Tetemhotel: a búcsú ára

A vendégek fekete autóban érkeznek, nem hagyják el a szobájukat, nem hangoskodnak, majd néhány nappal később diszkréten távoznak. Merthogy halottak. A Jokohamában, egy félreeső helyen lévő Lastel Hotelbe gyakran kopogtatnak be olyanok, akik azt hiszik, a Japánban napközbeni alkalmi légyottokra használt szerelmi fészkek egyikébe lépnek. Ám a tulajdonos, Teramura Hiszajosi egészen más üzletbe vágott bele néhány éve. A szobákat naponta 9–12 ezer jenért (21–28 ezer forintért) olyanok rendelkezésére bocsátja, akik búcsút szeretnének venni frissen elhunyt hozzátartozójuktól, illetve barátjuktól. A gyászolók pár napig egy légtérben lehetnek a koporsóval, de tarthatják a hamvasztásra váró tetemet egy másik helyiségben is. A szolgáltatás egyszerre kínál lehetőséget a gyász bensőséges megélésére, és reagál egy létező keresletre.

Japánban a halottak 99 százalékát elhamvasztják. Ez a világon a legmagasabb arány, és az indokolja, hogy rendkívül kevés a hely a hagyományos temetésre. A 126 milliós országban több mint ötezer krematórium szolgálja ki az igényeket, de a nagyvárosokban kevés van belőlük: a 13 milliós Tokióban például csupán 26 működik. Újakat pedig nagyon nehéz létesíteni, mert senki nem akar ilyen vállalkozást a szomszédjába. Ezért az engedélyeztetési eljárás akár egy évtizedig is elhúzódhat. A kereslet viszont egyre növekszik, hiszen a japán társadalom elöregedése miatt mind többen halnak meg. Az elhunytak száma az ország történetében először 2005-ben haladta meg a születésekét. Tavaly 1,3 millió japán halt meg, ami 35 százalékkal múlja felül az ezredfordulón tapasztaltat, és a jövő még sötétebb. A hivatalos demográfiai előrejelzés szerint 2040-ben már 1,7 millió japán szenderül jobblétre.

A krematóriumok azonban nem tudnak lépést tartani ezzel az ütemmel, és a nagyvárosokban már lassan az egy hetet is eléri a hamvasztásra várakozás ideje. Japánban törvény írja elő – a tetszhalottak érdekében –, hogy az elhunyt testét legkorábban 24 órával a halál beálltának megállapítását követően lehet a lángok közé engedni. Ezt az időt a hagyományok szerint a hozzátartozók otthonában, felravatalozva töltötte a halott, majd másnap elvitték valamelyik krematóriumba. Az utóbbiak túlterheltsége miatti többnapos várakozást látva 2010 táján jöttek létre az első tetemhotelek, japánul itai hoteruk. Terjedésükben nemcsak a piaci igény játszott szerepet, hanem az is, hogy a nagyvárosokban felbomlottak a hagyományos közösségek, ritkábbá, és a kis lakásokban nehezen megoldhatóvá vált a családi gyász. Ráadásul egyre több idős ember hal meg magányosan, tőlük szintén könnyebb a tetemhotelekben búcsút venni.

A szolgáltatás minősége változó. Az oszakai Hotel Relation például a gyászoló hozzátartozók számára lapos tévével felszerelt, modern szállodai szobákat kínál, amelyek egy részében apró oltár is van, valamint egy állvány a koporsó számára. A koporsót bent tarthatják az ottlét ideje alatt, de be is hozhatják egy külön helyiségből, s egyre több közülük hűtött, hogy lassítsa a holttest meginduló bomlását. A tetemhotelekbe a hozzátartozók virágokat, az elhunyt kedves tárgyait is magukkal vihetik, de a ház üzemeltetőjétől is megrendelhetik a díszítést. Egyre több helyen már a teljes gyászszertartásra is befizethetnek, amivel persze az itai hoteruk rontják a hagyományos temetkezési vállalkozók üzletét. Az elhunyttól való búcsú azonban – mint annyi minden más Japánban – rendkívül sokba kerül, a virágokkal, az urnával és a hamvasztással együtt átlagosan 1,2 millió jen (2,8 millió forint) is lehet a teljes költség. Az évi 21 milliárd dollárnak megfelelő japán temetkezési piac új szereplői, a tetemhotelek ugyanezt ötödennyiből is megoldják.