Gondoskodó munkaadó – Adjon-e lakáscélú támogatást a cég a munkavállalóinak?
Kedvező a lehetőség, de alaposan figyelni kell az előírásokra a belső szabályok kialakítására során.
A miniszterelnöki kabinet 2017-ben mintegy 150 millió forint elköltésére kötelezte magát a Facebook és a Google felületein. A pénzből jutott a nemzeti konzultációkra, az Erzsébet-táborokra, az úszó-világbajnokságra és a Soros-terv elleni kommunikációra is. Mindez éppen akkor történt, amikor az Országgyűlés kormánypárti többsége megszigorította a reklámadóról szóló törvényt, hogy hadat üzenjen a közteherviselést megkerülő internetes óriásoknak.
Miközben az adóhivatal tavaly megkezdte a naponta 30 millió forintra rúgó büntetések kiszabását, mert a Facebook és a Google nem tett eleget bejelentkezési és adófizetési kötelezettségének, a kommunikációért felelős Rogán-tárca – a látható hirdetések alapján – tervszerűen vásárolta a közösségi oldal és a böngésző reklámfelületeit.
Őszre már a százmillió forintnál is több adóval tartozók táborába küzdötte fel magát a Facebook és a Google. Az amerikai bázisú, de Írországban bejegyzett két cég mégsem az adó megfizetése, hanem a pereskedés mellett döntött. Érvelésük szerint az a szerződés, amelyet Magyarország és Írország a kettős adóztatás elkerüléséről kötött, feleslegessé teszi, hogy a magyar adóhivatal fennhatósága alá is bekerüljenek.
Az első fokon eljáró két bíró ezzel oly mértékben egyetértett, hogy egyenesen a reklámadóról szóló törvény megsemmisítését indítványozta az Alkotmánybíróságnál. Meglátásuk szerint a jogszabály inkriminált passzusai nemzetközi szerződésbe, a kettős adóztatás elkerülését célzó megállapodásba ütköznek.
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor – döntően formai okok miatt – elutasította a megkeresést. A két multi ugyanis nem a reklámadót kifogásolta, hanem azt, hogy be kell jelentkeznie a törvény hatálya alá, illetve azt, hogy a mulasztást szankcionálják. Márpedig – érvel a testület – ezek az intézkedések csupán azt szolgálják, hogy a külföldi adóalanyok is azonos módon tegyenek eleget kötelezettségüknek, mint a magyarok, amelyek automatikusan bekerülnek az adóhivatal nyilvántartásába.
Biztonsági őr Davosban a Google fülkéje előtt. Önvédelem
AFP / Fabrice Coffrini
Tollat ragadott az ügyben a nemzetgazdasági miniszter is, amikor arról értesült, hogy az Alkotmánybíróság is ítéletet mond a reklámadóról. Arra hívta fel a taláros testület tagjainak figyelmét, hogy a digitális vállalkozásokkal szemben nem tudják érvényesíteni az arányos közteherviselés elvét, mert fizikailag nem települnek le az országban. Varga Mihály mindenesetre nem örülhetett az Alkotmánybíróság állásfoglalásának, jóllehet a bírói testület magát a törvényt életben tartotta. Míg ugyanis a miniszter a reklámadó forgalmi típusú adó jellegével magyarázta, miért nem terjed ki a két ország megállapodása a reklámadóra, az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az egyenlő elbánás elvét nemcsak a jövedelemadókkal, hanem valamennyi adónemmel és az azokhoz fűződő kötelezettségekkel, így a reklámadóval kapcsolatban is be kell tartani. Utóbbiból az következik, hogy a Google és a Facebook írországi cége Magyarországon sem vethető olyan kötelezettség alá, amely megterhelőbb, mint Írországban.
Márpedig a magyarországi adófizetési kötelezettség jóval megterhelőbb, a különbség milliárdos nagyságrendű. A reklámpiac bevétele 2017-ben 240 milliárd forint volt, ennek nagyjából a harmadát, 76,5 milliárdot az interneten közzétett hirdetések adták. Becslések szerint a fele folyhat be a két óriáshoz. Ennek a nettó, azaz áfát nem tartalmazó része a 7,5 százalékos reklámadó alapja. Ehhez hozzájönne a szintén a forgalom után fizetendő iparűzési adó, valamint a – nemzetközi összevetésben amúgy alacsony – 9 százalékos társasági adó, amelyet a profit után kell leróni. Vagyis ha Magyarországon adóznának, akkor a teljes forgalom mintegy 10 százaléka elillanna, holott Írországban az ottani adóhivatallal kötött egyezség alapján minimális az adóteher.
Ezekkel a dilemmákkal egész Európa küszködik. Az Európai Bizottság március közepén készítette elő azt a javaslatot, amely alapján a globálisan legalább 750 millió euró bevételű, az unióban legalább 50 millió eurós forgalmú információtechnológiai vállalatoknak egységesen 3 százalékos adót kellene fizetniük az éves forgalmuk után. A javaslatot a tagállamok kormányainak és az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia, de még így is csak ideiglenes intézkedésnek szánják – addig, amíg nem találnak jobb megoldást a digitális cégek adóztatására.
Kérdés, hogy az adózásban is különutas Orbán-kormány mennyire hajlik az uniós egyezségre. Korábban már elutasította az adóalap EU-szintű harmonizációját, és a társasági adót is annak ellenére vitte 10 százalék alá, hogy az már necces, mert adóoptimalizálásra ösztönzően alacsony kulcsnak számít. Ami pedig a technológiai cégek megítélését illeti, a magyar hatóságok eddig sem voltak következetesek. Egyrészt üzeneteik célba juttatására felhasználják a Google és a Facebook felületét, másrészt irdatlan adócsalóknak minősítették, sőt diszkriminálták őket. Mert miközben az amerikai cégeket pellengérre állították, például az immár Magyarországon is terjeszkedő orosz keresőről, a Yandexről szó sem esik. Ennek az orosz cégnek a forgalomfigyelő mérőkódja szerepelt a magyarországi nemzeti konzultáció online verzióján, korábban pedig kiderült, hogy a Yandex adatokat oszt meg az orosz titkosszolgálattal.
A Facebook új londoni központjában. Elkerülő hadművelet
AFP / Daniel Leal-Olivas
Bár az amerikai óriások is információs kincsesbányának számítanak az ottani hatalom számára, az Egyesült Államokban legalább van nyilvántartás arról, hogy az egyes cégek mennyit költenek a kormányzat befolyásolására. A Facebook és a Google 2017-ben csaknem 30 millió dollárt fordított lobbizásra. Idehaza ilyen információ nem érhető el. Így marad a találgatás, főleg, ha azt lehet tapasztalni, hogy a Facebook egyik pillanatról a másikra szívességet tesz annak a kormánynak, amelynek adóhivatalával perben és haragban áll. Lázár János migránsozó bécsi tudósítása annak ellenére visszakerült a közösségi oldalra, hogy tartalmát a Facebook előzőleg rasszistának minősítette. Márpedig csak a Fidesz profitálhat abból, hogy szavazótáborát az áprilisi választások előtt Lázár videója tovább hergelheti. A magyaroknak marad a szégyenkezés és a megszégyenítés, amennyiben Bécsben a helybéliek joggal helyeznek el méltatlankodó üzeneteket az autóikon.
Pedig a Facebook és a Google reklámpiaci tarolása valós versenyjogi aggályokat is felvet, legalábbis szabad médiapiacon. A hirdetési költéseket ugyanis a többi, hagyományos tartalomszolgáltató elől szipkázzák el. A törvényhozók több helyen, például Ausztráliában és újabban Nagy-Britanniában is arra próbálják rávenni az adókerülő technológiai vállalatokat, hogy legalább a helyi sajtót és annak munkatársait támogassák valamilyen pénzügyi alapon keresztül. Ezt a megoldást azonban az internetes cégek nem nagyon kedvelik.
A Facebook egyelőre azzal hitegeti a világot, hogy egyes országokban helyi vállalatok alapítására készül, így tehát bejelentkezik a helyi adók hatálya alá. A Google viszont éppen egy bulletin kiadását teszteli az Egyesült Államok két városában, ahol az adott felületen bárki megoszthatja a helyi híreket, az eltűnt cicától a beszakadt aszfaltig bármilyen sztorival előállhat. Az Orbán-kormánynak azonban valószínűleg nem szempont a médiafinanszírozás, hiszen irányított hirdetési kampányaival annyira tökéletesen megoldja azt, hogy Mészáros Lőrinc vidéki lapjait már ingyen is érdemes kiadni az április 8-ai választást megelőző és követő napokban. A Facebook és a Google adóhivatali csatája pedig – amúgy nagyon helyesen – a bíróságra marad, amely a Fővárosi Törvényszék tájékoztatása szerint hamarosan ítéletet hirdet.
A cikk a HVG 2018/12. számában jelent meg.
