A Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő nem éppen könnyű olvasmány. A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala(SZTNH) közlönye iparjogvédelmi közleményeket és ábrákat tesz közzé immár 130 éve.A kiadványból mintegy 30 évfolyamában 24-24 szám jelent meg évente, egy-egy szám nem ritkán 4-500 oldalas.
Pirityi László számára ez nem újdonság, inkább a pályafutása egyfajta jelzőbójáinak tekinti, hogy több szabadalma is megtalálható bennük. Olyan címeken, minthogy „Fázisváltó anyagot tartalmazó, hőszigetelő tulajdonságú, többcélú rétegzett termék, különösen csomagolási és építőipari felhasználásra”, vagy „Javított tulajdonságú hőenergia közvetítő berendezés”.
HVG / Veres Viktor
Az országban Pirityi Lászlót személyesen nem ismerik tömegek, de ahol a lakásokban, hivatalokban, üzemekben radiátort használnak, e fűtőtestek mögé évtizedek óta fel-felrakott Solflex hőtükörnek köszönhetően, áttételesen mégis. A hetvenhez közel is aktív, továbbra is kutatómérnök szemléletű üzletember a saját szolgálati szabadalmára építve indította a vállalkozását, immár 32 éve.
A ma Thermofoam Kft. néven működő cég egyik lábát még mindig a különböző hővisszaverő fóliák jelentik, ám a vállalat – a permanens fejlődési ciklusoknak, a tulajdonos állandó bővülési-bővítési szándékának, valamint úgy másfél tucat uniós pályázatnak is köszönhetően – mára más irányba is elköteleződött. A több mint száz főt foglalkoztató, 10 millió eurót meghaladó éves nettó árbevételre képes Thermofoam a nemzetközi piacon is ismert csomagolóeszközeit Felsőpakony határában, a fővárosi agglomeráció peremén gyártja.
HVG / Veres Viktor
A vállalkozásban ma már fontos poszton dolgozik László két fia is. Az idősebb, Dániel már több mint egy évtizede, az ifjabb, Dávid néhány éve dolgozik a Thermofoamban. A gazdasági igazgató Dániel közgazdász, aki a Budapesti Corvinus Egyetemen vállalati pénzügyesként és vállalkozásfejlesztőként tanult, majd a BME-n MBA-n is végzett. Így sokáig el sem tudta volna képzelni, hogy az édesapával dolgozzon. Ma már mosolyog ezen, mert miután mégis csatlakozott, és egy komoly hitel-újratárgyalást sikeresen végigvitt, majd a felsőpakonyi építkezés első ütemének kézben tartása is sikerült, már nem volt kérdés, hogy marad.
Dávid, a Londont is megjárt vegyészmérnök, tavaly szeptemberben csatlakozott hivatalosan a családi vállalathoz. Előtte a BME-n PhD-zett, s mivel a hulladékhasznosítási technológiák szakértője, a csapatban a technológiai területek, illetve a k+f technológiák erősítésével foglalkozik.
Pirityi Dávid, Pirityi László és Pirityi Dániel
HVG / Veres Viktor
A hivatalos cégprofil szerint a családi vállalkozás műanyag csomagolástechnikában utazik, de ez ma már nem teljesen igaz. A műanyag- és a csomagolástechnika határain ugyanis éppolyan határozottan képesek voltak átlépni, mint a termékeik egyes felhasználói, megrendelői. A cégnél is meglepődtek, amikor néhány éve kiderült, hogy az évtizedek óta gyártott hővisszaverő fóliákat a méhészek a kaptárakban használják. Az is megtörtént, hogy a NASA jelentkezett be a cégvezetőnél, hogy küldene-e a számukra két titánfólia közé illeszthető speciális flízt.
Pirityi László olvasatában a műanyagkutatás szépsége a molekulák összekapcsolhatóságában rejlik. Abban, hogy az egyre jobb technológiákkal bele lehet csempészni másfajta molekulákat, s ezek másfajta tulajdonságú anyagokat hoznak létre.
A variálhatóságuk közel végtelen. Így ha az embernek van tapasztalata, akkor ha például hőállóbb tulajdonságú anyagra van szükség, akkor ilyen anyagokat tesz bele a láncba
– magyarázta. Saját magára azonban már régóta inkább üzletemberként tekint.
HVG / Veres Viktor
Azt 32 éve egyáltalán nem lehetett látni, és 15 éve is csak körvonalakban volt sejthető, hogy e szegmensből mára ekkora piac lesz.
Arra, hogy egy műanyagos kutatómérnök vállalkozásból a szigetelőfólia- és a csomagoláspiacon ekkorára lehet nőni, apukám akkor se mert álmodni, holott sosem volt híján a vízióalkotásnak
– meséli Pirityi Dániel.
A vállalkozás – amelyből lassan két évtizede nem vettek ki a tulajdonosok osztalékot, mert azt mindig visszaforgatták a gyorsabb fejlődés és a teremthető lehetőségek biztosítása érdekében – már a kezdettől fogva nyereségesen működött. Ahogyan a rendszerváltást követően fontossá váltak az energiaárak, a lakossági, a vállalati, majd az építőipari figyelem is rákattant az olcsó, praktikus költségcsökkentő megoldásokra – és a hőtükör ennek tökéletesen megfelelt.
HVG / Veres Viktor
A Solflex márka ma is létezik, a kilencvenes évek utolsó harmadára már megjelent a Tüzép-telepeken, a barkácsáruházakban, és a szinte permanens boom egy pontján odáig is eljutott, hogy több közismert márkát is Pirityi László cégének gépsorai gyártották. Az alumíniumfólia időközben aluminizált, fémgőzölt poliészterre cserélődött; néhány fématom vastagságú, mennyiségében gyakorlatilag kimutathatatlan, hőtani hatásában viszont változatlanul az eredeti fémként működő alumíniumtartalommal. Ez az olcsó, praktikus, hozzáférhető kvázi műanyag pedig – egy katalógusnyi variációban – a Thermofoamnak köszönhető.
HVG / Veres Viktor
A fóliapiac növekedése 2005-ig változatlan maradt, de ebben már az is szerepet játszott, hogy a Thermofoam technológiai és funkcionális felhasználási területek alapján, többféle termékfejlesztési irányból is kész termékig jutott. Vastagabb fólia, buborékos műanyagréteg használata, „lélegző” fólia termékcsalád, padlófűtés-fólia, tűzgátlófólia és így tovább – egyik fejlesztés jött a másik után. Menet közben megvették a légpárnásfólia-gyártási technológiát, aztán az alapfóliát, majd maguk kasírozta és gyártottak a megrendelő igényei szerinti kiszerelésre. A technológiai lánc egyre nagyobb részét húzták be a cégbe, ami 2019-ben jutott el a végére:
azóta a granulátumon kívül mindent mi csinálunk, ami ezen a piacon nagy dolognak számít
– magyarázza az alapító tulajdonos. Dávid pedig azt is elárulja, hogy vannak a fiókból elővehető, új termékötleteik. Az egyik csarnokban – egy régi gépet átalakítva – egy teljesen új páraáteresztő, lélegzőfólia-családon dolgoznak, a termék ősszel már a piacon lehet.
HVG / Veres Viktor
Apukám állandóan agyal valamin
– mondja a kisebbik fia, így szerinte „nincs abban semmi meglepő, hogy a k+f a core tevékenységeinken túl is fontos szerepet játszik” a cég életében.
A legutóbbi ilyen határátlépés eredményeként kifejlesztettek egy fázisváltós hőakkumulátor-rendszert. Ami első olvasatban ugyan távol esik a hőtükörgyártástól és a fóliáktól, de László mentalitásának éppenséggel ez az őszinte leképeződése: a hőakku ötlete abból a bosszantó helyzetből született meg, hogy a cégvezető kezdeni akart valamit az üzemben, a gyártás során keletkező, de elillanó hővel.
A légpárnás fólia extrudálási folyamatának fontos részlete, hogy a granulátumot 200-250 Celsius-fokra kell felfűteni, majd azonnal le is hűteni. Mivel ez a hőelszívás a technológiai megoldás része, „csak azt kellett kitalálni, hogyan lehet ebből a hulladékhőből terméket csinálni” – magyarázza Dániel. Először csak az volt a terv, hogy a hármas számú gyártócsarnokot ezzel a hővel fűtik fel. Aztán az ott épített saját szabadalmas hőcserélő rendszer a hűtés lehetőségét is felcsillantotta. Dániel szerint innen már tényleg csak egy lépés volt, hogy az itteni „többlettermelést” be kellene valahogy dobozolni.
Pirityi Dániel
HVG / Veres Viktor
A megoldáshoz végül egy alvállalkozókat, egyetemet, kutatóintézetet és más szakembereket egyberendező konzorciumra és támogatásra is szükség volt. Ami végül egy szállítható hőakkumulátort eredményezett; egy olyan tárolóedényt, ami lényegében olyan, mint egy szifonpatron és amivel a telephelyen képződő hulladékhőt máshol tudják hasznosítani.
Ez a „máshol” pedig a Thermofoam vállalkozói minőségét visszaigazolva: a felsőpakonyi Mesevár óvoda rendszere. Erre az infrastruktúrára igazítottan az üzemi hulladékhővel töltött egy-egy akku képes több napra is biztosítani az intézmény fűtését. A rendszer jól vizsgázott, és a most már a „dobozos termék” kialakításán dolgoznak.
Húsz éve, amikor a Solflex gyártásával a csúcsra jutottak, Pirityi László – előbb kiegészítésként, majd kitörési és tovább fejlődési útvonalként – egy másik termékesíthető megoldást is keresett a fólia mellé. A műszaki habok feldolgozásának cégprofilba illesztésénél akkor látta meg az üzleti lehetőséget, amikor egy nagy elektronikai cég beszerzője megkereste: ajánljon valakit idehaza, aki a pihekönnyű, ellenálló, de nagy térfogatú anyaggal jól dolgozik, mert Angliából kell azt megvásárolnia, ám – éppen a hab tulajdonságai miatt – nagyrészt csak levegőt vesz. Kisvártatva Pirityi maga jelentkezett az ügyfél helyzetének megoldására, aztán épp csak elkezdtek a műszaki habokkal foglalkozni, amikor a technológiai fejlődés és a műszaki eszközök csomagolás igénye az anyagot az ipari szállítások meghatározó csomagoló anyagává tette. A piacon egyre keresettebbé váltak mindazok, akik képesek voltak e különleges anyagok precíziós megmunkálására is.
HVG / Veres Viktor
A Thermofoamnál habokat konvertáltak, csomagolástechnikát tanultak és fejlesztettek, majd, némi hullámvasutazást követően, növekedési pályára álltak és – mint Dávid megfogalmazta: - „bárki számára meglehetősen komolyan veendő tapasztalatunk is van”. Mára odáig jutottak, hogy ez lett a vállalkozás fő profilja, s e szegmensben is a legnagyobbak közé tartozik Magyarországon.
E területen is otthagyja a hosszú távban gondolkodó, műanyagos kéznyomát Pirityi László: miközben az EU-irányelv alapján augusztustól életbe lép az új csomagolási szabályozása (Packaging and Packaging Waste Regulation – PPWR), a Thermofoamnál a gyártási folyamatot úgy tervezték meg, hogy a kívánt 30 százalékos újrahasznosítási rátát már most jelentősen túlteljesítik. Az ipari csomagolásnál használt habok polietilénből készülnek, ami teljes mértékben újrahasznosítható anyag. Ezt a cégnél annyira komolyan veszik, hogy a telephelyen egy kis újrahasznosító üzem is dolgozik, ahol a formára vágások során keletkezett gyártásközi hulladékokat újrahasznosítják. Légpárnás fólia lesz belőle, illetve olyan alapanyag, amit a beszállítóknak eladnak – és akik újra polietilén táblákat gyártanak belőle.
HVG / Veres Viktor
A változó piaci igényekre korán és gyorsan reagálás azonban további utakat is mutatott a Thermofoam számára: a vállalkozás idővonalára, egyelőre egy kis mellékszálra felírta magát a bácsalmási telephelyük, ahol pár éve WPC (Wood Plastic Composit – általánosan a „fahatású” kerítések, kerítéselemekként ismert időjárásálló, UV-álló, kemény műanyag) gyártására rendezkedtek be.
Felsőpakonyban a papírfeldolgozásra és dobozolásra is ráálltak. Amikor az elektronikai és az autóipar elvárásait (főként határidőben és minőségben) nehezítette, hogy gyártott hab és csomagolástechnikai termékekhez a gyakran egyedi méretű papírdobozokat meg tudják-e szerezni időre és megfelelő minőségben a kis szériás gyártóktól, Dániel saját megoldással állt elő.
HVG / Veres Viktor
Összefogott az értékesítési igazgatóval, és meggyőzte az édesapját, hogy – egy számukra ismeretlen területre merészkedve – vegyenek néhány egyszerű gépet, amivel a párszáz darabos saját papírdoboz-igényeiket kielégíthetik. Ma már van egy papírra dedikált gyártócsarnokuk, saját dobozüzemük is. Miután pedig tavaly felvásárolták és a saját rendszerükbe integrálták egy versenytársuk komplex csomagolási üzletágát, a Thermofoam számára ez lett a további növekedést lehetővé tevő terület.
A Pirityi testvérek elmondása szerint az teljesen normális, hogy egy ekkora cégben mindig van megveendő gépsor, gyártósor.
Van egy ”wish listünk„ egész hosszú kívánságsor arról, hogy miket szeretnénk majd megvásárolni
– meséli Dániel. Az utóbbi időben tűnt csak fel, hogy a listán egyre több kínai tétel szerepel. Többször is jártak az utóbbi években Kínában, és most már úgy látják, hogy bizonyos gyártási és technológiai kérdésekre a kínai gépgyártók nemcsak olcsóbb, de jobb, nagyobb termelékenységű, könnyebben üzemben és karbantartható megoldásokat kínálnak.
HVG / Veres Viktor
E szempontokat Dániel szerint azért sem lehet egy legyintéssel elintézni, mert egyre inkább náluk is érezhető, hogy egy nehezebb a munkákra megfelelő embereket találni. Így a Thermofoam is az automatizálás felé kacsintgat: a nagyobb gyártási sebesség és a nagyobb pontosság, a kisebb anyagveszteség, a kevesebb átállási idő kérdésköre piaci racionalitás. Dávid pedig abban is biztos, hogy az AI megjelenésére is készülniük kell.
Aki a mesterséges intelligenciát előbb alkalmazza a termelési feladatokra, az adminisztráció gyorsítására, az jelentős költségmegtakarítást, és így versenyelőnyt fog tudni elérni
– magyarázta.
A cég jövője kapcsán Pirityi László nem aggódik. Pénzügyi kérdésekbe effektív módon már egy ideje nem szól bele, miután „Dániel 10 év után kivívta magának ezt a jogot” – magyarázza, hozzátéve, hogy Dávid pedig a kutatási projektekbe és a műszaki területen dolgozza be magát.
Pirityi László
HVG / Veres Viktor
Úgy látja, hogy a két fia mellett jó csapat áll: a különböző részlegek vezetői pozícióiba tudatosan, szakmai alapon kerestek és építettek fel szakembereket, így a termelés, a műszaki és a sales területek irányítása is a vállalkozás jövője szempontjából megfelelő kezekben van.
Egész eddigi pályafutásom során a hosszú távú célokat helyeztem előtérbe, és stratégiai döntésekkel azt próbáltam meghatározni, hogy milyen irányba menjünk. Az eredmények nagyjából azt mutatják, hogy ha nem is mind, de jelentős részük jó döntés volt.
Elmondása szerint továbbra is élvezi a munkáját, de ha nem muszáj, már nem akarna operatív feladatokkal túl sokat foglalkozni. ”Azt azért szeretném, ha 90 évesen is bejárnék ide” – mondta végül.
Nyitókép: HVG / Veres Viktor
