Nagy meglepetést okozott a napokban a hír, hogy a várakozásokkal ellentétben senki sem tiltakozott a Vatikánban Dan Brown amerikai bestsellerszerző Angyalok és démonok című művének filmváltozata ellen. Az ingyenreklám elmaradása ellenére is jól szerepel A da Vinci-kód miatt a könyv- és filmtörténet botrányannaleseiben külön fejezetet kapott krimiíró regényéből adaptált film.

Pedig készítőinek volt miért tartaniuk a botránytól. Három évvel ezelőtt, A da Vinci-kód bemutatásakor Francis Arinze érsek, magas rangú vatikáni hivatalnok úgy nyilatkozott, hogy „azok, akik Krisztust káromolják, és ezt megússzák, kihasználják a keresztények megbocsátását és szeretetét”. A főpap ehhez még azt is hozzáfűzte, hogy „vannak olyan vallások, amelyeknek ha az alapítóját sértegetik, akkor híveik nem maradnak a puszta szavaknál, hanem fájdalmasan világossá teszik álláspontjukat”. A kritikusok sem kímélték A da Vinci-kódot. Cannes-i bemutatóján versenyt hahotáztak, amikor a főszereplő Robert Langdon professzort alakító Tom Hanks a partnernőjére tekintve nagy komolyan bejelentette, hogy ő Jézus Krisztus utolsó élő leszármazottja, majd a Vége felirat után az ítészek szűnni nem akaró pfujolásban törtek ki.

A szerző a film főszereplőjével, Tom Hanksszel © AP

Jóllehet a Vatikánban nem mutatták be az új filmet, a Szentszék hivatalos napilapja, a L'Osservatore Romano ártalmatlan szórakozásként értékelte. Igaz, annyit azért jónak látott hozzátenni, hogy „a szekta kontra egyház örökzöld témájához nyúltak a készítők, ám ezúttal az egyház a jó fiúk oldalán áll”. Persze az is lehet, hogy a látszólag semleges hozzáállást csavaros eszű katolikus marketingstratégák találták ki. Amint azt Velasio De Paolis olasz érsek, gyakorlatilag a Vatikán pénzügyminisztere (a gazdasági ügyekért felelős vatikáni prefektúra elnöke) egy interjúban kifejtette, nagy visszhangot kiváltó bojkottal nyilván csak még több figyelemben részesítették volna az Angyalok és démonokat. Így aztán a filmet eddig egyedül a mélyen vallásos csendes-óceáni Szamoán tiltották be, ahol korábban a melegek jogaiért küzdő, maga is homoszexuális Harvey Milk amerikai politikus életéről készült alkotást sem engedték bemutatni. Igaz, amerikai fundamentalista protestánsok is hőbörögtek egy keveset az új vallási krimi ellen (lásd Fel! Világosodottak! című írásunkat), annak ellenére, hogy egy szó sem esik róluk vagy tanításaikról a
katolikus bíborosok mészárlását ábrázoló, a hit és a
tudomány kapcsolatát is boncolgató műben.

A langyos egyházi fogadtatás némileg Ron Howard rendezőt is meglepte, aki az eredeti helyett Obelisk címen forgatta tavaly nyáron három héten keresztül az Angyalok és démonokat Rómában. A katolikus szent helyekre természetesen nem tudott bejutni, így például Nápoly mellett, a casertai királyi palotában vett fel számos jelenetet, a Sixtus-kápolnát és több római templomot pedig a Los Angeles-i Sony Pictures-stúdióban modellezték. Újságírói kérdésekre római papok kifejtették, meglehetősen veszett ügy volt engedélyt kérni forgatásra egyházi helyszíneken, „elvégre gyilkosságokat követnek el a templomokban, ráadásul bíborosok az áldozatok, akik közül az egyiket egy oltár fölött, templomi lámpásokkal gyújtják fel.”

„A papok senkit sem szoktak Eretnekek! felkiáltással kiűzni a templomokból” – ismertette Angelo Esposito római idegenvezető a katolikus egyház joviális hozzáállását az Angyalok és démonok alapján turistáskodók iránt. Esposito szerint néha szúrós pillantásokat vetnek ugyan a könyvben emlegetett helyszíneken a Brown-sztori nyomait kereső amerikaiakra, de alapjában véve az egyház is örül annak, hogy felkeresik szent helyeit. Az olasz hatóságok viszont abban reménykednek, hogy az idegenvezetők és a könyv újranyomásáért felelős szerkesztők kijavítják a regényben szereplő tárgyi tévedéseket, mivel a római rendőröknek egyre több idejét emészti fel útbaigazítani a könyvben szereplő leírásokat szentírásként kezelő turistákat, akik kétségbeesetten bolyonganak az olasz fővárosban.

Jelenet az Angyalok és Démonok filmből © AP

Nem mindenki fogalmaz azonban a katolikus egyházhoz hasonló visszafogottsággal. Mark Kermode, a BBC brit rádiókritikusa a világ legbutább filmjeként aposztrofálta az Angyalok és démonokat. Szerinte az a fő különbség A da Vinci-kód és az új krimi között, hogy míg az előbbiben „az emberek termekbe rohangálnak, álldigálnak, mutogatnak, és elképesztő vontatottsággal rágják a nézők szájába a cselekményt, az utóbbiban veszett római rohangálás közben igyekeznek elmagyarázni a történteket”. Mások viszont pozitívan értékelték, hogy az új alkotásban legalább történik valami. Amihez viszont – a fanatikus Brown-hívek legnagyobb sajnálatára – alaposan át kellett írni a könyvet, és így számos ponton sérült az eredeti sztori.

Mindenesetre Dan Brown elégedett lehet. A da Vinci-kód könyvként 81 millió példányban kelt el (összesen 144 hetet töltött a New York Times bestseller-listájának élbolyában, ebből 54 hetet az első helyen), filmként pedig 2006-ban 758 millió dollárt hozott a készítők konyhájára. Az Angyalok és démonokkal pedig már röpke néhány hét alatt 350 millió dollárt kaszáltak. Nem véletlen, hogy a Time magazin egyenesen a világ 100 legbefolyásosabb embere közé sorolja Brownt. Annak ellenére lehet irodalmi pápa Brown, hogy a The New York Times kritikája A da Vinci-kódot az angol nyelv állatorvosi lovaként emlegeti, amely mindenkit képes megtanítani arra, „hogyan ne írjunk le angol mondatokat”. Az amerikai nyelvészek által működtetett Language Log pedig „az irodalomtörténet legrosszabb prózastilisztájaként” utalt a mesterre, aki „nemcsak rossz, hanem (...) szinte zseniálisan rossz”.

Mindenesetre a nyelvüket és vallásukat féltő embereknek további aggodalomra adhat okot, hogy Robert Langdon karaktere visszatér. Idén szeptember 15-én jelenik meg A da Vinci-kód folytatása, a The Lost Symbol (Az elveszett szimbólum), méghozzá mindjárt ötmillió példányban, ami a Random House kiadó valaha kiadott legnagyobb első szériás nyomása. E könyvében Brown 12 óra eseményeit sűríti össze a tőle megszokott talányokkal és leleplezésekkel, és állítása szerint ezúttal minden korábbi könyvénél többet, öt év szorgos kutatómunkáját fektette a történetbe.

IZSÁK NORBERT