A hívó fél

A kuponos privatizáció idején alapozta meg a vagyonát a régió leggazdagabb üzletemberének számító Petr Kellner, a norvég Telenor kelet-közép-európai érdekeltségeinek újdonsült tulajdonosa.

A hívó fél

Kettős identitású a PPF nevű befektetési társaság, amely a norvég Telenortól 2,8 milliárd euróért megvásárolta a magyar, a bolgár, a montenegrói és a szerb mobilszolgáltatói érdekeltségét. Azt viszont biztosan lehet tudni, hogy a részvények 99 százalékát az 53 éves Petr Kellner birtokolja. Aki nem feltétlenül adózási megfontolásokból, inkább biztonsági okokból döntött úgy még a kilencvenes években, hogy a harmadmagával alapított társaságot Hollandiában jegyezteti be, de Prágából irányítják. Az elhatározását azzal indokolta, hogy a rendszerváltás utáni vadkapitalizmus idején jobbnak látta, ha kipróbált, a befektetők érdekeit védő vállalkozói környezetet választ a cég székhelyéül.

A fogyasztási hitelezés mellett a pénzügyi szektorban, valamint az ingatlanpiacon is érdekelt PPF üzleti tevékenységének fókusza megmaradt Kelet-Európában. A társaságnak vannak érdekeltségei a kelet-közép-európai térség legtöbb államában, Oroszországban, néhány egykori szovjet tagköztársaságban, de Kínában és az USA-ban is. A távközlési piacra a cég négy éve a szlovák mobilpiacon is érdekelt O2 vezető cseh telefontársaság felvásárlásával lépett be. Kellner jóval gazdagabb, mint Mészáros Lőrinc, aki állítólag szemet vetett a magyar Telenor-érdekeltségre. A vállalatbirodalmának mérleg szerinti vagyona 35 milliárd euró. Kellner az idén első ízben bekerült a világ száz leggazdagabbja közé a Forbes amerikai gazdasági magazin listáján. A 15,9 milliárd dolláros vagyona összesítésben a 88., a kelet-közép-európai régióban viszont az első helyre elegendő.

A nyilvánosságot következetesen kerülő, interjút tervezetten, legfeljebb kétévente a legnagyobb példányszámú cseh napilapnak, a Mlada fronta dnesnak adó milliárdos már jó ideje a legtehetősebb a régióban. A már fiatalon a gazdaság iránt érdeklődő Kellner is azok közé tartozott, akik éltek az 1989-es bársonyos forradalom utáni üzleti lehetőségekkel. A cseh–német határhoz közeli kisvárosban, Ceská Lípában született, és 1986-ban a Prágai Közgazdaság-tudományi Egyetem ipargazdasági szakán végzett. Először az egyik külkereskedelmi vállalatnál helyezkedett el, majd egy kis kitérőt tett a filmiparba a nagy múltú Barrandov Stúdió gyártásvezetőjeként. Aztán visszatért a kereskedelemhez egy másik, a Ricoh márkájú fénymásolók importjával foglalkozó külkervállalatnál.

A rendszerváltás idején összehozta a sors két vele hasonló korú és szintén vállalkozó szellemű fiatalemberrel, akikkel 1991 szeptemberében, alig néhány hónappal a csehszlovák kuponos privatizáció első hullámának az indulása után Teplicében hozták létre a První privatizacni fond (Első privatizációs alap, PPF) elnevezésű befektetési társaságukat. Az akkoriban százával alakult hasonló vállalkozásokkal versengve Kellnerék is a lakosság által minimális térítés ellenében kiváltott kuponok felvásárlására törekedtek.

Pénzük azonban nem volt, ám kapcsolatuk annál inkább. Sikerült is a teplicei Sklo Uniontól, a legnagyobb csehszlovák üvegipari állami vállalattól 40 millió korona hitelt kijárniuk, amiből lendületes kampányt indítottak a kuponokért. Akciójukkal az első, majd a már Csehszlovákia felbomlása után, 1993 októberében kezdődött második körben megszerzett kuponok révén a PPF az egyik legnagyobb befektetési alap lett. A privatizálásra kijelölt közepes és nagyvállalatokból a legígéretesebbeket mazsolázták ki, és mintegy 200 cégben ötmilliárd korona értékű részvényt jegyeztek le.

Kellner és társai vezetése alatt a PPF hamarosan általános pénzügyi szolgáltatóvá nőtte ki magát, az akkori cseh miniszterelnök Václav Klaus vezette jobbközép kormányhoz fűződő kiváló politikai kapcsolatokkal. Kellnerék első igazi nagy fogása a cseh állami biztosító, a Ceská pojistovna megszerzése volt: az első fázisban, 1995-ben 20 százalékot vettek meg, majd a Klaus akkori pénzügyminiszterének, Ivan Kocárníknak a közreműködésével elindított bonyolult üzleti tranzakciók végén 2001-ben már az egész társaság a tulajdonukba került.

Az időközben két üzlettársát kivásárló Kellner a Home Credit céggel a fogyasztási hitelezésre is rástartolt. Az orosz piacon a kilencvenes években többször is próbálkozott, ám sorra kudarcot vallott. A nagy veszteségek után mára sikerült a biztosítói és a bankszektorban, illetve az ingatlanpiacon is megvetnie a lábát. Egy időben Kellnernek a Generalival is volt vegyesvállalata, s tagja volt az olasz biztosító igazgatótanácsának. A legnagyobb sikert azonban a kínai piacon aratta, ahol a Home Credit 86 ezer embert foglalkoztat, 312 városban van jelen, s az egyetlen teljes egészében külföldi tulajdonú cég, amely a kínai jegybanktól lakossági fogyasztási hitelezésre jogosítványt kapott.

Kellner második feleségével, négy gyermekének anyjával közösen alapítványt indított, amely többek között a hátrányos helyzetű gyermekeknek hozott létre bentlakásos iskolát. Emellett ösztöndíjat nyújt cseh diákok külföldi tanulmányaihoz. Támogat színházakat, a nyári Shakespeare-fesztivált, neki köszönhető a neves fotóművész, Josef Sudek műtermének a felújítása. Kellner mindent elkövet azért, hogy róla és a családjáról ne készíthessenek fényképet. Ezt a szabályt, ha akaratlanul is, de ő szegte meg. Nemrég lekapták, amint örül, hogy tehetséges lovas lánya, Anna kupagyőzelmet arat. A többi gyermekéről azonban még soha nem jelent meg fotó.

A Csehországban és külföldön is számtalan ingatlannal rendelkező – ideje nagy részében elegáns, Prága melletti villájában élő – Kellner Václav Klausnak is pénzügyi segítséget nyújtott az általa létrehozott prágai elemzőintézet helyszínéül szolgáló ingatlan megvásárlásában. Amikor a szemére vetették, hogy jótékonykodását a Klaus politikájával való azonosulás vezette, azzal vágott vissza: az exállamfő nézeteinek talán több mint a felével tud egyetérteni. Hozzátette, jó ügyet, kötődjön az Klaushoz vagy elődjéhez, Václav Havelhez, kötelességének érez támogatni. Politikai kapcsolatainak kényességére jellemző, hogy óriási port kavart 2014-ben, amikor a Kellner cége által bérelt repülőgéppel utazott vissza kínai látogatásáról Milos Zeman cseh államfő, azzal az indokkal, hogy így hamarabb érhetett haza.

A cikk a HVG 2018/13. számában jelent meg.