Gyükeri Mercédesz
Gyükeri Mercédesz

Európa legnagyobb kézi csomózású szőnyegét készíti a békésszentandrási Art-Kelim. A magyar perzsa első és utolsó fellegvárában jártunk.

Egy vitorlásversenyen is eséllyel indulna az a csapat, amelyik az Országház felsőházi társalgójának új szőnyegét készíti. Pedig a hét nő már nem fiatal, többen már nyugdíjaskorban vannak közülük, de amikor egy sor csomózás után megrántják a szövőszék fésűjét, abban azért ott az erő.

©

A kézicsomózás technikája évszázadok óta nem változott – Békésszentandráson is hosszú évtizedek óta ugyanazok az asszonyok viszik tovább a hagyományát. A hét méter széles szőnyeg készítéséhez heten ülnek egymás mellett, apránként csomózzák a gyapjúfonalat – egy négyzetméterre százezer csomó kerül, vagyis egy sor több mint kétezer csomóból áll. Egy nap hat centi készül el így – akármilyen aprólékos a minta, ez alig több, mint a kék szőnyeg darumadarainak a feje.

Lemaradni pedig nem lehet, hiszen akkor az egész folyamat áll, pedig szorít a határidő: két évük van a feladatra, jövő nyárra el kell készülnie a nagy műnek. A nagyot pedig szó szerint kell érteni: az Országgyűlés felsőházi társalgójának 21,3x7,3 méteres szőnyege Európa legnagyobb kézi csomózású szőnyege is.

„Az előzőt is mi csináltuk még a hatvanas évek végén, de megkopott már, ezért jött a megbízás az Országháztól” – meséli Czuczi Ernő, a békésszentandrási Art-Kelim Kft. ügyvezetője. Büszkén mondja, hogy már sikerült elérnie, az országházi túrákon az idegenvezetők ne csak a Zsolnay pirogránit szobrait említsék a kék társalgóban járva, de azt is, hogy a szőnyeg a békésszentandrásiak munkáját dicséri.

Czuczi Ernő
©

A magyar perzsa hazája

A négyezer lelkes Békés megyei település az utolsó hely Magyarországon, ahol ilyen minőségben készülnek kézzel csomózott szőnyegek, de – meséli Czuczi Ernő – ez volt a hazai perzsa hazája is.

Jövőre lesz száz éve annak, hogy az I. világháború végén letelepedett itt egy erdélyi házaspár. A férj jegyző lett a faluban, közben a nő otthon a szövőszéknél csomózott. Aztán megtanította a csomózást a többi asszonynak is, olyannyira, hogy a két világháború között már három részvénytársaság is űzte ezt az ipart a Szarvas melletti településen.

©

„Az egész faluban mindenki tudott csomózni, szőni: a nőknek ez volt az egyetlen munkalehetőség, közben a férfiak kubikusként dolgoztak. Amikor telente nem volt munkájuk, ők is otthon ültek és segítettek az asszonyoknak” – meséli az Art-Kelim vezetője.

Talán a török hagyományoknak tudható be, talán a magyarok ízlésének, de a szőnyegek iránti kereslet nem csak Békésszentandrás számára jelentett jó üzletet. Háziipari szövetkezetek alakultak a környéken, de a második világháború előtt már a fővárosban is voltak műhelyek.

A virágzó iparágnak a II. világháború tett be: „háború idején az emberek nem vesznek szőnyeget”, meg is szűntek a társaságok. A húszas években felhúzott épületek azonban nem tűntek el, a gépek is épek voltak, és még fonal is maradt, így 1951-ben újraindulhatott a termelés Békésszentandráson. Apránként kezdtek fejlődni, és a következő évtizedekben még a háború előtti virágkort is sikerült túlszárnyalni; a nyolcvanas években a bedolgozókkal együtt már nyolcszáz alkalmazottja volt a Békésszentandrási Szőnyegszövő Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetnek.

A rendszerváltás előtt nagyon nagy szőnyegipar volt Magyarországon: Sopronban, Kőszegen is gyártottak gépi szőnyegeket, de a kézi szőnyegeket sem csak Békésszentandráson csomóztak. Gyulán, Mezőtúron, Szegeden is virágzott az ipar, de ezt a minőséget, a négyzetméterenként százezer csomós sűrűséget sem akkor, sem azóta nem csinálta más – mondja az igazgató.

©

Az irodájában talpunk alatt egy perzsa, amelynek a mély vörös színe mintha semmit sem kopott volna, pedig ez is 1968-ból származik, ahogy az igazgatói iroda bútorai is – mondanunk sem kell, ezeket sokkal jobban megviselte az elmúlt öt évtized.

Ötven év a szövetek között

Czuczi Ernő is abban az időben, a hatvanas évek vége felé kezdett ismerkedni a textiliparral. Pedig eleinte inkább a katonai pálya vonzotta, ez azonban csak gyors kitérő lett az életében: a Textilipari Műszaki Főiskola után Pécsett, a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalatnál kezdett, majd 1976-ban, hirdetésre jelentkezve került a békésszentandrási gyárba. Még nem volt 30, amikor vezetővé nevezték ki – innentől pedig nem volt megállás: ha kellett, Nyugatra ment, hogy vevőt találjon, ha kellett, Keletre, hogy gyártót.

Asszonyok munka előtt - régen
©

Mert a kézzel csomózott szőnyegekre a hetvenes-nyolcvanas években óriási volt a kereslet. „Még nem volt olyan lehetőség az importra, mi pedig alig győztük szállítani: volt Budapesten öt boltunk, de a Domusban, a Szivárványban is árulták a termékeinket. Pedig a perzsa akkor sem volt olcsó: akkor ötszöröse volt egy gépi szőnyeg árának.

Ma persze egészen mások az arányok: egy jobbfajta 2x3 méteres gépi szőnyeget 60 ezer forint körüli áron lehet megvenni, a miénk ebben a méretben másfél millió forint. De amíg a gép megcsinál százat egy nap alatt, nálunk egy ember egy hónap alatt egy négyzetméterrel készül el.”

A külföldi megrendelők is sorban álltak: a Loire-menti kastélyok kikopott szőnyegeit újították meg a békésszentandrási asszonyok, de a windsori kastélyba és a washingtoni Fehér Házba is került innen perzsa. Még Vietnamban is csomózták a szőnyegeket, hogy állni tudják a rohamot – megélni azonban már ekkor sem lehetett ebből, pedig jóval alacsonyabbak voltak még a bérek – hűt le Czuczi Ernő.

©

A megélhetést már a nyolcvanas években is inkább a bérgyártás jelentette. Kapacitás volt, hely is, a szövetkezet pedig akkor az óbudai Lenfonó és Szövőipari Vállalat számára készített szövetet, három műszakban.

A rendszerváltáskor azonban beütött a krach: az orosz piac összeomlásával a magyar textilipar is bedőlt, a kieső bevétel pedig hiányzott, hiszen a kézimunka már a rendszerváltás előtt is veszteséges volt – a bérgyártás pont arra volt jó, hogy ezt kompenzálja a cég.

Keleti konkurencia

Örök élet

A rojtozás előbb kopik el, mint a jó perzsa, mert ha azt megfelelően tartják, hosszú ideig szolgálja a tulajdonosát. A gyapjúba atka sem költözik, és ha gondosan ügyelünk rá, moly sem támadja meg – mondja Czuczi Ernő. Mire kell ügyelni? Például arra, hogy a gyapjúnak levegőznie kell: nem szabad súlyos tárgyat, nagy felületű bútort ráhelyezni, hacsak nincs lába. Egy helyen virágláda került fölé, és bepenészedett, de előfordult ez már nedves porszívó miatt is. A gyapjú ugyanis átereszti a vizet, a padlón rekedt nedvesség viszont nem tud elpárologni. Így tisztításra a kíméletes porszívózás marad, vagy dédanyáink bevált módszere: a poroló.

De a rendszerváltás után nem ez volt az egyetlen csapás: „Akkoriban 27 százalékos kamattal tudtunk hitelt felvenni, ettől aztán fejre állt a szövetkezet. Olyannyira, hogy csődöt kellett jelenteni. Én közben próbáltam vevőt találni, ekkor találkoztam egy olyan magyar emberrel, akinek Németországban volt gyára. A tőle kapott hitellel, a felszámolóbiztostól vettük meg a szövetkezet vagyonát, eszközeit, így alakítottuk egy kft.-vé a szövetkezetet – ez lett az Art-Kelim. De az is kellett, hogy a befektetőnk rengeteg bérmunkát tudott szerezni Németországban.”

Akkoriban varrás segítette a céget, de aztán megint történt valami: olyan szinten kezdtek el emelkedni a bérek, hogy a nyugatiaknak már nem érte meg itt gyártatni, inkább továbbálltak Romániába, Ukrajnába, vagy még Keletebbre, Indiába.

©

A kézi csomózás megmaradt, bár az utóbbi időben többnyire állami megrendelései vannak a cégnek. Évente azért egy-két iparművész, lakberendező megbízza őket perzsa készítésével, de igazán nagy hírverést a parlamenti megbízáson kívül az kapott, amikor a Magyar Nemzeti Bank alapítványai rendeltek 23 millió forint értékben szőnyeget tőlük.

„Nehéz elmagyarázni, hogy mi van az ár mögött: a gyapjú Új-Zélandról érkezik, egy négyzetméter szőnyeg egy ember egy havi munkája, ami a járulékokkal együtt 180 ezer forintba kerül a cégnek. És akkor még nem számoltuk az anyagot, a kiszolgáló személyzetet, a fűtést sem” – sorolja Czuczi Ernő, miért is kerül olyan sokba egy ilyen szőnyeg.

Bérmunka azért máig segíti a fennmaradást, bár a létszám jócskán lecsökkent: ma már alig több mint harmincan dolgoznak az Art-Kelimnél. „Arra azért büszke vagyok, hogy szinte alig volt leépítés. A dolgozók szép lassan nyugdíjba mentek. A csomózók közül is a többség már nyugdíjas” – mutat körbe Czuczi Ernő.

©

Mikor azt kérdezzük tőle, mi történik, ha mindenki elmegy nyugdíjba, azt mondja, leáll a szövőszék, megszűnik a kézművesség, ahogy Németországban is megszűnt a hetvenes években. Csak abban reménykedik, hogy az üzem megy tovább, ha arra van szükség szőnyeget gyártva, ha valami másra, akkor azt.

Egyelőre azonban egy másik probléma megoldásán tűnik sürgősebbnek: ha jövő nyáron elkészül a kék társalgó szőnyege, a 600 kilós perzsát valahogy ki kell vinni az apró öcsödi műhelyből, és valahogy fel kell vinni a Parlament főlépcsőjén is. Azt mindenesetre már megígérte az asszonyoknak, hogy ha a helyére kerül az óriási perzsa, megmutatja majd nekik az Országházban.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Trubek Zsuzsa Gazdaság

Újjáéled-e a letűnt idők ikonikus státusszimbóluma?

Mindannyian biztos egzisztenciáról álmodunk, ám vannak, akik kicsit még tovább nyújtózkodnának: luxuskörülmények között szeretnének élni, környezetükben a gazdagság szimbólumaiként számon tartott tárgyakat kívánják viszontlátni, magukat pedig a luxus minden rétegébe beburkolni. A nagyot (nem csak) álmodók biztos sorrendjének számít az elegáns lakás után a tiszteletet ébresztő luxuslimuzin beszerzése, de vajon mi jön ezután? És hol marad a sokszázezres, milliós perzsaszőnyeg, ami sokáig előkelő helyen állt? Mi van helyette? A magyar piacon kutakodtunk.