csillagokat.
A feltalálók 2016-ban még csak egyet gyártatnak profi vállalatoknál, amelyek egyúttal a mintapéldány szponzorai is. Két év múlva már száz házat terveznek, ha kitart addig a lendület. Ha már harminc házuk állna a tetőkön, azt elegendőnek látnák, hogy hozzálássanak a bérbeadásos modellhez. Némi biztosítékot jelenthet, hogy Berlin központi kerületének egy nagy ingatlankezelő cége is a támogatóik között van. Annyi bizonyos, hogy a házanként valahová 30–70 ezer euró közé belőtt költség és a 10 ezer euróra becsült engedélyezési és szerelési eljárás a belvárosi lakásárakhoz képest igen kedvezőnek tűnik. A nagyvárosi lakáshiányt Becker és Rauch egyelőre nem kívánja miniházakkal megoldani, de legutóbbi interjúikban két szám szerepelt: a német fővárosban évi 17 ezer új lakásra lenne szükség, és legalább 50 ezer tetőn lenne hely kislakásnak.
A miniház 2016 márciusában a legjobb három közé került egy ötletpályázaton, amely a nagyvárosi élet jobbításáról szólt. Ennek nyomán felfigyelt a sajtó és több cég, áprilisban megalakult a startup, pár hónappal később beindult az internetes közösségi pénzgyűjtés, ebből júliusra összejött az első 30 ezer dollár. Az év végére állnia kell az első háznak. Az első néhány tetőéjszaka bérleti díját már kifizették a leglelkesebb érdeklődők.
