Magányos evők klubja

Mintha csak a börtönben, beszélőn ülne az ember: az Ichiran étterembe betérő vendég szűkös, egyszemélyes bokszban, a pincérrel mindössze egy résen kommunikálva fogyaszthatja el az ebédjét. A japán ráment, azaz tésztából készülő sűrű levest felszolgáló ázsiai lánc ugyanis nemcsak attól egyedi, hogy mindössze ezt az egyféle ételt kínálja. Sokkal inkább azért választják a vélhetően többségükben emberkerülő törzsvendégei, mert evés közben nem zavarja őket senki, teljesen egyedül lehetnek. Nemhogy asztaltársaik nincsenek, de még a közelben ülők fecsegése sem szivárog át hozzájuk, sőt a felszolgálóval sem szükséges szót váltaniuk, így teljesen elmerülhetnek az ízekben és a gondolataikban.

A ma már 61 – főleg japán és hongkongi – Ichiran vendéglő valamelyikébe belépve sorszámot kell húzni, majd a kivetítőn felvillanó számmal ellátott bokszban helyet foglalva az áhított rámen erősségét, sűrűségét és az ahhoz kért extrákat papíron, a megfelelő rubrikákat beikszelve lehet kiválasztani. Így például azt, hogy hány gerezd fokhagymát kér valaki a leveshez, milyen mogyoróhagymát óhajt extrának, és mennyire legyen erős a chiliszósz. A pincérnek lényegében csak a keze látszik, miközben elveszi a kitöltött papírt, majd pedig beadja a tányért. Amint az étel megérkezik, lehúzzák a bambuszrolót, így a vendég teljes magányban étkezhet. Ha pedig valaki repetázni szeretne, elég a tálcáját egy fémszenzorra helyezni, hogy ezzel jelezze igényét.

A japán étteremlánc nagyjából egy évtizedes próbálkozás után nemrég megvetette a lábát az USA-ban is. Korábban évről évre felröppentek hírek az amerikai debütálásáról: még George W. Bush ült a Fehér Házban és a Twitteren mindössze 60 ezren tweeteltek naponta, amikor – 2007-ben – először írták a helyi gasztromagazinok: „jön az Ichiran”. Aztán eltelt öt év, és New Yorkban tucatnyi rámenétterem nyílt, mielőtt 2013-ban ismét felröppentek a hírek az Ichiran bejöveteléről. Első amerikai egységét végül 2016 októberében, New York Brooklyn városrészében nyitotta meg a japán lánc, méghozzá óriási gyártórészleggel kiegészítve, amely legalább fél tucat új vendéglőt is képes lesz majd kiszolgálni. Az előrelátó tervezés ugyan optimizmusra utal, ám annyiban azért óvatosak voltak a tulajdonosok, hogy a 82 férőhelyes étterem egyik felében hagyományos, többfős asztalokkal berendezett teret is kialakítottak.

A magányos étkezés nemcsak a nyugalomra vágyó vendégeknek jó, a pörgés az Ichiran alapítóinak is nagy forgalmat hozhat. Effajta étkezőhelyeken az átlagos ebédidő 20 percre csökken, ha pedig az újdonságra rácsodálkozó turistákat nem számoljuk, még ennél is rövidebb lehet. Ebéd közben nemcsak a beszélgetés és a dohányzás, de természetesen a mobiltelefon és más kütyük használata is szigorúan tilos. Ahogyan az Ichiran fogalmaz: „A bokszokban kizárólag a rámenfogyasztás különleges élményére koncentrálhat a vendég.” Ami persze azzal a kellemetlenséggel is jár, hogy az ételt le sem fényképezheti, hogy aztán a fotót megossza a közösségi oldalakon.