Szombat este tartották a májusban bemutatott Mephisto utolsó előadását, amely egyben Alföldi Róbert búcsúja is volt a Nemzetitől. (A hvg.hu kritikáját a darabról itt olvashatja!)

A teltházas előadás után a nézők mindegyike egy "Köszönjük!" feliratú A4-es papírt tartott néma csendben a feje felé, miközben egy trombitás Nini Rosso Il Silenzióját (Búcsúdal) játszotta élőben a karzatról.

Szintén a karzatról több transzparenst is lelógattak a nézők: „jog az élethez és a szabadsághoz”, „Köszönjük!" és „To be or Not to Be” feliratokkal. 

A főszerepet alakító Sthol András volt az első színész, aki elsírta magát, ám a közönség reakcióját látva később a színpadra hívott Alföldi Róbert, valamint sok színész is így tett. A darabban nem szereplő színészek is felmentek a színpadra: köztük Kulka János, Molnár Piroska, Znamenák István, aki maga is kamerával vette a közönség szűnni nem akaró vastapsát. 

A nézők virágokat is dobáltak a színpadra.

A darab szimbolikus a magyar közbeszédben és kultúrpolitikában: az igazgatói pályázat győztese, Vidnyánszky Attila, aki 2013. július 1-től veszi át a vezetést, azt kérte, hogy a darabot ne mutassák be, hiszen a szereplők közel fele távozni kíván, vagyis a következő évadban technikailag sem folytatható az előadás sorozata.

A Nemzetiért és Alföldiért kiálló közönség a darab tartalma miatt is jelképének tekinti a produkciót. A könyvben Hendrik Höfgen német színész elkötelezi magát a weimari baloldalnak, szívvel-lélekkel vallja a marxista értékeket. Ahogy Adolf Hitler hatalomra kerül, Höfgen elmenekül – de a nemzetszocialista párt legmagasabb köreinek támogatására hazatér és a Harmadik Birodalom legfontosabb színészévé válik. Politikai pálfordulását és hűségét azzal jutalmazzák, hogy álmai szerepét, a Faust Mephistóját eljátszhatja. Miként Faust eladja a lelkét, úgy Höfgen is – és ezt a művészeti-értelmiségi prostitúciót még akarva sem lehetne kitörölni a színpadi verzióból.

A darab 10 előadást ért meg, a premierről itt olvashatnak!