Ha úgy akar valaki boltot nyitni, hogy a helyszínválasztásával mindenki mást meglep, keresve sem találhatna jobb pontot a Besence utca szélénél. Közvetlenül a Mohu hulladékudvara mellett, egy sarokra Pestszentlőrinc és Kispest utolsó lakóházaitól, egy olyan részen, amit még mi, a környék közeli részén élők is csak akkor szoktunk a szemünk sarkából látni, amikor az M5-ös autópálya vagy a Nagykőrösi út felé kell átmennünk. Ezt a helyen választotta ki az orosz Mere, hogy megnyissa az első magyarországi boltját.
A Szvetofor-csoport november elején erősítette meg a boltnyitás tervét, ekkor derült ki az is, hogy az üzlet neve nem a Kelet-Európában jobban ismert, a magyar közbeszédben nem igazán elterjedt Mere, nem is a nyugatabbra használt My Price, hanem Basket Plusz. A nyitásig szerencsére ezt már kijavították Basket Plusra – az eredeti verziótól mindenkinek tikkelni kezdhetett a szeme, aki egy kicsit is érzékeny az idegen szavak magyar átírására, de persze egy szuperolcsó fapadosnak hirdetett üzletláncba az ember nem azért megy, hogy A magyar helyesírás szabályai legfrissebb kiadását keresse díszkötésben.
Reviczky Zsolt
Az első napon mindenesetre, úgy tűnik, a vevőket nem riasztotta el a távolság, az üzlet parkolója teli volt a délután kellős közepén is, amikor egy fotós kolléga társaságában odamentem megnézni, milyen is a bolt. Pedig a helyszínválasztásban volt egy jókora adat kockázat, a Basket Plusba ugyanis tényleg csak az fog eljutni, aki nagyon céltudatosan, direkt oda akar menni.
Jó egy kilométerre onnan van egy Lidl–Aldi-páros, ahová sokan járnak napi szinten, az autópálya túloldalán az IKEA–Auchan–Decathlon-trió, a Besence utca a kettő közti senki földje, ahová akkor érdemes menni, ha tele akarjuk tömni a csomagtartót. Aki hirtelen rájön, hogy elfelejtett venni egy kiló kenyeret vacsorára, az nem valószínű, hogy ide ugrana be, csak ha nagyon-nagyon árérzékeny.
Reviczky Zsolt
Akinek viszont az az elsődleges szempont, hogy minél olcsóbban tudjon bevásárolni, annak tetszhet, amilyen árakat lát. Ezt úgy érték el, hogy aki benéz, gyakorlatilag egy raktárban érezheti magát.
Ez nem bug, hanem feature, a Mere üzleti modellje az, hogy minden elképzelhető cicomán spórolva kínálja az áruit, mintha egy raktár polcairól szedhetnék le azokat a vevők.
Az üzlet nagyjából maga a raktár, oda helyezik el a beérkező árukat, az ottani dolgozók a kipakoláson kívül akkor rendezkednek a bevásárlótéren, amikor kézmagasságból elfogy egy-egy olyan termék, amelyből több méter magasan még akad a polcokon.
A raktárhangulat ellenére egyébként könnyű eligazodni, és pakolni is lehet – egy ponton azért a bevásárlókocsim összeakad a mellettem vásárlóéval, együtt hátratolatunk, és megegyezünk abban, hogy ha azt a sor raklapot tíz centivel arrébb tették volna, máris elférne egymás mellett két vevő.
De a cég saját magán is spórol, például most még nincs biztonsági személyzet.
Összesen egyébként nagyjából tucatnyi dolgozót foglalkoztat maga a bolt, rajtuk kívül a vállalat irodai dolgozói és az IT-s stáb is aktív. Ahogy az ottaniak elmondták, ha nagyobb lesz később a forgalom, lehet több alkalmazott is.
Reviczky Zsolt
A spórolás megteszi a hatását, több vevő is arról beszélgetett bent, hogy az árak elég jók másokhoz képest. Találhattunk ott kétliteres almalevet 643 forintért, darált sertéshúst kilónként alig egy ezres fölött, csirkecombot 800 forint alatt, egy kiló rizst 519 forintért, 400 grammos száraztésztát 348-ért. Ezek az árak megfelelnek, vagy akár alatta vannak a diszkontok legalacsonyabb árainak. Amint az üzletvezető elmondta: az a szabály, hogy minimum 20 százalékkal olcsóbban kell kínálni az árukat, mint a környék más boltjaiban.
A méz feliratán – származási hely: EU, és nem EU-országok – annyira nem csodálkozom, azt pedig betudom az elrendezés furcsaságának, hogy ember magasságú méretben láthatunk egymásra pakolva olyan koccintós borokat (két liter 839 forint), amelyet bármely más bolt a legalsó polcon rejtett volna el. Az élelmiszereken kívül az tűnik még fel, hogy kimondottan nagy a felhozatal tisztítószerekből, hiszen ebben az esetben a lejárati dátumok tartása nem jelent nagy kihívást.
Az is biztos, hogy a Mere itteni boltjába nem az fog járni, aki az egészséges táplálkozás apostolává szeretne válni. A kínálat nagyon komoly részét különféle szószok teszik ki (általában a kilónkénti 800-900 forintos árkategóriában, jó nagy kiszerelésekben), sok az édesség is – érdekes módon a decemberi ünnepek közeledésére egy kupacnyi szaloncukor utal csak. Zöldséget, gyümölcsöt, pékárut viszont nem érdemes itt keresni; ezzel a helyzettel találkoztak a kollégák már tavaly is, amikor a Mere romániai boltjába látogattak el.
Annak a nagyváradi látogatásnak az egyik legérdekesebb tapasztalatát én is megélem most Budapesten: nem szól zene. Persze csönd nincs, mert sok az ember, de ilyenkor, decemberben, amikor egy átlagos boltlátogatás mellékhatásaként szidhatjuk az All I Want for Christmas Is You teljes szerzői, előadói és producerstábját, majd könyöröghetünk a sorsnak, hogy ha már muszáj dallamtapadásnak lennie, legalább ne valami elviselhetetlen gagyi legyen az (vagy az én tűrőképességem rosszabb sokkal, mint másoké), még jó is tud lenni a raktárérzés.
Reviczky Zsolt
Ami az üzleti ügyeket illeti, a Mere sok szempontból maga a rejtély. A tulajdonosa miatt is – Szergej Schneider egy rejtőzködő milliárdos, akiről annyit lehet tudni, hogy a Forbes szerint 1,4 milliárd dollár birtokosa, és hogy miután kitört a háború, szerzett egy budapesti lakcímet egy egyszobás erzsébetvárosi lakásban. De az is a furcsaságok sorát gyarapította, hogy korábban sok ígéret ellenére sem tudtak elindulni. Erről annak idején a Telex írta azt, hogy egy Magyarországon szokatlan üzleti modell miatt csúszott a nyitás: eredetileg az lehetett a portál szerint a terv, hogy egyszerre több boltot nyitnak meg, és az maradhatott volna talpon, amely három hónap próbaidő után nyereséges. Ennek a kockázatát viszont nem vállalták a projektcégek. És végül egyetlen bolt nyílt meg – igaz, mint kérdésemre a vállalatcsoport román, szerb, bosnyák, görög, valamint most már magyar üzleteit felügyelő Mile Petrov elmondta, már jövőre 12-15 boltot szeretnének Magyarországon, hosszabb távon pedig akár ötvennél is többet.
A sajtón több cég neve is átfutott, mint amely a boltokért felelős lehet, végül a blokkon az a név szerepel, amely már az első hírekben is ott volt: ez a TS Retail Kft. üzlete. Ez a cég a szerbiai Hung Trade 100 százalékos tulajdonában áll – emiatt állítják a cégnél azt, hogy ők nem is orosz, hanem szerb hátterű vállalat, az pedig már más kérdés, hogy a Hung Trade tulajdonosi körében olyan nevek bukkannak fel, amelyek a Szvetofornál is láthatók.
Reviczky Zsolt
Egy nemzetközi kelet-európai együttműködésre szükség is volt már a nyitás után, ugyanis a pénztárgépek mögötti informatikai rendszer leállt, jó másfél órán át kellett egy magyar, egy litván és egy orosz csapatnak együtt dolgoznia, hogy lehessen fizetni. Pedig az előző két napon, amikor elpróbálták a nyitást, minden rendben ment – panaszolták a bolt dolgozói.
Nagy kérdés volt az is, hogyan kaphattak engedélyt, hiszen a plázastop szabályai szerint 400 négyzetméternél nagyobb üzlet csak külön engedéllyel nyílhat. Potyondi László, a vállalatot képviselő jogász azt mondta a HVG-nek: igazolni tudták, hogy
a környéknek nagy szüksége van ránk, jó hatással vagyunk a környezetre.
Ez bármilyen furcsa megfogalmazásnak tűnjön elsőre annak, aki nem napi szinten olvasgatja a kiskereskedelmi szabályokat, valójában a plázastopról szóló jog idézete, tényleg erre hivatkozva lehet megkapni 400 négyzetméter fölött a nyitáshoz szükséges papírokat.
