Alföldi a magánéletéről is nyíltan beszél a Nemzetiről szóló könyvben

"Ott mindent megéltünk. Vége van. Nem álmodom vele, nem jut eszembe, nem fájdalom már" – mondta el Alföldi Róbert Csáki Juditnak, az Alföldi Színháza – Öt nemzeti év című könyv szerzőjének. A kötet csütörtöktől kapható a könyvesboltokban, a bemutatót pedig élőben nézheti a hvg.hu-n.

A könyvben megjelent interjú július végén készült, de Alföldi már akkor is azt nyilatkozta: már nem jut eszébe minden nap a Nemzeti. "Ma eljöttem a Nemzeti mellett; ránéztem, és nem történt bennem semmi. Leraktam. És ebben nagy segítségemre volt az utolsó fél év. […] Az, hogy minden nap azt éltük meg, hogy vége van. Öt hónapon keresztül. Ez már az első pillanatban is érzelmi sokk volt, aztán fokozódott, nőtt és nőtt."

A színész-rendező szerint olyan hosszan és fájdalmasan tartott végül a búcsúzkodás, hogy már-már azt várta: legyen vége. "Ne kelljen még egy kört futnom a miniszteri biztossal, ne kelljen még egy ócska mondatot visszaverni, ne gondolják már, hogy minden lépésem arra irányul, hogy betartsunk a következő vezetésnek – és általában: legyen vége. Mert már nem lehet hogyan megköszönni a szeretetet, az együttérzést, az ünneplést."

Túry Gergely

Alföldi Vidnyánszky Attilával nagyjából öt mondatot váltott a váltás alatt. "Akkor, amikor a Vígszínház jelentkezett, hogy tovább játszaná a Mephistót, fölhívtam, bent volt a házban, bejött, és megkérdeztem, van-e kifogása ez ellen, mondta, hogy nincs. Aztán az utolsó napon reggel odaadtam neki a mindent nyitó kulcsot, és azt mondtam, hogy jó munkát. Ennyi volt."

Réthelyit nagyon bírta

A politikusokkal való viszonyáról azt mondta, normálisan beszéltek vele, Hillerhez nem tudott bejutni, de Réthelyi Miklóst nagyon bírta, a legkönnyebben és a legnormálisabban pedig Balog Zoltánnal, az emberi erőforrások miniszterével lehetett beszélni. "Ha üzentem neki, öt perc múlva visszahívott, és normálisan, sőt, nyíltan beszélt."

Orbán Viktorral végül nem jött össze a közös kávézás. "Nem miattam. Ő állítólag üzent, én meg vártam, hogy mikor. Pedig az ötlet biztos igaz volt, mert több helyről hallottam, hogy a miniszterelnök úr találkozni akar velem, mert támogatja ezt a másik színház-ötletet. De ez is jobb így, tényleg."

Arra a kérdésre, milyen hatással voltak rá a "politikusok packázásai" és a "gusztustalan botrányok", a Nemzeti Színház volt igazgatója azt mondta: "Rövid pillanatok voltak, amikor megviseltek vagy kiborítottak. Ha éppen egyedül ültem egy másodpercre. De valahogy nem ment mélyre, és tudom, hogy miért: mert annyira méltatlan, annyira minden nívó alatti volt. Már bocsánat a megfogalmazásért: nem lehet egy lapon említeni ezeket az embereket velünk. […] Egyszerűen olyan sokkal volt felette az, amit csináltunk, hogy nem volt kérdés, mivel kell fogalkozni."

"A legjobban én kerültem ki belőle"

Ami a búcsú óta történteket illeti, Alföldi azt mondta, még sosem volt ilyen kapós, és nagyon jól került ki ebből a helyzetből. "Sőt, ha nagyon önző módon nézem a helyzetet: a legjobban én kerültem ki belőle. A munkatársaim, a színészeim sokkal rosszabb helyzetbe kerültek, mert kényszerdöntéseket kellett hozniuk, akár maradtak, akár eljöttek. Nekem nem kellett." Az exdirektort rendezni itthon és külföldön is hívták, szerepajánlatot viszont nem kapott.

Arra a kérdésre, lesz-e még a Nemzeti Színház igazgatója, nem tudott válaszolni, mint ahogy arra sem, lesz-e még színházigazgató. Színházat szeretne még csinálni, de azt vallja, a Nemzeti speciális ügy. "Oda visszamenni, bármikor, bármilyen körülmények közt… hát, az elég hendikepes helyzet. Azonnal mindenki azt várná, hogy ott folytassuk, ahol abbahagytuk. […] Ha egyszer valami jól sikerült, persze, hogy fél az ember attól, hogy legközelebb is ugyanúgy sikerül-e."

Alföldi Róbertet szeptemberben az X-faktor egyik zsűritagjaként láthatjuk viszont, de a tervei szerint, csak "kicsit megy vissza a celebségbe", mert már "nem küldik rá a bulvárt". Az értelmiségi felelősséget, amelynek rendezőként és színházigazgatóként megérezte a súlyát, nem akarja elhagyni. "A respekt az X-faktorban is megvan. Nem leszek benne a Vacsoracsatában, nem fotóztatom le a lakásom, nem beszélek a kedvenc cipőmárkámról. Ez már mind föl sem merül."

"Velem nem könnyű lenni"

Alföldi a megjelenő könyvben a magánéletéről, illetve a privát élete hiányáról is beszélt. A barátok hiányát a könyvben azzal magyarázta, hogy egyedül akar lenni, mert szüksége van az egyedüllétre. "Valahogy nem marad energiám szeretni a barátaimat; illetve nem is szeretni, hanem ápolni a barátságot. És… ha nem színházban vagyok, én szorongok az emberek közt. […] Talán mert azt gondolom, belőlem csak a színház érdekli az embereket. Szóval, civilként szorongok."

"Velem nem könnyű lenni, és én sem könnyítem meg annak a helyzetét, aki mégis megpróbálná. Így aztán bemászom a csigaházba, mert azt hiszem, nem vagyok elég jó, vagy elég súlyos. […] Mi másért találkozhatnék én valakivel, mint azért, mert én vagyok Alföldi Róbert, a szerep vagy a szereplő? Ehhez képest mi tud lenni az én privát személyiségem? Mi vonzhatna bennem bárkit?"

Más-Színház

A Nemzeti volt igazgatója – bár ezt a fejezetet sokáig ki akarták hagyni a könyvből – a Más-Színház című fejezetben arra is reagált, miért és hogyan kapott szerepet a homoszexualitás a színházában.

"Erről a fejezetről azt gondoltam, hogy nem lesz benne a könyvben. Mert nem akarok 'szenzációs' fejezetet a Nemzetiről szóló könyvbe; semmi olyasmit, hogy "lám-lám, végre bevallja, pedig úgyis tudtuk." Aztán ma, – 2013. május 23-án éjjel – minden máshogy van már. Először is: biztos vagyok benne, hogy nagyobb eséllyel maradhattam volna a Nemzeti igazgatója és folytathattam volna a munkát – nem állítom, hogy biztosan, csak nagyobb eséllyel –, ha rendben lennék "családpolitikailag". Másodszor: néhány napja buzizta le Kerényi Imre valamikori színházrendező a Nemzeti Színház általam vezetett öt évét. És ez már sok. Maradjon csak a fejezet. Akkor is, ha sokan kárörvendve olvassák, hisz "lám-lám, ugye, megmondtuk". Nem saját érintettségem okán jelentek meg meleg szereplők vagy erről szóló darabok a Nemzeti Színház műsorán. Ennél azért nagyobb léptékben gondolkodom az életről is és a színházról is."

[...] "A homoszexuális nem ellentétpárja a heteroszexuálisnak. Nem is érdemes ezzel vagy azzal igazolni egyiket vagy másikat. Van, aki heteroszexuális, és van, aki homoszexuális. Ennyi. A színház dolga, hogy ezt is, azt is mutassa."

Hogy miért találta fontosnak Alföldi, hogy kisebbségi alakokon keresztül mutasson be társadalmi jelenségeket, a könyvből kiderül.