A versenyképesség fokozása szempontjából minden ország számára kulcsfontosságú a termelékenység javítása. És bár kedvező esetben a növekvő bérek hatékonyabb termelékenységgel párosulnak, a most megjelent Eurostat-adatok azt mutatják, hogy nem csak az uniós átlagmutató gyenge, a régión belül Magyarország sem áll túl jól.
A rövid távú, negyedéves adatok szerint Magyarországon évek óta stagnál az egy főre vetített termelékenység.
Ez lényegében azt jelenti, hogy 2023-ban óta minden méréskor mindössze 13-14 százalékkal haladja meg a 2015-ös szintet. Szlovákia sem áll sokkal jobban, a múlt év végén 14 százalékos pluszban volt ezen az időtávon, ott annyival kedvezőbb a helyzet, hogy emelkedő trend jellemzi az ország gazdaságát.
A régióból kilóg Lengyelország: a múlt év utolsó negyedévében 32 százalékkal volt a 2015-ös átlag felett, ami elmarad a 37 százalékos többletről szóló román adattól, de fokozatosan javul a lengyel mutató. Ezzel ellentétben Románia hektikusabban teljesít.
A hosszabb távú, teljes évekre vonatkozó adatok közül 2024-esek a legfrissebbek, de itt is jól látható, hogy eltérő tempót diktálnak a különböző régiós országok. A járvány minden országban jelentős visszaesést okozott, de előtte és utána is lendületesebb teljesítményt nyújtott Lengyelország és Románia, valamint Bulgária. Magyarország ebben az összevetésben is stagnálást ért el 2020 óta. A 2024-es magyar eredmény lényegében megegyezik a csehekével és a szlovákokéval.
Miért fontos?
Mellár Tamás közgazdász, ellenzéki képviselő, volt KSH-elnök a HVG-n pár napja megjelent elemzésében többek között azt írta, hogy a reálkeresetek növekedési ütemének meg kell egyeznie a munka termelékenységének növekedési ütemével. A mindennapi életben ez az összefüggés sohasem teljesül pontosan, de a hosszú távú tendenciát nézve a két tényező növekedési dinamikája nem térhet el nagyon egymástól. Ellenkező esetben ugyanis, ha a bérek nagyon elszaladnak a reálteljesítményektől, akkor nem lesz áru- és szolgáltatásfedezetük, ami a fogyasztói árak növekedéséhez vezet.
https://hvg.hu/360/20260224_mellar-tamas-realkereset-gdp-es-termelekenyseg
A szakember az 1996 és 2024 közötti adatok alapján arra jutott, hogy a 2010–2024 közötti gazdaságpolitika a foglalkoztatás növelését kiemelt prioritásként kezelte, sok esetben kormányzati eszközökkel úgy teremtett új munkahelyeket, hogy nem volt tekintettel a megtérülés üzleti szempontjaira. A foglalkoztatási ráta emelése érdekében olyan munkahelyek létrehozását támogatta, ahol a termelékenység alatta maradt a kifizetett béreknek.
Zsiday Viktor a közelmúltban visszavonult befektetési szakember február elején közzétett blogbejegyzésében szintén foglalkozott a termelékenység alakulásával.
A magyar gazdaság elmúlt 3 éves vesszőfutásának három (plusz egy) fő okát látom: a legfontosabb a kiszámíthatatlan állami beavatkozás, a piaci mechanizmusok kiiktatása, a versenyszféra zsugorodása a mutyiszféra előretörése mellett – és ez nem csak az elmúlt 3 évben hat, hanem ez a fő oka annak, hogy 10-15 éve alig van termelékenységnövekedés idehaza. Ha az államhoz törleszkedés, korrupció, pályázatírás, kedvezményes állami programok vadászata helyett előtérbe kerül a nagybetűs piac, és arra kell optimalizálniuk a magyar vállalkozóknak, akkor máris kiiktattuk a legnagyobb akadályt.
– írta egyebek mellett Zsiday. Ő úgy látja, hogy semmi akadálya nincs annak, hogy 2027-35 között éves 3 százalékkal nőjön az ország. Szerinte ehhez „csak” annyit kell tenni, hogy vissza kell hozni a normális piaci mechanizmusokat, ki kell békülni az EU-val, mélyebben integrálódva, az eurozónához is csatlakozva. „Nem kell hozzá harmadik út, magyar gógyi, unortodox okoskodás, csupán normális, kiszámítható, európai viselkedés. A szükséges lépéseket bármely magyar közgazdaságtudományi egyetem jobb képességű mesterszakos hallgatói össze tudják rakni, Nobel-díjra nincs szükség hozzá. Ha már ez az alapszint megy, akkor majd utána pedig elkezdhetünk gondolkodni azon, hogyan emelkedhetünk ki a régióban” – tette hozzá.
A témát Kozák Ákos, az Egyensúly Intézet vezetője is érintette a múlt év végén a Népszavának adott interjújában:
A magyar reál munkatermelékenység egy főre vetítve harminc év alatt, azaz 1995-höz képest 63 százalékkal emelkedett máig. Ez mondhatni szép adat. Igen ám, de Csehország esetében a fejlődés 76, Szlovákiában 124, Lengyelországban pedig 156 százalék. És ez így már problémának nevezhető mutató.
Beszélt arról is, hogy önmagában a magyar gazdaság nem tud dinamikus pályára állni, ha csak az említett gyenge termelékenységet növeli. A folyamat megfordításához szerinte új meg kell szerezni az uniós forrásokat. Kozák Ákos úgy véli, ha beérkeznek a szóban forgó források, akkor lesz esély arra, hogy Lengyelországot behozzuk, kövessük. Ehhez már nem elég a 2-3 százalékos növekedés, 5 százalék körülit kell produkálni.
Hozzátette:
Ausztriát, meg a hasonló szintű országokat jobb, ha elfelejtjük, Számunkra a célkeresztben már Lengyelországhoz való felzárkózásnak kell lennie.
