A színházi szakma talán bízhatott volna valamiben, amikor  Görgey Gábor miniszter úgy határozott: megpályáztatja a Nemzeti Színház igazgatói posztját. Azt gondolhatták, az épület rossz, az akarnok politika emlékműve, de ha a színháziak egyszer majd birtokukba veszik, falait és mozdíthatatlan belső terét nem, de szellemét lassan átformálhatják. Ehhez képest a mostani pályáztatás tulajdonképpen a szakma távollétében zajlik.

Szeptember 30-án éjfélkor lejárt a Nemzeti Színház igazgatói tisztére írt pályázatok beadási határideje. E percben annyit tudni:  Dalos Gábor szakújságíró, Székhelyi József színművész, Jordán Tamás színművész, a Merlin Színház vezetője és Szűcs Miklós a Budapesti Kamaraszínház igazgatója járultak hozzá, hogy nevüket nyilvánosságra hozzák. Schilling Árpádról, a Krétakör színház vezetőjéről saját nyilatkozataiból úgy tudtuk, pályázni akart. A Vámház körúton zálogházat működtető Klapka György, mint lehetséges pályázó neve a sajtóban napvilágot látott.  Márta István pályázata beérkezett. Minthogy többek számára nem volt világos, a határidő a postára adásra, vagy a beérkezésre vonatkozik-e, a minisztérium szerdán elfogadta Röthler Balázs színművész anyagát is.
 
A legszembetűnőbb - ha a névsor így marad - hogy a jelenlegi  magyar színház meghatározó rendezői illetve társulatszervezői, valamint fiatal, maguknak munkájukkal pozíciót követelő alkotói közül nem sokan pályáztak.
Világos volt, az Erzsébet téren a szakmát maga mögött tudó Bálint András nem indul. Babarczy László, Székely Gábor, Zsámbéki Gábor, Ascher Tamás messze távol maradt a Nemzeti környékétől. A Szegedről méltatlanul elűzött és a Nemzeti nyitóelőadását rendező Szikora János sem pályázott.
Ascher, Zsámbéki  - akárcsak Máté Gábor színész-rendező - a Színház című folyóirat e havi számában ki is jelentették, nem érdekli őket sem az épület, sem a magyar színházművészetet és kultúrpolitikát évtizedek óta foglalkoztató Nemzeti-kérdés. Ascher így fogalmazott:"...olyan szorosan rendelődik a politika alá, hogy szakmai célokért nem érdemes belevágni." A Madách Kamarát vezető Mácsai Pál ugyanebben a lapban nyilatkozza:" A 'nemzeti' szép jelző, de nem színházszakmai - ebben a tartományban nem értelmezhető, nincsen jelentése".
A fiatal színházcsinálók, a társulat- és színházvezetésre érett, ám a hivatalos struktúrából kiszoruló rendezők sincsenek a listán. Nem vonzza őket a lehetőség, pedig többen vannak, akik épületet, helyet keresnek és érdemelnének is. Hogy csak azokat említsük, akik harcba szálltak már kőszínházak megszerzéséért: Novák Eszter, Simon Balázs, Bagossy László, Bal József különböző összeállításokban pályáztak itt-ott, de "állandóra" nem fogadja be őket egy város sem. Novák Eszter Székely Gáborral együtt volt kénytelen távozni az Új Színházból, Bal József rövid kecskeméti  igazgatósága alatt generációja legjobbjainak adott munkát, míg a városi "operettforradalom" el nem söpörte.
A Krétakör Színházat vezető Schilling Árpád pályázatáról e pillanatban nem lehet tudni, létezik-e, állítólag az utolsó pillanatban úgy döntött, mégsem adja be. Korábban kijelentette, nincs reménye a sikerre, csak azért pályázna, mert fel akarja hívni a figyelmet színháza tarthatatlan helyzetére. A külföldön ma legmagasabban jegyzett hazai társulatnak nincs itthon állandó, önálló játszóhelye, és a párizsi Bobigny Színház nagyvonalú segítsége nélkül nem tudna működni sem.

Félreértés ne essék, nem akarnám lebecsülni a pályázókat: Székhelyi József megbízható színész és intelligens ember, Szűcs Miklós  jó vezetője a Budapesti Kamarának, Márta István biztos lábakkal áll az Új Színházban és Kapolcson, de igazán jelentős színházcsinálói pálya csak Jordán Tamás mögött áll.

Láthatóan nem sokakat érdekel a Nemzeti Színház. Legalábbis abban a formában nem, ahogy most ez az épület megjeleníti, és talán évtizedekre megmerevíti. Jordánnak - mint ezt a  Magyar Hírlapban elmondta - szándéknyilatkozata van arról, hogy Aschertől Szász Jánoson át Valló Péterig sokan rendeznének egy általa vezetett színházban. Ám a politika által felperzselt területen, amelyre egy 19. századi gondolatot erőltető populista kampány felhúzta a maga vízióját arról, milyen a jövő magyar színháza, kérdés, végül értelmét látják-e majd bármit is csinálni. 

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!